Kati Maurer

Az alkotás fő irányvonala a reményteljesség. Az olvasók elkísérhetik a főhőst a gyermekéveitől érett nő koráig, amely út korántsem egyszerű. Egy élettörténetet mutat be, és emellett egy magyar társadalmi korrajzot is ad az '50-es évektől a '80-as évek közepéig, érintve például az '56-os eseményeket egy gyerek szemével, és a szocializmus rendszerét is felnőttként látva. Középpontban az egyén áll, olyan problémák megvitatásával, amelyekben az olvasók széles rétege a saját életére ismerhet. "...Még aznap estefelé Terike elkísérte Jutkát a temetőbe. - Itt fekszik anyád! - szólt oda kurtán. - Most már gondozhatod a sírját..." "...Letörli csuklóján lógó ingujjával a pörköltzsír maradékát a szájáról, nagyot iszik a pléhbögréből. Egy jóízűt böffent, úgy folytatta: - Az nem jó, fiam. Az okos asszony Istenverése. Az hamar túljár az eszeden. Azt nem tudod irányítani. Egy asszonyt pedig irányítani kő..." "... Jutka alig várta, hogy végre aláírhassa nevét a nagykönyvben, csak már legyen vége. Pukkant a pezsgődugó, János koccintott a tanúkkal, a tanácselnökkel, Jutka poharát is kiitta. - Te még most sem iszol? - nézett rá újdonsült feleségére. - Még az esküvődön se?..." "...- Elmegyünk, Petikém! - szólal meg halkan. - Megígértem neked, hogy elmegyünk. Megszökünk apádtól, eltűnünk. Azt még nem tudom, hogyan, de sikerülni fog, megígérem. Türelmesnek kell lenned még egy kicsit, és nem szólni senkinek..." (részlet a könyvből) "1949-ben születtem. Gyermekként megtapasztaltam az emberi természet jó és rossz oldalát. Szerettem volna boldog, sikeres feleség és családanya lenni. Megmutatni a világnak és saját magamnak, hogy képes vagyok rá. Korán rájöttem, hogy minden akadály sok-sok szeretettel és kitartással legyőzhető! Az, hogy élhetünk és életet adhatunk, a Teremtő legnagyobb ajándéka." (Maurer Kati)