Gizella Magyarósi

1912 telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő…" A házaspár egy kenyai birtokon telepedett le, ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni, ám Blixen báró szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és inkább szafarikat vezetett - így ismerkedett meg Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel. Karen, a báróné eközben élete nagy, örök szerelmével, Afrikával ismerkedett - a hátborzongatóan gyönyörű afrikai tájjal, a "bennszülöttekkel", a kikuju, maszáj és szomáli emberekkel, kultúrákkal. És viharos, tragikus viszonyt folytatott egy szívrabló angollal, Denys Finch-Hattonnal. Mindennek eredménye a dán irodalom e gyöngyszeme - meg egy felejthetetlen film, a Távol Afrikától, amelyben két színészzseni, Meryl Streep és Robert Redford játssza a főszerepeket.

Mi a barátság? Mit tennél a barátodért? Lehet-e lánynak fiú a barátja? Miért jó a szerelem? A barátság egy életre szóló emlék, sülve-főve be kell tartani, és egy emberből nem állhat össze. "Barátság nemcsak férfi a férfi iránt lehet, hanem férfi a nő, vagy nő a nő iránt is." A szerelem pedig "egész pontosan egy furcsa belső érzés, ami először külsőleg kezd hatni. Megtetszik a hosszú haja, a két szeme vagy a lába vagy akár micsodája." Elég, ha a diáktoll kicsit megbicsaklik, máris nevetünk a félresikerült igazságon. De az is megesik, hogy az elcsépelt közhely így kificamítva lesz megint fényes igazsággá: "A világ egy osztályterem, és sosem tudjuk, ki mellé ültetnek bennünket. A barátság ott kezdődik, hogy megpróbálunk szót érteni egy véletlenül mellénk ültetett személlyel." Egy országos pályázat anyagának a legjavát adjuk közre ebben a kötetben. A pályázatot Marcello D'Orta nápolyi tanító tiszteletére írta ki a kiadó, a kisiskolások badar bölcsességeit a tanító úr fordítója válogatta és fésülte össze.