Jelvény és jelentés – Utóhang – Sereghajtók
„Jelmezek és jelvények változtak, de a cselekmény ugyanaz maradt: a diktatúra, amely fojtogatja a szabad vélemény nyilvánítását, a szabad vállalkozást, és időnként háborúkat kezd, mert így remél menekülni belső és külső problémái elől. A jelmez néha barna, fekete, vagy vörös, de az ember, akit jelmezbe bújtatnak, ugyanaz, mert ugyanazt csinálja. A jelvény néha statisztika, vagy sarló és kalapács, de mindig parancsuralom, amely a jelvényt a kortárs mellére tűzi és fojtogatja a szabad emberi együttélést.” Márai Sándor „Tudtuk, hogy amit ilyen alaposan kell kijelenteni, az már igazi értelmében nincsen. A béke, ha beszélni kell róla – mint az ifjúság vagy az egészség –, már nem igazi béke többé. Aki úgy érzi, hogy fiatal, már nem fiatal, s aki nagyon örül egyfajta, hirtelen kerekedett egészségöntudatnak, helyesen cselekszik, ha csendesen elmegy az orvoshoz és megvizsgáltatja magát. Mert ami igazán, szervi valóságában él, öntudatlan. Nem, ez már nem volt béke, mert tudtunk róla, volt egyfajta félelmes, igen, vérfagyasztó csengés az államférfiak, politikusok, híres katonák hangjában, mikor odaálltak a villanyos hangszóró elé, és világgá ordították, hogy béke lesz, csakis béke, semmi más, csak béke – mindenáron, akkor is, ha egy-két világpusztulásba kerül is a béke, s ha mindenki belepusztul, aki él, s mindent le kell bombázni: akkor is béke lesz, majd ők megmutatják!”
Na stiahnutie
9,29 €
A teljes napló 1945
Mára közmegegyezés mutatkozik abban, hogy a naplók képezik a Márai-életmű centrumát. Ezek közül is kiemelkednek a világháborús naplók, mint nélkülözhetetlen kordokumentumok, melyek afféle műhelytanulmányokként és önvallomásokként is értelmezhetők. Márai az 1945-ös naplóban a háború fojtogatta és pusztította főváros egyedülálló rajzát adja. A humanizmus, az európai értékek, a lelkiismeret nevében igyekszik számot vetni a veszteségekkel, egy világ pusztulásával, az eltévelyedett ország sorsával. Közben saját magánemberi-írói lelkiállapotát is elemzi: végtelenül bensőséges hangon, megkapó őszinteséggel, vívódásait, kétségeit, kétségbeesését, szégyenérzetét sem titkolva. Legfőképpen pedig keresi, miként lehet morálisan elfogadható feleletet találni a zavaros új világ kihívásaira.
Rómában történt valami
1971-ben fejezte be Márai ezt a regényt, amelynek ötlete huszonöt évvel korábban merült fel benne. A Diktátort akarta körbejárni, azt a figurát, aki otthagyta ujjlenyomatát az egész történelmen. „Az elmúlt 2000 évben ritka volt az a korszak, amikor a Diktátor emléke nem kísértette az írókat" - írja az utószóban. Minden században, minden műfajban életre keltették. Született róla dráma és óda, értekezés és regény. Ő volt a „démonikus Cézár", a többiek mind őt utánozták, akár Napóleonnak, akár Barbarossa Frigyesnek hívták őket. Márai azt a rövid időt jeleníti meg, amely Julius Caesar meggyilkolása és temetése között eltelt. Rabszolgák és római kéjhölgyek, eunuchok és eleddig Caesar pénzéért tülekedő írók, ügyvédek és veteránok akarják eltüntetni magukról a Diktátor érintésének nyomait, hogy azonnal rohanjanak a másikhoz, a diktátor ellen lázadókhoz... Márai szatirikus írói vénája tobzódik ezekben a jelenetekben, sziporkázóan szellemes, könnyed - és könyörtelenül igazat mond.
Vypredané
11,50 €
