Kinga Maksai

"Létezhet igazi kapcsolódás egy tizenéves lány és egy idős, magányos nő között? Én úgy hiszem, igen. Maksai Kinga regénye pedig okosan és érzékenyen erősít rá erre. Sőt, arra is rányitja a szemünket, micsoda lehetőség meglátni az idős asszonyban a fiatal lányt, a kamaszlányban pedig a leendő érett nőt. Majában Miát és Miában Maját. Ha ők ketten barátságot kötnek, abból igazán színes, izgalmas, érzelmekben bővelkedő tabló tárul elénk. A regényt az emlékekben bővelkedőknek, az útközben sietőknek és a jövőbe tekintőknek ajánlom." Kertész Erzsi író, pszichológus

Fiatal pár él kellemes családi házban egyéves kisfiukkal, Budapesten, kertvárosban. A férj irodában dolgozik. Egy este a céges buli után nem jön haza. Vajon elhagyta Dórát? Szeretője van? Vagy tényleg eltűnt? - itt indul Maksai Kinga pszichológiai thrillere, amelyben az idegtépő kezdet után csak fokozódik a feszültség. Kiben bízhat Dóra? Az apja magándetektívet akar fogadni. Telnek a napok, az eleinte kelletlen rendőrök végre nyomozásba fognak. Dóra minden pillanatban teljes súllyal érzi az egyedüllétet, lassan már abban is kételkedni kezd, amiben biztos volt. És Dórával együtt az olvasóban is gyanú ébred. Vajon mi történt? És mi lesz a vége? Maksai Kinga első thrillere nyugtalanító, mégis lebilincselő kaland.

Fiatal pár él kellemes családi házban egyéves kisfiukkal, Budapesten, kertvárosban. A férj irodában dolgozik. Egy este a céges buli után nem jön haza. Vajon elhagyta Dórát? Szeretője van? Vagy tényleg eltűnt? – itt indul Maksai Kinga pszichológiai thrillere, amelyben az idegtépő kezdet után csak fokozódik a feszültség. Kiben bízhat Dóra? Az apja magándetektívet akar fogadni. Telnek a napok, az eleinte kelletlen rendőrök végre nyomozásba fognak. Dóra minden pillanatban teljes súllyal érzi az egyedüllétet, lassan már abban is kételkedni kezd, amiben biztos volt. És Dórával együtt az olvasóban is gyanú ébred. Vajon mi történt? És mi lesz a vége? Maksai Kinga első thrillere nyugtalanító, mégis lebilincselő kaland.

Ahogyan ?a regénysorozat következő köteteiben, ebben is egy gyerekcsapat igyekszik megoldani különféle tudományos-technikai jellegű rejtélyeket. Mikor az egyik gyerek, Erik eltűnik, és a rendőrség tehetetlen, az iskolatársai kezdenek nyomozni utána. Kiderül, hogy Erik az eltűnése után is folytatja a Névtelen Világ számítógépes játékot… „- Na nézzük! – huppant le a forgós székére Liza, és bekapcsolta a Névtelen Világot. – Huszonhatos körzet – és már bele is nagyított a térképbe.” Az egész még szeptemberben kezdődött, amikor Erik már néhány hónapja játszott a Névtelen Világ 1.0-val. Egyik este kapott egy üzenetet, hogy kiválasztották a játékosok közül. Ekkor még azt hitte, hogy a szokásos kamu dologról van szó, vagy valami számítógépes vírus támadta meg a gépét. Ám mikor Erik eltűnik, felgyorsulnak az események: a nagyszájú Rája, a filmmániás Bazsi, a természetfeletti dolgokért rajongó Noel, az extravagáns Liza és az okos Dorka akcióba lép… A Merítés-díj 2018 Ifjúsági irodalom győztes művének, a Mia és Majának alkotójától!

"Létezhet ?igazi kapcsolódás egy tizenéves lány és egy idős, magányos nő között? Én úgy hiszem, igen. Maksai Kinga regénye pedig okosan és érzékenyen erősít rá erre. Sőt, arra is rányitja a szemünket, micsoda lehetőség meglátni az idős asszonyban a fiatal lányt, a kamaszlányban pedig a leendő érett nőt. Majában Miát és Miában Maját. Ha ők ketten barátságot kötnek, abból igazán színes, izgalmas, érzelmekben bővelkedő tabló tárul elénk. A regényt az emlékekben bővelkedőknek, az útközben sietőknek és a jövőbe tekintőknek ajánlom." Kertész Erzsi író, pszichológus "- A francba! Már 7:20 volt. Kitörölte az üzenetet, igazából maga sem tudta, mit akart ezzel. Behajította a tányért és a bögrét a mosogatóba, felkapta a kedvenc zöld, bolyhos pulóverét, rá a kék bőrdzsekijét, benyomta a fülhallgatóját, és rohant, hogy elérje a buszt. Amikor loholás közben arra gondolt, vajon mi várja aznap, görcsbe rándult a gyomra, gyorsan felhangosította hát a zenét, és elkezdte számolni a lépéseit. A megállóba érve összeszámolta az embereket, a földön heverő csikkeket, majd hétszer elforgatta balra a karkötőjét – mint mindig, ha ideges. Ettől kicsit jobb lett. Felszállt a buszra, közben feljebb tolta az orrán a szemüveget, nagyot sóhajtott, és arra gondolt, csak ezt az évet kell valahogy kibírnia, utána biztos könnyebb lesz."