Györgyi Mester

„…gyerekkori álmomról semmiképpen nem akartam lemondani. »Az igazságot, a jog százszázalékos érvényesülését szeretném szolgálni, ezért rendőr leszek« – ezt a mondást már szinte mindenki hallotta tőlem, mivel gyakran felemlegettem. És így is lett… Egy kisvárosi kapitányságon kezdtem a munkát, ahol természetesen szolgálati viszonyom legelején kezdőként számoltak velem. Tisztában voltam azzal, hogy – úgy elméletben, mint a gyakorlatban – sokat kell még tanulnom. Az első évet követően, miután teljesítettem a szakirányú továbbképzés követelményeit, az elméleti tudásom megvolt. Ugyanakkor hátravolt még az »élet iskolája«, a gyakorlat. Senkinek, még a közvetlen családtagjaimnak sem árultam el, hogy munkaviszonyom kezdetétől fogva feljegyeztem a velem történteket, az első, majd az azt követő komolyabb ügyekben való részvételemet, mindenkori szerepemet.”

A férfi körbejárta, megtapogatta a márványdarabot. Azután hozzálátott. Véste, faragta, igazította, közben meg-megsimogatta, és a márvány hagyta. Igazodott a kézhez, a szerszámokhoz. Hagyta vágni, fúrni magát, miközben alakult. Új formát vett fel, ami kedvére volt. Ha tükör van a közelben, vagy legalább egy tócsa fel­színe, megcsodálja benne új külsejét.Örült, hogy nem kell tétlenül hevernie, egyedül, ma­gányosan, hanem megvalósíthatja valaki álmát.És a valamikori henye, lustán fekvő, unatkozó óriás maga lett a megtestesült álom, ALKOTÁSSÁ vált.

A Kutyavilág kutyákkal kapcsolatos történetek gyűjteménye. Sztorik kis kedvenceinkről, akik  házőrzők, családtagok, játékban társak, védelmezők, hűségesek, engedelmesek vagy éppen szófogadatlanok. Akárhogy is van, szeretjük őket. De nagyon…

„Éjszaka, elalvás előtt, végigfutott az agyán, hogy lám, az emberek képesek hajnalok hajnalán felkelni, hogy lássák a napfelkeltét, ami épp olyan, mint az élet kezdete. Aztán, amikor a nap a zenitre ér, akkor a legfényesebb, és akkor adja a legtöbb meleget. Mint ahogy az ember is élete delelőjén a leghasznosabb, a legerősebb, és talán a legboldogabb. Az est közeledtével ugyan hűvösebbé válik a levegő, de azért az alkonyat is szép. Ilyenkor mindenki visszaidézi a fiatalságát, a napfelkeltét, a déli napot, de végül eljut a naplementéhez.Neki most van a naplementéje. Utoljára van alkalma felidézni a fiatalságát, valamikori boldogságát, egy nő iránt érzett rajongást. Legalábbis, magát az érzést…”

"A kötet kriminovellákat, illetve bűnügyi tárgyú írásokat tartalmaz. Szám szerint 44-et. Megalkotására az ösztönzött, hogy – az elbeszélések, novellák mellett – a krimiket olvasom legszívesebben. Kedvenceim a skandináv krimik, könyvben olvasva, vagy filmen nézve. A hobbim régi eredetű, és hozzátartozik, hogy egy időben bűnügyi területen, rendőrként dolgoztam. Hogy azért lettem-e rendőr, mert mindig is szerettem a bűnügyi történeteket, vagy azért kezdtem el krimiket írni, mert rendőr (is) voltam?! Ki tudja. Egyikből természetszerűleg következett a másik. Volt, hogy az ismerőseim a szememre vetették: hogy bírja a gyomrod azt a sok vért, szörnyűséget, ami a krimikben előfordul? Nem álmodsz velük? Nem, sohasem. És megnyugtathatok mindenkit: a bűnügyi történetekben nem a drasztikus események, a kegyetlenség, a sok kiontott vér fog meg, hanem maga a logikai láncolat érdekel, melynek során a bűnöst megtalálják, és végül jön az elkerülhetetlen igazságszolgáltatás, a bűn elkövetése miatti méltó büntetés, a társadalom jogos ítélete.A szerző"

