Diána Marosz

Diána Marosz, ktorá je stálou spolupracovníčkou týždenníka Vasárnap a blogerkou denníka SME, napísala – pôvodne pre svoje deti – očarujúcu a hravú, no pritom poučnú knihu s výchovným rozmerom, dôsledne sa vyhýbajúcu didaktizmu. Ožíva v nej príbeh súrodencov, ktorí žijú medzi Krumplákmi v Krumplande (na Slovensku), no ich materinským jazykom je feferónčina (maďarčina). S mamou sa rozprávajú výlučne po feferónsky, s otcom zasa po krumplácky a postupne sa od nich učia, čo znamená byť chápavý a tolerantný, ako zostať sám sebou a postaviť sa za svoj názor bez toho, aby sme niekoho urazili. Zažívajú a riešia situácie, do akých sa môžu bežne dostávať príslušníci akejkoľvek menšiny. A na konci každého príbehu Benőke s Hangou vždy aj nájdu to najrozumnejšie riešenie. Text je autentický aj vďaka tomu, že i samotná autorka vychováva dvojjazyčné deti, pričom v poučných príbehoch sa nevyhýba ani téme sklamania či neúspechu, s ktorými sa môžu na jednej či druhej strane stretnúť. Slovenský preklad je dielom Lucie Molnár Satinskej, ktorá si rovnako založila dvojjazyčnú rodinu, ibaže v opačnom poradí – pre jej dve deti je materinským jazykom slovenčina. A tak sa ako prekladateľka dokázala s textom naplno stotožniť. Výsledkom je dvojjazyčná kniha určená pre maďarské deti na Slovensku i pre slovenské deti v Maďarsku. A vôbec – pre poučenie všetkých Maďarov a Slovákov. A úplne najlepšie bude, ak si ju prečítajú spolu rodičia s deťmi i učitelia so svojimi žiakmi. Nehovoriac o tom, že paralelné čítanie knihy v oboch jazykoch pomáha pri vzájomnom osvojovaní si maďarčiny a slovenčiny.

Előítéletekkel és ellenségképekkel, félreértésekkel és fenntartásokkal terhelt közös múltunkról ma is nehéz értelmes párbeszédet folytatni. Márpedig egymás történelmének ismerete nélkül aligha lehet az egymásrautaltságot megélhető sors- és feladatközösséggé átalakítani. Napjaink legismertebb és legtöbbet publikáló szlovák történésze, Roman Holec Trianonról először szlovákul megjelent könyve megpróbálja kikerülni a történelmi sorsfordulókat általában nemzeti szembenállásokra leegyszerűsítő értelmezés csapdáit. Ennek jegyében Trianont egyszerre tartja békeszerződésnek és a győztes nagyhatalmak diktátumának. Elismeri: az 1920-as magyar békeszerződés, "eltekintve a háború kirobbantásában és vezetésében játszott magyar szereptől, túlságosan kíméletlen büntetés" volt. A magyar értékelések szerinte okkal minősítik igazságtalannak, mert a magyarságra nézve "rendkívül kemény feltételeinek tragikus volt a hatásuk". Trianon előzményeinek, okainak, következményeinek, tragédiájának, a régió nemzetállami átalakulásának becsületes és szakszerű feldolgozásában fontos lenne a közös gondolkodás és értelmezés fogalmi, módszertani kereteinek a megteremtése. Roman Holec könyve - a nagy történelem és a lokális világok hétköznapi történeteinek a párhuzamba állításával - a hét szomszédos ország történetírásában ritkaságnak számító fontos adalék ehhez a tárgyszerű vitákban kiteljesíthető közös munkához.