Sándor Márai strana 16 z 16

autor

Sándor Márai
Sándor Márai bol významný maďarský spisovateľ a novinár. Narodil sa v Kassa, vo vtedajšom Rakúsko – Uhorsku (dnes Košice, Slovensko) 11. apríla 1900 ako Sándor Grosschmid.

Študoval v Košiciach. Od roku 1918 bol redaktorom denníka Budapesti Napló. V roku 1922 vydal svoju prvú novelu v časopise „Kassai Napló". Veľa cestoval, počas pobytu v Nemecku v 20. rokoch minulého storočia písal po nemecky. Neskôr písal už iba v maďarčine. Do povedomia čitateľskej verejnosti sa dostal svojim čistým, realistickým štýlom. Bol prvý, kto písal pre maďarského čitateľa o dielach Franza Kafku.

Nemiešal sa do politiky, ale kritickým okom sledoval dianie v Maďarsku za regentstva Horthyho či nacionalistov - fašistov a neskôr komunistov. V roku 1948 sa rozhodol opustiť Maďarsko. Po krátkom pobyte vo Švajčiarsku a neskôr v Taliansku, sa Márai presťahoval do USA, do New Yorku. Písal stále po maďarsky, ale do konca studenej vojny jeho diela v Maďarsku nevydávali pre jeho otvorený protikomunistický postoj.

V rokoch 1952 – 1967 bol spolupracovníkom Rádia Slobodná Európa v Mníchove. V roku 1968 sa nakrátko vrátil do Talianska, do Salerna, a v tom istom roku odchádza do Kalifornie, do San Diega. V roku 1980 sa natrvalo usadil v San Diegu. Od roku 1985 ho stíhala jedna tragédia za druhou. Stratil sestru Kató a brata Gábora. On sám mal rakovinu. 4. januára 1986 mu zomrela manželka Lola, čo veľmi ťažko znášal a začal pomýšľať na samovraždu. V tom istom roku mu 26. novembra zomrel brat, známy režisér Radványi Géza (Grosschmid Géza).

V roku 1988 ho navštívili predstavitelia Maďarského zväzu spisovateľov vo veci vydania jeho diela, no neuspeli. Jeho cestu do vlasti mu lekári neodporučili. 15. januára si zapísal do denníka: „Čakám na pozvánku, neponáhľam sa, ale ani neoddiaľujem. Už je čas.“

Nakoniec sa uzavrel od sveta a sám si vzal pištoľou život 21. februára 1989 v San Diegu. Jeho popol vysypali do Tichého oceána. Čitatelia už naňho zabudli, no v poslednom čase boli jeho diela „znovu objavené". Márai Sándor našiel svoje miesto medzi najvýznamnejšími postavami európskej literatúry 20. storočia. V roku 1990, rok po smrti, dostal najvyššie maďarské umelecké vyznamenanie Kossuthovu cenu.

V nemeckej jazykovej oblasti sú jeho diela vydávané v rekordných nákladoch, jeho literárny štýl porovnávajú so štýlom Thomasa Manna. Košice hrajú v jeho dielach významnú úlohu, v jeho rodnom meste je po ňom pomenovaná základná škola a gymnázium s vyučovacím jazykom maďarským. Tak isto mu Košičania postavili sochu, ktorá bol odhalená v roku na Zbrojničnej resp. Mäsiarskej ulici.
(Zdroj wikipedia, fdb.cz, foto: http://www.artpointfrance.org)

viac

Kassai őrjárat


Márai Sándor számára Kassa nem csupán egy város, a szülővárosa, de jelkép is: az európai, polgári műveltségé. A Kassai őrjárat nem a szó hagyományos értelmében vett útirajz. Írójának az utazás ad alkalmat, hogy e nagyobb lélegzetű esszében a kor kérdéseiről elmélkedjék. Márai a szellem védelmében lép fel, egy kultúra védelmezőjeként, s egyben kritikusaként. [...] Mint oly sokan a korban, az írástudók felelősségét vizsgálja. Mekis D. János ,,A malom zúg, hajnalodik, az ifjúság elmúlt. Holnap még egyszer végigmegyek a Városon, ahol az élet kezdődött; meg akarok keresni valamit. Az élet elvesztett értelmét akarom megkeresni. Még egyszer a forrás fölé akarok hajolni, megismerni egy arcot, amelyre már csak halványan emlékszem, megízlelni egy tiszta és hűvös emléket, amely kristályos áradással ömlik a lélekben, mint a hegyi patakok. Az arcvonal, amelynek minden európai szellemi ember közkatonája volt, összeomlott; indulj még egyszer őrjáratra, a romok és beomlott állások között, mielőtt megöregszel és elhullasz valahol. Talán megtalálsz így valamit, ami értelmet ad az életnek, talán ki tudod mondani az elhazudott igazság egy részletét, talán nyugodtabban halsz meg aztán, földön, vízben vagy levegőben, ha már nyugodtan élned nem lehetett." Márai Sándor (Kassa, 1900 - San Diego, 1989): író, költő, újságíró.  
Na stiahnutie
6,48 €

A teljes napló 1945


Mára közmegegyezés mutatkozik abban, hogy a naplók képezik a Márai-életmű centrumát. Ezek közül is kiemelkednek a világháborús naplók, mint nélkülözhetetlen kordokumentumok, melyek afféle műhelytanulmányokként és önvallomásokként is értelmezhetők. Márai az 1945-ös naplóban a háború fojtogatta és pusztította főváros egyedülálló rajzát adja. A humanizmus, az európai értékek, a lelkiismeret nevében igyekszik számot vetni a veszteségekkel, egy világ pusztulásával, az eltévelyedett ország sorsával. Közben saját magánemberi-írói lelkiállapotát is elemzi: végtelenül bensőséges hangon, megkapó őszinteséggel, vívódásait, kétségeit, kétségbeesését, szégyenérzetét sem titkolva. Legfőképpen pedig keresi, miként lehet morálisan elfogadható feleletet találni a zavaros új világ kihívásaira.
U dodávateľa
16,90 €

Rómában történt valami


1971-ben fejezte be Márai ezt a regényt, amelynek ötlete huszonöt évvel korábban merült fel benne. A Diktátort akarta körbejárni, azt a figurát, aki otthagyta ujjlenyomatát az egész történelmen. „Az elmúlt 2000 évben ritka volt az a korszak, amikor a Diktátor emléke nem kísértette az írókat" - írja az utószóban. Minden században, minden műfajban életre keltették. Született róla dráma és óda, értekezés és regény. Ő volt a „démonikus Cézár", a többiek mind őt utánozták, akár Napóleonnak, akár Barbarossa Frigyesnek hívták őket. Márai azt a rövid időt jeleníti meg, amely Julius Caesar meggyilkolása és temetése között eltelt. Rabszolgák és római kéjhölgyek, eunuchok és eleddig Caesar pénzéért tülekedő írók, ügyvédek és veteránok akarják eltüntetni magukról a Diktátor érintésének nyomait, hogy azonnal rohanjanak a másikhoz, a diktátor ellen lázadókhoz... Márai szatirikus írói vénája tobzódik ezekben a jelenetekben, sziporkázóan szellemes, könnyed - és könyörtelenül igazat mond.
Vypredané
11,50 €