Konstantin Medgyesi

Libik György (1919-1995), az elismert sportoló, mérnök és antifasiszta ellenálló nemcsak a sípályákon lett legendás, hanem a történelem sorsfordító pillanataiban mutatott bátor kiállása miatt is. E hiánypótló kötet átfogó képet nyújt Libik kevéssé ismert, kémregényekbe és politikai thrillerekbe illő, mégis nagyon is valóságos életéről. A fiatal, sebességmániás Libik egészen korán a sísportok felé fordult, és komoly sikereket ért el egyéni és válogatott szinten. Ekkoriban nyerte el a Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert lányának, Kornéliának a szerelmét is, aki később első felesége lett. A második világháborúban az antifasiszta ellenállókhoz állt be, embereket bújtatott, robbantásokban vett részt, és társaival együtt számos embert mentett meg a deportálástól. Mindeközben a svéd diplomata, Raoul Wallenberg sofőrjeként dolgozott, és életre szóló barátságot kötött Per Angerrel és Karig Sárával. Később szinte egyenes út vezetett számára Nagy Imre köréhez, majd az 1956-os forradalomban való részvételhez. A forradalom leverését követő tisztogatások miatt azonban előbb Lengyelországba, majd Svédországba menekült családjával, ahol végül elismert kutatómérnök és sikeres üzletember lett.

Mindmáig vitatott, hogy a kádárizmust és a kádáristákat háttérbe szorító 1988-as pártértekezleten a fogadott fiú, vagyis Grósz Károly valóban "az apa", Kádár János ellen fordult-e, vagy a változást igénylő közhangulat egyszerűen elsöpörte a harminckét éve hatalmon lévő főtitkárt. Kádár a tanácskozás után mindenesetre azt mondta: "a Brutusok megjelentek". Vajon Grósz tényleg Kádár Brutusává vált? Az öregedő Kádár János hosszú éveken keresztül kereste, ki lehetne az utódja. Voltak, akikre ő maga gondolt, és akadtak önjelöltek is. Ahogy egyre sürgetőbbé vált az utódlás, Kádár húzta-halasztotta a döntést, majd Grósz Károlyt választotta ki és emelte maga mellé. A könyv Kádár és Grósz drámáját követi végig levéltári források, visszaemlékezések és személyes interjúk segítségével. A történet két politikus bonyolult viszonyáról szól, de ez a két ember a kommunista diktatúra két utolsó magyarországi vezetője volt. Kapcsolatuk - noha mélyen emberi jelenségeket illusztrál - a magyar történelem része. Ránk is tartozik, mert meghatározta az életünket, vagy a miénket, vagy a szüleinkét, nagyszüleinkét.