Pauline Maiová

Maditát nem érdekli a karácsonyi készülődés, a forralt bor és mézeskalács. Három évvel ezelőtt, egy decemberi estén meghalt a szerelme; azóta Madita számára, aki a bánatával visszaköltözött szülőfalujába, az advent az év legnehezebb időszaka. Tündéri unokahúga, Ella és az ő kisöccse, Jancsi teszik elviselhetővé számára ezt a néhány hetet. A gyerekek rábeszélik nagynénjüket, hogy közösen írjanak levelet a Télapónak, mindhárman vessék papírra a kívánságaikat - miközben neki fogalma sem volt arról, hogy a levél később nem a szemétbe kerül, ahogy tervezte, hanem olyasvalaki kezébe, aki bármit megtenne azért, hogy Maditát újra mosolyogni lássa... - Ezek itt mi vagyunk, öten a fa körül? - kérdezte Madita, amikor másnap délután unokahúgával a nappaliban ült az asztalnál, és figyelte, ahogy a kislány a színes ceruzával hatalmas barna zsákot rajzol a feldíszített karácsonyfa alá. Madita öt figurát számolt össze a fa körül, volt köztük magasabb, alacsonyabb, de Ella mindegyiknek hatalmas krumpliorrot és hosszú szempillát rajzolt. A kislány még csak fel sem pillantott a nénikéjére, hanem továbbra is határozottan a papírra nyomta a ceruzát, és vonalanként barnára színezte a zsákot. - Igen - válaszolta szűkszavúan. Madita melegséget érzett a mellkasában, ahogy az unokahúgát nézte, amint az ügyetlenül, de erősen összpontosítva befejezte a művet. - Ez itt biztosan te vagy, igaz? - A sárga pulóvert viselő kisebb emberkére mutatott. Akkoriban a sárga volt Ella kedvenc színe. - Ez pedig az öcséd. Ella ceruzája megállt a levegőben, miközben tekintetével izgatottan követte Madita ujját, ahogy az egyik szereplőről a másikra vándorolt. Bólintott, anélkül hogy egy arcizma is rándult volna, mintha tulajdonképpen teljesen világos lenne, melyik alak melyik családtagot ábrázolja. - A nagyobb, szakállas ember az apukád, igaz? Ella még egyszer bólintott. A két utolsó szereplőnél Madita elbizonytalanodott. Nagyon hasonlítottak egymásra, mint ahogy Thea és Madita is a vörösesbarna hajuk miatt. Aztán Madita észrevette, hogy egyikük szemüveget visel. - Ez vagyok én! A szemüveget nagyon jól megrajzoltad. - Az unokahúga büszkén elmosolyodott. - De mik ezek a kék pöttyök az arcomon? Kanyarós lettem? A kislány lassan a rajz fölé hajolt, egy pillanatig vizsgálgatta, majd folytatta a rajzolást, mintha mi sem történt volna. Közben halkan így szólt: - Ez azért van, mert mindig sírsz, amikor jön a Télapó. Madita úgy egyenesedett fel, mintha tetten érték volna, azonnal nyomást érzett a bordája környékén. Pont ebben a pillanatban trappolást hallott a lépcső felől, és ahogy körülnézett, egy izzó üstököst látott maga felé rohanni, amiről aztán kiderült, hogy a hároméves Jancsi az, rikitóvörös, pomponos sapkában. A kisfiú, amint odaért, az ölébe vetődött. Őt követte Thea, kezében bevásárlótáskával, vidáman mosolyogva. Ahogy mostanában oly gyakran, Madita és a nővére a tegnap este után is úgy tettek, mintha semmi nem történt volna, mintha nem szakadtak volna félbe a beszélgetések, mintha nem hullott volna egy könnycsepp sem, és Madita ennek nagyon örült. Így könnyebb volt elhessegetnie a felkavaró gondolatokat és a következő napra, az apró-cseprő feladataira összpontosítania. - Na, mit csináltok, festegettek? Apropó, Jancsi, Ella, kérjétek meg Maddit, hogy segítsen megírni a karácsonyi leveleiteket a Télapónak, amíg én kitakarítok! A gyerekek szeme rögtön felcsillant az izgalomtól. Jancsi máris felmászott egy székre, és föl-le ugrált rajta. - Kalácsonyi levél, kalácsonyi levél, kalácsonyi levél! - kiabálta, miközben puha vörös haja ütemesen röpködött. A nővérek vidáman egymásra nevettek. - A kívánságlistáról van szó. Levelet írhatnak a Télapónak a kívánságaikkal - magyarázta Thea, és Maditának eszébe jutott, hogy már tavaly is írtak ilyet a gyerekek. - Segítesz nekik? Már majdnem elfeledkeztem róla. - Persze - egyezett bele Madita gondolkodás nélkül. Levette a sapkát Jancsi fejéről; a kisfiú közben kibújt a télikabátjából, és a földre ejtette azt. Gyorsan telepakolták az asztalt színes papírral, magazinokkal és játékkatalógusokkal, gyerekollókkal, ragasztóval és csillámló tollakkal. Ella félretolta a rajzát, felkapta az egyik katalógust, és villámgyorsan lapozgatni kezdte, mintha valami konkrét dolgot keresne, miközben Jancsi egyesével kézbe vette és megvizsgálta a ceruzákat. - Tehát akkor kérlek, magyarázzátok el nekem, hogy működik ez - kérte Madita. - Olyan régen csináltuk utoljára, hogy már nem is emlékszem. - Jancsi és én képeket vágunk ki, felragasztjuk őket - gondolkodott Ella, de közben tovább keresgélt -, aztán neked kell megírnod a levelet. Mi pedig majd megmondjuk, mit írj. - Rendben! - mondta Madita, és hátradőlt. Jancsi ugyanolyan figyelmesen hallgatta a nővérét, mint ahogy a kislány lapozta a katalógust, majd a nővérét utánozva ő is a kezébe vett egyet. - Ezt kérem! - kiáltott fel hangosan, és egy indiánsátorra mutatott, majd azután megpillantott egy versenypályát. - És ezt is! Meg a tűzoltóautót!

