Diána Marosz
autor
Diadal és katasztrófa
Előítéletekkel és ellenségképekkel, félreértésekkel és fenntartásokkal terhelt közös múltunkról ma is nehéz értelmes párbeszédet folytatni. Márpedig egymás történelmének ismerete nélkül aligha lehet az egymásrautaltságot megélhető sors- és feladatközösséggé átalakítani.
Napjaink legismertebb és legtöbbet publikáló szlovák történésze, Roman Holec Trianonról először szlovákul megjelent könyve megpróbálja kikerülni a történelmi sorsfordulókat általában nemzeti szembenállásokra leegyszerűsítő értelmezés csapdáit. Ennek jegyében Trianont egyszerre tartja békeszerződésnek és a győztes nagyhatalmak diktátumának. Elismeri: az 1920-as magyar békeszerződés, "eltekintve a háború kirobbantásában és vezetésében játszott magyar szereptől, túlságosan kíméletlen büntetés" volt. A magyar értékelések szerinte okkal minősítik igazságtalannak, mert a magyarságra nézve "rendkívül kemény feltételeinek tragikus volt a hatásuk".
Trianon előzményeinek, okainak, következményeinek, tragédiájának, a régió nemzetállami átalakulásának becsületes és szakszerű feldolgozásában fontos lenne a közös gondolkodás és értelmezés fogalmi, módszertani kereteinek a megteremtése. Roman Holec könyve - a nagy történelem és a lokális világok hétköznapi történeteinek a párhuzamba állításával - a hét szomszédos ország történetírásában ritkaságnak számító fontos adalék ehhez a tárgyszerű vitákban kiteljesíthető közös munkához.
Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek - Benőke a Hanga, dvojjazyční súrodenci
Diána Marosz, ktorá je stálou spolupracovníčkou týždenníka Vasárnap a blogerkou denníka SME, napísala – pôvodne pre svoje deti – očarujúcu a hravú, no pritom poučnú knihu s výchovným rozmerom, dôsledne sa vyhýbajúcu didaktizmu.
Ožíva v nej príbeh súrodencov, ktorí žijú medzi Krumplákmi v Krumplande (na Slovensku), no ich materinským jazykom je feferónčina (maďarčina). S mamou sa rozprávajú výlučne po feferónsky, s otcom zasa po krumplácky a postupne sa od nich učia, čo znamená byť chápavý a tolerantný, ako zostať sám sebou a postaviť sa za svoj názor bez toho, aby sme niekoho urazili. Zažívajú a riešia situácie, do akých sa môžu bežne dostávať príslušníci akejkoľvek menšiny. A na konci každého príbehu Benőke s Hangou vždy aj nájdu to najrozumnejšie riešenie.
Text je autentický aj vďaka tomu, že i samotná autorka vychováva dvojjazyčné deti, pričom v poučných príbehoch sa nevyhýba ani téme sklamania či neúspechu, s ktorými sa môžu na jednej či druhej strane stretnúť.
Slovenský preklad je dielom Lucie Molnár Satinskej, ktorá si rovnako založila dvojjazyčnú rodinu, ibaže v opačnom poradí – pre jej dve deti je materinským jazykom slovenčina. A tak sa ako prekladateľka dokázala s textom naplno stotožniť. Výsledkom je dvojjazyčná kniha určená pre maďarské deti na Slovensku i pre slovenské deti v Maďarsku. A vôbec – pre poučenie všetkých Maďarov a Slovákov. A úplne najlepšie bude, ak si ju prečítajú spolu rodičia s deťmi i učitelia so svojimi žiakmi.
Nehovoriac o tom, že paralelné čítanie knihy v oboch jazykoch pomáha pri vzájomnom osvojovaní si maďarčiny a slovenčiny.
