Susan Meissner

1911 szeptembere. A New York-i kikötő bejáratánál lévő Ellis-szigeten dolgozó Clara Wood nővér képtelen visszatérni Manhattanbe, ahol a férfi, akibe szerelmes volt, áldozatul esett a hírhedt Triangle Ruhagyárban kiütött tűzben. Miközben gondozza a betegen, lázasan érkezett bevándorlókat, egy csodálatos sál kelti fel a figyelmét, mely miatt később nehéz döntéseket kell meghoznia. Az események arra kényszerítik őt, hogy a feltételezések helyett szembenézzen az igazsággal. S ami a tudomására jut, vajon felszabadítja őt, vagy reménytelenné teszi? 2011. szeptembere. A manhattani Upper West Side-on lakó és dolgozó Taryn Michaels meggyőzte magát, hogy teljes életet él. Mindennapjait kitölti, hogy egyedül neveli a lányát, s egy különleges kelmékkel foglalkozó, bűbájos üzletben dolgozik. Mikor azonban az egyik országos magazinban megjelenik egy régen elveszettnek hitt fénykép, Taryn kénytelen újraélni azt a borzalmas napot, amelyen aférje odaveszett a Világkereskedelmi Központ tornyainak összeomlásakor. Vajon egy véletlen újbóli találkozás és egy százéves sál felnyitja Taryn szemét az életében munkálkodó hatalmasabb erők jelenlétére?

A háború bonyodalmai végzetesen összekötik három teljesen különböző nő életét 1946. február. A második világháború már véget ért, ám a személyes tragédiákból való gyógyulás még csak most kezdődik Annaliese és Simone számára. Annaliese német származású balerina, aki kétségbeesetten menekül a múltja elől, Simone pedig a francia ellenállás egyik kémjének a lánya. A két nő csatlakozik a RMS Queen Mary óceánjáró fedélzetén utazó több száz európai katonafeleséghez, akik az Atlanti-óceánt átszelve ismét együtt szeretnének lenni a férjükkel. Az Annaliese-re és Simone-ra váró új élet Amerikában reményteli és hívogató, egészen addig, míg a féltve őrzött titkaik felszínre nem kerülnek. Mikor az utazás véget ér a New York-i kikötőben, csupán az egyikük hagyja el a hajót...

"A Híd az óceán felett, a Szerencsés csillagzat és A körömvirágos sál szerzőjének új regénye Philadelphiában játszódik az 1918-as spanyoljárvány idején és az azt követő években. A történet egy család veszteségeken és önfeláldozó szereteten keresztül történő újjászületését meséli el. 1918. Philadelphia. Nyüzsgő város, telve a Nagy Háború okozta trauma utáni újrakezdés reményével. Ide érkezik három lányukkal Pauline és Thomas Bright. Ám nem sokkal az érkezésük után Amerika partjait is eléri a kontinenseken végigsöprő spanyoljárvány, mely kíméletlenül szedi áldozatait városszerte. A Bright család is tragédiák sorozatával néz szembe, és csak még több értelmetlen halállal újdonsült temetkezési vállalkozókként. Ebben a sötét, veszteségekkel terhes korszakban mégis felsejlik egy apró reménysugár: egy elárvult csecsemő, Alex, aki új értelmet ad a család életének, és enyhíti a gyász miatt érzett gyötrő fájdalmat. Ám idővel fény derül az Alex kilétét övező, régóta őrzött titokra, és ez új kihívások elé állítja a családot, melynek tagjai immár a spanyolnátha és az első világháború utáni időszakban igyekeznek megtalálni a helyüket a világban.

