Alessandro Manzoni

Egy ?Milánó környéki faluban, a XVII. század első felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvőre; kihirdették már őket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást a nyájas-kenetes don Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt sem, mikor szülőfalujukból éjten-éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerű sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók – és hősünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhségtüntetésnek, az 1630-as nagy pestisjárványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erővel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsűrűsödő pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerűen festi hőseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkölcsről, szokásokról, a történelemről és az emberről, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.

Alessandro Manzoni sa narodil 7. marca 1785 v Miláne. Keď mal sedem rokov, jeho matka opúšťa svojho muža a stahuje sa do Paríža. Po skončení štúdií v prísnych rehoľných internátnych školách dvadsaťročný Manzoni odchádza za svojou matkou do Paríža, kde ovplyvnený osvietenským prostredím stráca vieru. V roku 1808 uzatvára manželstvo so švajčiarskou pro-testantkou Henriette Blondelovou. Po dvoch rokoch Henriette konvertuje na katolicizmus a Manzoni sa takisto vracia k viere svojho detstva. Úprimné obrátenie má vplyv aj na jeho literárne dielo. V rokoch 1812 - 1822 píše Inni sacri (Posvätné hymny), v roku 1820 tragédiu Conte di Carmagnola (Gróf z Carmagnoly). Potom sa venuje už len písaniu románu Snúbenci.Slávny a mimoriadne vážený Manzoni nie je vo svojom súkromnom živote ušetrený bolesti a utrpenia. V roku 1833 zomierajeho milovaná manželka Henriette a z deviatich detí prežijú iba dve. V roku 1861 zomiera aj jeho druhá žena. Veľmi ťažko znáša smrť svojho najstaršieho syna v apríli 1873. Po mesiaci Manzoni dostáva zápal mozgových blán a zomiera 22. mája 1873. Taliansko prežíva hlboký smútok nad jeho smrťou a lúči sa s ním s kráľovskou pompou. Na jeho počesť skladá Giuseppe Verdi svoje slávne Rekviem, ktorého premiéra sa koná rok po Manzoniho smrti.Pápež František na margo románu povedal: „Trikrát som prečítal román Snúbenci od Manzoniho. Aj teraz ho mám na stole, lebo si ho chcem prečítať ešte raz. Manzoni mi dal nesmierne veľa. Keď som bol ešte malý, moja stará mama ma naučila niektoré pasáže naspamäť...“

Egy Milánó környéki faluban, a 17. század elsõ felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvõre: kihirdették már õket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást don Abbondio tisztelendõ úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy õ áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor szülõfalujukból éjen éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerû sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hõsünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhség-tüntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erõvel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsûrûsödõ pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerûen festi hõseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkölcsrõl, szokásokról, a történelemrõl és az emberrõl, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.