Ebben a – vírustól, háborútól nyomasztó – viharos időszakban milyen nagy szükség van a kedves mesékre, amelyekkel a gyermekek megnyugtathatók, és biztonságérzetük növelhető.A csodák nem haltak ki, a világ élhető, élvezhető. Csupán annyi kell hozzá, hogy nyitottak legyünk, fogékonyak a természet szépségei iránt, és képesek legyünk elmerülni a bennünket körülvevő világ tényleges csodáiban.Jó szívvel ajánljuk minden szülőnek ezeket a meséket, amelyek révén gyermekükkel együtt beleélhetik magukat a történetkék fantáziadús, képzeletbeli világába, és ezáltal, ha csak kis időre is, függetleníthetik magukat a szürke hétköznapok riasztó egyhangúságától.

A kötet ajánlható mindazoknak, akik szeretik a változatos témájú, rövid terjedelmű, humoros csattanóval végződő történeteket. „A betegei szinte mindegyikét névről, a keresztnevéről ismeri. Szerencsére kitűnő a memóriája, így tudja, hogy Bözsihez a Rekettyésbe kell kigurulnia, ha gond van, a Riskát a Sáros lejtőn találja, a Marist és a Felleget a Lápos dűlőn keresheti fel. Na, és a Józsi! Ez is egy fiatal üsző, de mivel a gazdának négy lánya van, na meg a felesége, nem engedett a negyvennyolcból. Lehet tőle a tehén nőnemű – mondta –, a neve náluk mégis Józsi lesz. Hangsúlyozottan abból a meggondolásból, hogy – legalább a nevében – legyen egy másik marha is, rajta kívül a háznál. Gondolatait tovább szőve a Bogár jutott az eszébe. Ez nemsokára ellik, oda gyakrabban kell majd kiautóznia. Elég messze »lakik« ugyan, a Levendulásban. Itt egy kicsit megint elpirult, mert eszébe jutottak a tanyához köthető szép, barna bociszemek. Szinte restelkedett, hogy negyvenéves korára, egy-egy pajzán gondolattól, még mindig képes elpirulni…” Kedves Olvasó, ha igazán jól akarsz szórakozni, elsőként lapozz a kötet címét (is) adó Állati novellához.

Ez a mesegyűjtemény téli meséket tartalmaz, amelyek – ridegsége ellenére – megszerettetik a szóban forgó évszakot. A hideg téli estéken jólesik olyan történeteket olvasni, amelyek a tél szépségére hívják fel a figyelmet. Hiszen ez a három, többnyire fagyos hónap sok örömöt is hordoz magában. Gondoljunk csak az évszakhoz kapcsolódó ünnepkörre, a Luca-napra, a Mikulásra, a karácsonyra és a farsangra! Mindezen alkalmakhoz kötődő történeteket találhatunk ebben a kiadványban. És akkor még nem is beszéltünk a „tél örömeiről”, a hógolyózásról, a hóemberépítésről és a szánkózásról. Aki ezt a könyvecskét elolvassa, melegséget fog érezni a szívében a hideg hónapok ellenére, és ezentúl nem tart majd tőle, hanem – remélhetőleg – kedvelni fogja a telet.  

Fatehén, az LXXX-es mozgalom és társbérlet a Halállal: Mester Györgyi (A legjavából, Fehéren-feketén, Tisztítótűz) negyedik novelláskötete.