A reneszánsz jelentése megújulás, ez az a szó, melynek minden betűjét remény járja át. Meg szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadónál, s legnagyobb vágya, hogy végre elutazzon Firenzébe. Kislány kora óta dédelgeti ezt az álmot, melyet elsősorban olasz nagymamája és a falán lógó festmény inspirált. A lány a munkája révén nemrégiben megismert egy szerzőt, Sofia Borellit, aki Firenzében él, és azon túl, hogy könyvet ír a századokkal korábban élt Medici hercegnőről, Nora Orsiniről, állítása szerint ő is a Mediciek egyik utolsó leszármazottja. Mikor Meg a nem túl megbízható apjával végül megbeszéli, hogy utaznak álmai városába, a férfi eltűnik, így a lány kénytelen egyedül nekivágni a kalandnak. Miután Sofia, Meg és Nora története keresztezi egymást, minden megváltozik, és sok kérdést kell megválaszolniuk: Mi van, ha a reneszánsz nem csupán egy szó? Mi van, ha ez az, ami akkor történik, mikor az embernek van bátorsága elhinni, hogy változtathat az életén? xxx „A karakterek még jóval a könyv becsukása után is az olvasóval maradnak. Olvasás közben pedig arra gondolunk, a szerző hogyan képes ekkora kegyelemmel írni azokról az érzésekről és emlékekről, melyek fogva tartanak bennünket.” – Jane Kirkpatrick „Valószínűleg ez a legszebb történet, amit valaha olvastam. Susan Meissner költői szintre emelte a könyvét, teljesen belevesztem a világba, melyet teremtett. A történet három szálon fut, melyek megdöbbentő, lenyűgöző és varázslatos egésszé állnak össze. Teljesen beleszerettem.” – Mary Connealy „Merüljön el ebben a sodró lendületű csodás történetben, miközben Olaszország szépségei és titokzatossága veszi körül. Ráadásul akár egy életre való útmutatásra lelhetünk a sorok között. Hangosan kiáltja majd, hogy magnifico!” – Jenny B. Jones, a Tiéd leszek szerzője „Letehetetlen történet, mely az elejétől a végéig elbűvölni az olvasóját. A történelmi részletek, az eleven karakterek és az egymásba fonódó drámai szálak izgalmas olvasmánnyá teszik a történelem és a romantika rajongói számára.” – Publisher’s Weekly „Meissner a reneszász korba repíti az olvasót ebben a szerelemről, veszteségről, megbocsátásról és elengedésről szóló lírai történetben.” – Karen White, a Hazatérés és Köztes idő szerzője „Gyönyörű történet szerelemről, veszteségről, áldozathozatalról és a kötelékekről, melyek összekapcsolnak bennünket az idő folyamán.” – Susanna Kearsley, Az emlékek háza szerzője „Magával ragadó történet, melynek olvasása közben azt kívántam, bárcsak megállna a világ, hogy rendesen kiélvezhessem. A szerző élénk képeket festve fűz össze idősíkokat és karaktereket. Ezúttal egy firenzei úttal ajándékoz meg minket, a művészet és a történetek otthonába repít.” – Cara C. Putman

A háború utolsó esztendeje egy kevéssé ismert történetet mesél el a második világháború idejéből, amely manapsági is aktuális kérdéseket vet fel arról, kik is vagyunk valójában, és hogy képesek vagyunk-e önmagunk maradni bármilyen körülmények között. Elise Sontag tipikus amerikai tinédzser 1943-ban. Tud a világban dúló háborúról, de úgy gondolja, az események tőle távol történnek. Hamarosan az apját, aki közel két évtizede legálisan tartózkodik az Egyesült Államokban, hirtelen letartóztatják annak gyanújával, hogy náci szimpatizáns. A családot egy texasi internálótáborba küldik, és a szögesdrót mögött Elise úgy érzi, megfosztották mindentől, ami az eddigi életében fontos volt számára, beleértve saját identitását is. Csak egyetlen dolog teszi valamelyest elviselhetővé a tábori életet: a találkozás Mariko Inouéval, a japán-amerikai tinédzserrel. Mariko barátsága erőt ad Elise-nek, hogy elhiggye, újra visszakaphatja a háború előtti életét. A sivatagi vadonban Elise és Mariko együtt álmodnak a közös jövőjükről Amerikában, mely a kerítés túloldalán vár rájuk. Mikor azonban a Sontag családot amerikai hadifoglyokra cserélik, és visszatelepítik Németországba, Elise kénytelen szembenézni azzal, hogy a háború sorscsapásai őt sem kerülik el. A pusztítás romjain kell kiderítenie, megvan-e benne a kellő erő ahhoz, hogy felülemelkedjen az előítéleten és gyűlöleten, s visszaszerezze az irányítást a saját sorsa felett; vagy örökre eltűnik a mások által rákényszerített életben.