Konec roku, se vším tím shonem a sněhem, nemá Madita zrovna v oblibě. Navíc má zimu spojenou s nepříjemnými vzpomínkami a je to pro ni nejtěžší období v roce. Nejraději by usnula a probudila se až na jaře. Její neteř a malý synovec ji však nenechají propadat smutku. Děti Maditu přemluví, aby všichni společně sepsali, co by si přáli – protože kdy jindy než v tomto čase se přání mohou splnit? Madita tedy svěří papíru své touhy, jenže nemá tušení, že dopis neskončí v koši, kam ho zahodila, ale u člověka, který by udělal cokoli pro to, aby se začala zase usmívat

Néha egy egész közösség kell, hogy egy összetört szív begyógyuljon... Mila hetekig szerelmes volt Theóba, aki hiú reményeket ébresztett benne, ám végül kiderült, hogy a férfinak menyasszonya van. Milában egy világ omlik össze. Nem marad más hátra, muszáj elmenekülnie - és az interneten talált hirdetés, miszerint egy skóciai házra kell vigyázni, épp kapóra jön. Fogja hát magát, és elutazik az álmos skóciai falucskába, Applemore-ba. A falu lakói eleinte bizalmatlanok az új jövevénnyel szemben, de végül Mila sütőművészete, valamint zseniális ötlete, hogy az általa sütött kenyeret csellóórára, ropogós almára vagy a kocsmában ingyen sörre cserélje, utat nyit a helybeliek szívéhez. És amikor hirtelen betoppan a jóképű Finley, váratlanul ismét nagyot dobban Mila szíve.

Maditát nem érdekli a karácsonyi készülődés, a forralt bor és mézeskalács. Három évvel ezelőtt, egy decemberi estén meghalt a szerelme; azóta Madita számára, aki a bánatával visszaköltözött szülőfalujába, az advent az év legnehezebb időszaka. Tündéri unokahúga, Ella és az ő kisöccse, Jancsi teszik elviselhetővé számára ezt a néhány hetet. A gyerekek rábeszélik nagynénjüket, hogy közösen írjanak levelet a Télapónak, mindhárman vessék papírra a kívánságaikat - miközben neki fogalma sem volt arról, hogy a levél később nem a szemétbe kerül, ahogy tervezte, hanem olyasvalaki kezébe, aki bármit megtenne azért, hogy Maditát újra mosolyogni lássa... 

Néha egy egész közösség kell, hogy egy összetört szív begyógyuljon...  Mila hetekig szerelmes volt Theóba, aki hiú reményeket ébresztett benne, ám végül kiderült, hogy a férfinak menyasszonya van. Milában egy világ omlik össze. Nem marad más hátra, muszáj elmenekülnie - és az interneten talált hirdetés, miszerint egy skóciai házra kell vigyázni, épp kapóra jön. Fogja hát magát, és elutazik az álmos skóciai falucskába, Applemore-ba. A falu lakói eleinte bizalmatlanok az új jövevénnyel szemben, de végül Mila sütőművészete, valamint zseniális ötlete, hogy az általa sütött kenyeret csellóórára, ropogós almára vagy a kocsmában ingyen sörre cserélje, utat nyit a helybeliek szívéhez. És amikor hirtelen betoppan a jóképű Finley, váratlanul ismét nagyot dobban Mila szíve.  Pauline Mai eddig megjelent regényei:  Levendulakék boldogság,  Az élet napsárga

Keď sa Penelope dozvie o nehode svojej babičky, opustí rodný Berlín a odcestuje do Provensalska, aby jej bola nablízku. Starostlivosť o babičku jej vyhovuje, pretože ak sa niečím nechce zaoberať, je to jej vlastný život. V práci dostala výpoveď a od priateľa kopačky cez telefón. Penelope sa preto s plným nasadením vrhne do práce v Mathildinom penzióne, kde sa čoskoro musí rozhodnúť nielen medzi starou a novou láskou, ale pripomenie si aj idylu svojich bezstarostných detských čias. Uprostred nádherných levanduľových polí a francúzskych dezertov sa zamýšľa nad tým, ako rýchlo zabudla na to, čo všetko ju robí šťastnou. Penelope však netuší, že hviezdy v nádhernom Provensalsku sú priaznivejšie, než si myslí..