„Tagadhatatlan, odavagyok a könyvekért. Szeretek olvasni,a legjobb kikapcsolódás számomra egy nívós könyv. Több kedvenc olvasmányom is van, de a legkedvesebb mind közül a „Boszorkányok pedig nincsenek” című. Persze, a tartalomnak köze nincs Könyves Kálmán királyunk híres mondásához, mégis, a legnagyobb hatással ez a könyv volt az életemre...Kezdhetném azzal, hogy ez a legkedvesebb könyvem egyszer csakszőrén-szálán eltűnt. Hogy hová lett, máig nem derült ki. Fiatalabbkoromban ugyan többször is lakhelyet változtattam, a költözéspedig tudottan nagy felfordulással jár, amikor is megeshet, hogyelmarad tőlünk egy és más. Persze az is lehet, nem így keveredettel, csupán valamelyik haverom nem adta vissza a kölcsönbe kértkönyvemet.Egyszóval, komoly lelki traumaként éltem meg, amikor kerestem,de nem találtam a kedvencemet. A helyzetet csak súlyosbította,hogy régóta nem adták ki, és még a könyvtárakban sem akadtam rá,hogy újraolvashattam volna. Elkeseredésemben úgy gondoltam,ettől az élvezettől egyszer és mindenkorra megfosztott a sors.Ezért is ért szinte sokként, amikor egyik könyvesbolti nézelődésemsorán, a mustrára kitett, új kiadású könyvek között megláttam egypéldányt belőle. ..

A pillangófaA kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagy étvágyú seregély. A fűben szanaszéjjel heverő, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a csőrébe, s röpült vele a magas égbe, majd leszállt az erdőnek egy bokros részén, hogy avatatlan szemek elől rejtve, nyugodtan csemegézhessen belőle. Csipegette, vagdosta a csőrével, majd amikor már nem talált rajta ennivalót, otthagyta és továbbállt.A következő napokban a júniusi eső alaposan megáztatta a talajt, s az immár lecsupaszított magocska beágyazódott az erdő földjébe. Telt, múlt az idő, s a borsónyi kis mag megrepedt, apró hajszálgyökerei maguknak utat keresve fúródtak a porhanyós talajba. A gyökerek lefelé törekedtek, mintha látogatást akarnának tenni az anyaföld mélyében, a vékonyka zöld szár pedig fölfelé, a világosság felé húzódzkodott. Eleinte vaskosabbak voltak nála még a gaz, s az erdei gyomok szárai is, azután lassan megerősödött. Törzse előbb hajlékony botocskához, majd seprűnyélhez vált hasonlatossá, később gyermekkar vastagságúra hízott. Sudár, egyenes tartása lett...

…ránézett az előtte terpeszkedő hatalmas faóriásra. Milyen méltóságteljes, és milyen dunyha vastagságú, hófehér palást borítja földig érő ágait. Mint valami sátor, akár meg is éjszakázhat alatta. Elfedi az, megvédi az erdő minden veszélyétől. Közben kitisztult az ég, s csillagok milliárdjai gyújtották meg kis lámpásaikat. A hókristályok csillagszóróként sziporkáztak a nagy fenyő ágain. Aztán a fa csúcsán megjelent a ragyogó hold, és az arany sarló megkoronázta az amúgy is fényárban tündöklő fát. Ez lehet az erdő karácsonyfája – gondolta. Így karácsonyozik az erdő, és én most vendégségben vagyok nála. És még bejglim is van – jutott eszébe. Csak a szerettei hiányoztak. Hogy ők nem lehettek részesei ennek a látványnak, nem gyönyörködhettek vele együtt az óriás karácsonyfa szépségében…

Az Ad Librum kiadó gondozásában, 2018 novemberében jelent meg a szerző „Az élet írta” című kötete, amely 7 fejezetcím alatt, 67 rövidebb-hosszabb novellát tartalmaz. Az írások között - a fejezetcímekhez igazodva -, található „különös”, „önös”, „erotikus”, „fájdalmas”, „állati”, „kriminális” és „úti” témájú is. A kiadványban, a korábbiaktól eltérően, illusztráció nem szerepel, ugyanakkor a tárgykörök alá sorolt novellák változatossága, színessége kárpótolja az olvasót. A könyv mottója utalás arra, hogy az író honnan merítette témáit, melyet a következőképpen fogalmazott meg:„Az élet írta, én csak lejegyeztem. A többit kitaláltam.”

