B. Márta

Kedves Olvasó! Ez a könyv, folytatása az „EGYSZER VOLT…” című könyvnek. Szeretettel ajánlom, minden korosztálynak.  Azt olvastam valahol, hogy „Kétféle módon lehet feljutni egy tölgyfa csúcsára. Az egyik, hogy felmászol rá. A másik, hogy ráülsz egy makkra és vársz.” (Kemmons Wilson) - Én inkább, másznék, mint várnék, mert ami kell, az azonnal kell, – várni pedig nincs idő.  Lehet várni igen, a makkra is, meg a sült galambra is, de – nincs idő.  Nincs elég idő. Mert elmegyünk innen.  Egyszer, – mindannyian elmegyünk. Akkor is ha elértük a csúcsot, vagy azt, amit akartunk, – meg akkor is, ha nem. Elmegyünk, ... – az a mese vége.  Az élet, és a világ pedig, egyet se pillant, – máris tovább megy nélkülünk... –  B. Molnár Márta

Kedves Olvasó! Amíg az ember fiatal, mindenáron boldog akar lenni, …- aztán, ha megöregszik, akkor is. Mégis, hiába keressük, kutatjuk, hajszoljuk egész életünkben, úgy tűnik,- az állandó boldogság nem elérhető, vagy talán nincs is. Mert ez a föld itt,... - nem a Paradicsom. Van egy mondás: Aki öreg, az volt fiatal,- aki fiatal, nem biztos, hogy lesz öreg is. Az évek gyorsan elrohannak, - észre sem veszed, már ott állsz az út végén. Ezért, - akármilyenre is sikeredik, - meg kellene becsülni az életünk minden egyes percét, amíg lemegy a nap.

Hamvas Bélát, a Géniuszt, – nem kell bemutatni. Nincs is szándékomban, én, – Hamvas Bélát, a végtelenül egyszerű embert szeretném bemutatni Önöknek.   Hamvas Béla születésének 120.-ik évfordulója volt 2017 márc. 23.-án. Egyike vagyok a nagyon keveseknek, akik még személyesen ismerhették Őt.   Erről szól a történet, amelyet 15 évvel ezelőtt írtam le, Béla bácsi születésnapjára. 

- LAUDETUR… – ez a szó, kulcsszó volt az életemben mindenhez és mindenkihez.  Végigkísért az életemen.  Talán egy jel volt, amit felmutathattam. Egy jel, amire mások is odafigyeltek mások is ráismertek, egy jel, egy szó, egy köszöntés, amit mások is megértettek. - LAUDETUR… – Ez a szó megnyitotta a szívemet, és megnyitotta nekem másokét. Ez a szó, gyerekkoromban, a háborúban, üzenet volt mindenkinek, akinek akkor így köszöntem: – Dicsértessék…- Az üzenet az volt, van még remény! Isten, él. – LAUDETUR…-  B. Molnár Márta