Potřebuje láska dovolenou? Podle Mily ano. Celé týdny byla zamilovaná do Thea a on v ní vzbuzoval naděje. Pak ale zjistila, že je zasnoubený! Když ještě ke všemu zavřeli hotel, ve kterém pracovala, rozhodla se zmizet. Nabídka hlídat dům ve Skotsku přišla právě včas, a tak se Mila ocitla úplně sama v malé ospalé vesnici. Její romantické představy rychle začaly brát za své – nikdo s ní ani slůvko nepromluvil, počasí bylo nevyzpytatelné, a navíc široko daleko neprodávali pořádný chleba. To nemohla nechat jen tak! Mila totiž vyrostla v otcově pekárně, a tak se hned mohla pustit do pečení. Z oken domu se linula taková vůně, že překonala odpor místních k cizince. Mila začala směňovat chléb za marmeládu, teplou šálu, jídlo v hospodě či jablka ze zahrádky. A když se v domě objevil pohledný syn majitelů Finley, propadla už kouzlu Skotska definitivně.

A harmincéves Carli egy marburgi kávéházban dolgozik. Építészmérnöki tanulmányait abbahagyta, mert imádott olasz nagyszülei halála után mély gyászba zuhant, és elképzelése sincs, hogyan tovább: a marburgi közös albérletet nem neki találták ki, és a kávéházban végzett munkája sem éppen telitalálat. Az egyetlen fénysugár az életében a legjobb barátnője, Fritzi. Ám egy napon minden megváltozik: törzsvendégük, Fabrizio egyik napról a másikra elmarad, és Carlit nem sokkal később az idős férfi végrendeletének felolvasására hívják. Megtudja, hogy Fabrizio örökséget hagyott rá Firenzében. Carli mindent maga mögött hagyva elindul a napsütötte Toszkána szívébe, ahol a kanyargós utcácskákon sétálgatva és az olasz finomságokat kóstolgatva nem csupán a városba szeret bele. Egy napon pedig rábukkan egy régi levélre, és nyomozni kezd...

Amikor Penelope tudomást szerez nagymamája, Mathilde balesetéről, csapot-papot otthagyva Berlinből Provence-ba utazik, hogy mielőbb mellette és a segítségére lehessen. A fiatal lánynak éppen kapóra jön, hogy másról gondoskodhat, mert a saját életével pillanatnyilag nem akar foglalkozni. Teljes erőbedobással kezd el dolgozni Mathilde panziójában, a Kis boszorkányban. A végtelen levendulamezők mellett és a francia ínyencségek illatfelhőjében felelevenednek Penelope gondtalan gyermekkorának emlékei, és azon tűnődik, vajon mikor felejtette el, hogyan kell boldognak lenni. A csillagok állása Provence-ban azonban sokkal kedvezőbb, mint ahogyan azt Penelope gondolná... Érzelmes, elragadó romantikus regény Pauline Mai első kötete - egy fiatal lány útkeresésének története, amelyben a francia konyha szerelmesei sem csalódhatnak.

Carli je něco přes třicet a pracuje jako servírka v kavárně, kterou kdysi vedli její italští prarodiče. Na krku má dluhy za nedokončené studium architektury, a tak živoří v pronajatém pokoji a jediným světlým bodem v jejím životě je kamarádka Fritzi. Jednoho dne se ale Carli dozví, že zemřel stálý host kavárny Fabrizio a odkázal jí starou hračkářskou dílnu ve Florencii. Že by osud přece jen nabídl způsob, jak uniknout neuspokojivému životu v deštivém Marburku? Mohla by dílnu prodat, zaplatit dluhy, a třeba i dokončit školu. Když se Carli ocitne ve Florencii, ucítí na kůži hřejivé paprsky italského slunce, toskánský vítr ve vlasech a ve vzduchu se mísící vůni bylinek, citronů, sladkého pečiva a skvělé kávy. Během vyklízení dílny objeví příběh dávné lásky, který jí pomůže pochopit spoustu věcí o sobě i své rodině. A pak si uvědomí, že už se nechce vrátit, protože možná právě tady a teď začíná prožívat úplně nový příběh...

Babička vypadla z okna! Taková zpráva by Penelope, které všichni říkají Pepe, převrátila život naruby, i kdyby už nebyl v troskách. V práci dostala výpověď a od přítele kopačky po telefonu. A tak je vlastně ráda, že se musí postarat o babičku místo toho, aby řešila svůj vlastní život. Hned vyrazí do malého penzionu v Provenci, kde se sestrou trávily u babičky každé prázdniny. Jenže tam jsou už hosté, o které je třeba se postarat, a babička si poleží v nemocnici. A tak se Pepe s chutí pustí do práce. Mezi péčí o hosty, pečením francouzských dezertů a procházkami po fialových lánech levandule si uvědomí, že je konečně šťastná. Postupně najde sílu dát do pořádku svůj život i vztahy. Uvědomí si, že pravou lásku měla celou tu dobu přímo u nosu?