„Kellően felpaprikázott hangulatban lépett be az irodába, majd táskáját az asztalra csapva,  nekiállt, hogy levetkőzzön. Kabátját a fogasra akasztva, gyors pillantást vetett a tükörbe, és akkor látta meg, hogy a haja ott hátul, égnek áll. És ő így jött végig az utcán! Az ágaskodó tincset lesimította, sötét szemüvegét pedig kicsit feljebb tolta az orrán. Nem volt rá igazán szüksége, csupán kis dioptria volt az egyik lencsén, de úgy gondolta, a negyvenes évei elején  érdekesebbé, modernebbé, talán fiatalosabbá is teszi, a sötétített foncsorozású, divatos szemüveg. Ez tette-e, vagy csak a sors játszott vele aznap reggel, de minden balul ütött ki. A szemüvegtől függetlenül, sötéten látta az egész világot, és benne önmagát. Ekkor kopogtak az ajtón, és a kolléganője lépett be. A harmincas, vörös kis nőt lopva gyakran elnézegette, amint előtte haladt a folyosón. Jó alakú, frissen elvált asszony volt, gyerek nélkül. Azt ugyan nem tudta, van-e valakije, mégsem mert kezdeményezni. A nő most mosolyogva üdvözölte, majd rákérdezett: hallottam, a kisfőnök megjegyzést tett a késésedre. Mi volt veled ma reggel? Á, minden balul ütött ki – és elkezdte mesélni a kálváriáját. A nő láthatóan érdeklődéssel hallgatta. Azért ezt te eltúlzod egy kicsit – mondta. Nem olyan sötét a világ, amilyennek te látod! Végül is, gondolj csak bele. Sikerült bezárnod a lakásajtót? Igen. Elcsúsztál a vizes kövön? Nem. Na, de a járdán! – vetette ő közbe. De nem tört el egyetlen csontod se! Még a kabátod se lett piszkos! Igaz. Beértél a munkahelyedre? Hát persze, de el is késtem! Fejedet vették? Nem. Na, látod! Vedd csak le ezt a sötét szemüveget, azon keresztül látod te olyan sötéten az eseményeket! Azzal, hogy szavának érvényt szerezzen, a kis vörös odanyúlt, és olyan gyengéd mozdulattal vette le az orráról a szemüveget, hogy az fölért egy cirógatással! Egész melege lett tőle. Lehet, hogy mégis kezdeményezhetne valamit ennél a kis nőnél?!”

Mester Györgyi "Simogató" című, legújabb kiadványa állatmeséket tartalmaz. Kedves történeteket olyan állatokról, amelyeket jólesik megsimogatni. A szerző maga is nagy állatbarát, és örömmel látta, hogy korábbi, hasonló témájú meséi kedveltek lettek. Ezen felbátorodva szerkesztette meg a szóban forgó, gyermekeknek szánt könyvet. A történeteken átsüt az írónő állatok iránt érzett rokonszenve és szeretete. A kötet nem tartalmaz illusztrációkat, de a meséket szinte mindenütt szelíd humor szövi át, ami kárpótolja a grafikák hiányát. A borító különleges, mivel "simogatáskor" az ember általában nem zsiráfot, vagy zebrát képzel maga elé. Ugyanakkor a - kötetben található -, kapcsolódó történetek éppen arra próbálják ráirányítani a figyelmet, hogy az ember és az állatok kapcsolata, ha megértjük őket, lehet szeretetteljes, még akkor is, ha az adott állat Afrikában vadon él, és ha nem jól közelítenek felé, harap és rúg. Az írónő a kötettől azt reméli, hogy elolvasása után a gyermekek és az állatok között még szorosabb kapcsolat alakulhat ki, ami - a szereteten kívül - magában foglalja ezen állatok, állatfajok védelmét is.