Kassai őrjárat
Márai Sándor számára Kassa nem csupán egy város, a szülővárosa, de jelkép is: az európai, polgári műveltségé. A Kassai őrjárat nem a szó hagyományos értelmében vett útirajz. Írójának az utazás ad alkalmat, hogy e nagyobb lélegzetű esszében a kor kérdéseiről elmélkedjék. Márai a szellem védelmében lép fel, egy kultúra védelmezőjeként, s egyben kritikusaként. [...] Mint oly sokan a korban, az írástudók felelősségét vizsgálja. Mekis D. János ,,A malom zúg, hajnalodik, az ifjúság elmúlt. Holnap még egyszer végigmegyek a Városon, ahol az élet kezdődött; meg akarok keresni valamit. Az élet elvesztett értelmét akarom megkeresni. Még egyszer a forrás fölé akarok hajolni, megismerni egy arcot, amelyre már csak halványan emlékszem, megízlelni egy tiszta és hűvös emléket, amely kristályos áradással ömlik a lélekben, mint a hegyi patakok. Az arcvonal, amelynek minden európai szellemi ember közkatonája volt, összeomlott; indulj még egyszer őrjáratra, a romok és beomlott állások között, mielőtt megöregszel és elhullasz valahol. Talán megtalálsz így valamit, ami értelmet ad az életnek, talán ki tudod mondani az elhazudott igazság egy részletét, talán nyugodtabban halsz meg aztán, földön, vízben vagy levegőben, ha már nyugodtan élned nem lehetett." Márai Sándor (Kassa, 1900 - San Diego, 1989): író, költő, újságíró.
Na stiahnutie
6,48 €
A teljes napló 1945
Mára közmegegyezés mutatkozik abban, hogy a naplók képezik a Márai-életmű centrumát. Ezek közül is kiemelkednek a világháborús naplók, mint nélkülözhetetlen kordokumentumok, melyek afféle műhelytanulmányokként és önvallomásokként is értelmezhetők. Márai az 1945-ös naplóban a háború fojtogatta és pusztította főváros egyedülálló rajzát adja. A humanizmus, az európai értékek, a lelkiismeret nevében igyekszik számot vetni a veszteségekkel, egy világ pusztulásával, az eltévelyedett ország sorsával. Közben saját magánemberi-írói lelkiállapotát is elemzi: végtelenül bensőséges hangon, megkapó őszinteséggel, vívódásait, kétségeit, kétségbeesését, szégyenérzetét sem titkolva. Legfőképpen pedig keresi, miként lehet morálisan elfogadható feleletet találni a zavaros új világ kihívásaira.
Rómában történt valami
1971-ben fejezte be Márai ezt a regényt, amelynek ötlete huszonöt évvel korábban merült fel benne. A Diktátort akarta körbejárni, azt a figurát, aki otthagyta ujjlenyomatát az egész történelmen. „Az elmúlt 2000 évben ritka volt az a korszak, amikor a Diktátor emléke nem kísértette az írókat" - írja az utószóban. Minden században, minden műfajban életre keltették. Született róla dráma és óda, értekezés és regény. Ő volt a „démonikus Cézár", a többiek mind őt utánozták, akár Napóleonnak, akár Barbarossa Frigyesnek hívták őket. Márai azt a rövid időt jeleníti meg, amely Julius Caesar meggyilkolása és temetése között eltelt. Rabszolgák és római kéjhölgyek, eunuchok és eleddig Caesar pénzéért tülekedő írók, ügyvédek és veteránok akarják eltüntetni magukról a Diktátor érintésének nyomait, hogy azonnal rohanjanak a másikhoz, a diktátor ellen lázadókhoz... Márai szatirikus írói vénája tobzódik ezekben a jelenetekben, sziporkázóan szellemes, könnyed - és könyörtelenül igazat mond.
Vypredané
11,50 €




