György Méhes

A Gyöngyharmat Palkó, a Szikra Ferkó alkotója ezúttal a Trianon előtti és utáni erdélyi társadalmat örökíti meg regényében. A Nagy Mesélő magyarokról, románokról, zsidókról és németekről ír - nem a nemzeti, hanem az emberi vonásokat tartva szem előtt. Olyan békebeli történet ez - még ha háborús időkről szól is -, amelyben a mesék a valóságban folytatódnak. Keller Frigyes, a szép szál iparoslegény 1877-ben elindul bajor földről, hogy ellesse a külhon tímármestereinek fortélyait. Erdélyben aztán megállapodik, hat fia születik, akik a cserzőkád mellett tanulják ki apjuk mesterségét, hogy Európa-szerte elismert bőrgyáros famíliát alkossanak. A legenda szerint Kelleréknek még a bőrük alatt is pénz lapul, pedig a valóságban szerencséjük éppúgy forgandó, mint Erdély sorsa a századfordulón. Hol nőket szédítenek és kártyáznak a kaszinóban, hol ipari kémkedésre adják a fejüket, és körömszakadtig harcolnak a gyárért, a családért, akár egymással is...

Méhes György, a nagysikerű Kolozsvári milliomosok, Gina és Orsolya szerzője idén májusban ünnepli kilencvenedik születésnapját. Ez alkalomból jelentetjük meg önéletrajzi ihletésű művét, amely kivételesen pontos és hiteles képet fest a második világégés idejének erdélyi társadalmáról, a háború sújtotta magyarság életlehetőségeiről, és egy, a világra tág szemmel néző fiatalember sorsdöntő lépéseiről. Megismerhetjük az ifjú Méhes gondolatait házasságról, a korszak irodalmi életéről, vagy éppen a mindent átható politizálásról, és arról, hogy bizony szeretet, emberség, és nem utolsó sorban szerencse is kell a háború túléléséhez, ahol végképp elválik, ki miféle ember.

"- El van intézve! - jelentette ki biztató mosollyal Vilmos atya. - A nyaralást én fogom megszervezni. Ebből rögtön tudtuk, hogy most rémes dolgok következnek." A jámbor Öcsi (mintagyerek, míg fel nem bosszantják), a jó kis Vilike (aki igazából elvetemült), a mindig mosolygó Mihály (vídám, de félelmetes verekedő), az icipici István (majdnem kétméteres) - ők négyen e történet ifjú főszereplői. Vilmos atya vezényletével a fiúk a tengerre indulnak. A Micsoda társaság! Nagyfőnöke, azaz apu hiába prófétálja, hogy ki fogják pusztítani azt a gyönyörű tengerpartot. Az üdülőkből pánikszerűen elmenekülnek a vendégek, az énekesek ajkán megfagynak a fals hangok és egyáltalán nem biztos, hogy rémtetteik nyomán nem omlik-e össze valamelyik szálloda... Méhes György, a nagy mesélő vidám családi regényeinek újabb kötetében ezúttal Öcsi mesél: a Tatárok a tengeren friss humorral és bájjal teli szórakozást kínál.

"- El van intézve! - jelentette ki biztató mosollyal Vilmos atya -, a költözködést én fogom megszervezni. Ebből rögtön tudtuk, hogy rémes dolgok következnek." Miután Öcsi és barátai porrá zúzzák Apu könyvtárát, és néhány szaki (meg a titokzatos ra uhenpikk) segítségével berendezik az új lakást - némi vendégriasztó, takarékossági, autóvezetési és férjnevelési túlélő lecke után -, azt hihetnénk, megnyugszanak a kedélyek. De nem! Apu és Anyu inkább nyakába veszi a világot, azaz hátára a zsákot, és meg sem áll az Adriáig. Egészen addig lubickolnak gondtalanul, ameddig Vilmos atya... Méhes György, a nagy mesélő vidám családi regényeinek újabb kötetében minden mozgásba lendül soksok kalandból, hétköznapi bosszúságból valódi leleplező, szórakoztatóan tanulságos példatár született.

A Gyöngyharmat Palkó, a Szikra Ferkó alkotója ezúttal a Trianon előtti és utáni erdélyi társadalmat örökíti meg regényében. A Nagy Mesélő magyarokról, románokról, zsidókról és németekről ír - nem a nemzeti, hanem az emberi vonásokat tartva szem előtt. Olyan békebeli történet ez - még ha háborús időkről szól is -, amelyben a mesék a valóságban folytatódnak. Keller Frigyes, a szép szál iparoslegény 1877-ben elindul bajor földről, hogy ellesse a külhon tímármestereinek fortélyait. Erdélyben aztán megállapodik, hat fia születik, akik a cserzőkád mellett tanulják ki apjuk mesterségét, hogy Európa-szerte elismert bőrgyáros famíliát alkossanak. A legenda szerint Kelleréknek még a bőrük alatt is pénz lapul, pedig a valóságban szerencséjük éppúgy forgandó, mint Erdély sorsa a századfordulón. Hol nőket szédítenek és kártyáznak a kaszinóban, hol ipari kémkedésre adják a fejüket, és körömszakadtig harcolnak a gyárért, a családért, akár egymással is...

A Micsoda társaság! Méhes György vidám családregény-sorozatának első kötete. Töltsön néhány boldog, felszabadult órát Méhes György erdélyi íróval, családjával és barátaival, akiknél a huncutság mindig ott bujkál a titokzatos erdők és álmok, az illatozó sütemények és flekkenek társaságában, a fenyőkkel, vízesésekkel tarkított drámai hegyek völgyeiben és domborulatain. Két család kirándul a rengetegben, hogy elvesszen a ködben... Pihenni indulnak, kalandokkal érkeznek. Kövesse őket e vidám regény oldalain, melyet az író az ifjaknak és az ő szüleiknek szánt, hogy végtére kiderüljön: a család, a barátság, a bizalom, a konfliktusokat feloldani képes humor, az összekovácsoló szeretet az élet igazi értékei - még ha annak része is a tévedés, a hazugság, a hiúság vagy a mindig ínyenc önzés, a borzongató félelem és a jó kis káröröm. A kérdés csak az, melyikkel jobb együtt élni... és ki nevet a végén. No meg, ha nem megy az ember sehová, nem tanul semmit, mert nem lát semmit!

A Micsoda társaság! Méhes György vidám családregény-sorozatának első kötete. Töltsön néhány boldog, felszabadult órát Méhes György erdélyi íróval, családjával és barátaival, akiknél a huncutság mindig ott bujkál a titokzatos erdők és álmok, az illatozó sütemények és flekkenek társaságában, a fenyőkkel, vízesésekkel tarkított drámai hegyek völgyeiben és domborulatain. Két család kirándul a rengetegben, hogy elvesszen a ködben... Pihenni indulnak, kalandokkal érkeznek. Kövesse őket e vidám regény oldalain, melyet az író az ifjaknak és az ő szüleiknek szánt, hogy végtére kiderüljön: a család, a barátság, a bizalom, a konfliktusokat feloldani képes humor, az összekovácsoló szeretet az élet igazi értékei - még ha annak része is a tévedés, a hazugság, a hiúság vagy a mindig ínyenc önzés, a borzongató félelem és a jó kis káröröm. A kérdés csak az, melyikkel jobb együtt élni... és ki nevet a végén. No meg, ha nem megy az ember sehová, nem tanul semmit, mert nem lát semmit!