Rodion Markovits

Jaroslav Hašek Švejk, a derék katona és Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című regényeivel említik egy lapon a milliós példányszámban elkelt, először 1927-ben, Kolozsvárott megjelent Szibériai garnizon-t. A jogász végzettségű, újságíróként elhelyezkedő Markovits Rodion (1884–1948) saját és egykori katonatársai tapasztalatai alapján írta meg kollektív riportregényét az első világháború küzdelmeiről, a kelet-szibériai hétéves hadifogolylét mindennapjairól és a hazatérés viszontagságairól. Nemcsak a téma, de a megírás módja is – a kisember szemszögéből elmesélt történet abszurd és szatirikus hatást kelt, miközben sohasem didaktikus vagy ítélkező – kirobbanó sikert eredményezett: a hatalmas olvasói érdeklődés miatt a kiadó alig győzte utánnyomni a könyvet; két év alatt tizennégy országban adták ki, lefordították többek között német, angol, francia, olasz, kínai, finn, holland és román nyelve. Külföldön, például Olaszországban azóta is keresett mű, nálunk politikai okokból elfeledkeztek róla néhány évtizedre. A Szibériai garnizon nyelvi és látásmódbeli elevenségének nem ártott az idő, ahogy a benne foglalt történelem- és létszemlélet is kortárssá – klasszikussá – avatja.

A széphistóriák azokról az avasi emberekrõl szólnak, akik ? saját és családjuk megélhetése érdekében ? napról napra a háátukra veszik a kast, benne a színes üveggyöngyökkel, a zöld-piros-kék bicskákkal, a porcelántányérokkal, a piros cukorral, a varrótükkel: mindazokkal a tárgyakkal, amik egy szegény, fütyülõ zsidó csereportékái közé tartoznak. Egész héten cipelték hegyen föl, völgyön le, házról házra a hátikast, hogy rongyot vagy ruhadarabot, málét vagy gubadarabokat kapjanak portékáikért.