András Mészáros

A kötet a filozófiatörténész 2013-ban megjelent Kételkedők breváriuma c. művének szabad folytatása. "A kazuisták többsége legszívesebben a középkorban élne, és exemplumokat gyártana. Mivel ennek manapság nincs piaca, vagy saját használatra találnak ki ilyeneket, vagy pedig az irodalomhoz fordulnak, és a benne bőségesen előforduló történeteket nevezik ki kázusoknak, és értelmezgetik azokat. [...] ...az olvasás révén mindannyian kazuistákká is válunk. Ne rettentsen el bennünket az a tény, hogy az olvasás és a kazuisztika manapság hiánycikk! Gondoljunk inkább arra, hogy ezt a két cselekvést felvállalva exkluzívvá tehetjük életünket. Máris megérte a többletmunkát" - írja bevezetőként Mészáros András, mielőtt még belefognánk esettanulmányainak, miniesszéinek olvasásába, melyek számos régi és modern klasszikus, többek között Shakespeare, Fielding, Anatole France, Musil, Hašek, Čapek, Kundera, Márai, Szerb Antal, Philip Roth, Umberto Eco és mások műveinek elemzése kapcsán születtek.

,,A magyar filozófiatörténet-írás egyik meghatározó szerzője eddigi pályája során szép számú monográfiát, tanulmánykötetet, sőt, lexikont tudhat magáénak mind magyarul, mind szlovákul. Jelen kötetét a régóta érlelődő, és filozófushoz méltó reflexióval tudatosított, kifejtett módszertani, szemléletbeli fordulat teszi többé a szerző átlagos tanulmányköteteinél." (Mester Béla)

Egy filozófus egyedi olvasónaplója: Az irodalmi-filozófiai lexikont idéző kötet huszonkilenc, kazuistának nevezett címszava a jezsuita morálfilozófiai tanulmányok hagyományát megújítva, széles irodalmi és filozófiai műveltséganyag bevonásával, ugyanakkor könnyed stílusban elemzi a szépirodalmi művekből származó, kázusoknak kinevezett eseteket.

Ez a - terjedelmét tekintve - kis kötet nem Turczel Lajosról szól, hanem tiszteletére íródott. Szerzői közt vannak volt diákjai, a tanszék olyan később végzett hallgatói, akik már ugyan tanárként nem tapasztalhatták meg őt, de szellemiségét érzékelhették, valamint azok is, akik tanszékünk - és a nyitrai valamint komáromi magyar tanszékek - jelenlegi oktatóiként köszöntik a Tanár Urat.

Ez a - terjedelmét tekintve - kis kötet nem Turczel Lajosról szól, hanem tiszteletére íródott. Szerzői közt vannak volt diákjai, a tanszék olyan később végzett hallgatói, akik már ugyan tanárként nem tapasztalhatták meg őt, de szellemiségét érzékelhették, valamint azok is, akik tanszékünk - és a nyitrai valamint komáromi magyar tanszékek - jelenlegi oktatóiként köszöntik a Tanár Urat.

Az alább következő írások először kerülnek egymás mellé, kötetbe rendezve. Eredetileg egyedi megfontolásból, konferenciákon tartott előadásokként vagy bizonyos kutatási programok részeként keletkeztek, tematikájukat tekintve pedig az irodalom-, eszme- és filozófiatörténettől az irodalmi esszéig terjednek. A könyv címe Anatole France egy gondolatára utal, amely az irodalom történetének sajátosságát próbálja megragadni. Hogyan szemlélhető és szemléltethető az irodalom történetisége? Az irodalomtudomány e gyakori kérdése alapvetően egy metafizikai problémát, mégpedig a kontinuitás problémáját érint. A másik téma, amely e kötetben megfogalmazódik: az emberi egzisztenciálék, a lételméleti kérdések irodalom általi megjelenítése. A könyv két része az irodalom történetéhez való kettős viszonyulást próbálja kifejezni, az első rész tanulmányai a hagyományosnak tekinthető pozitivisztikus szemléletet tükrözik. Ez abból adódik, hogy az írások java része a magyarországi filozófia – részleteiben még mindig megíratlan történetének – valamely mozzanatát, egy esetben ennek a filozófiatörténet-írásnak a metodológiáját tematizálja. A második rész esszéi a felvezető írás alapeszméjének valamiféle „illusztrációját” vagy alkalmazási módjait nyújtják, olyan alkotók művein keresztül, melyek a szépség révén sejtetik meg a racionálisan hozzáférhetetlen eszméket.

Az alább következő írások először kerülnek egymás mellé, kötetbe rendezve. Eredetileg egyedi megfontolásból, konferenciákon tartott előadásokként vagy bizonyos kutatási programok részeként keletkeztek, tematikájukat tekintve pedig az irodalom-, eszme- és filozófiatörténettől az irodalmi esszéig terjednek. A könyv címe Anatole France egy gondolatára utal, amely az irodalom történetének sajátosságát próbálja megragadni. Hogyan szemlélhető és szemléltethető az irodalom történetisége? Az irodalomtudomány e gyakori kérdése alapvetően egy metafizikai problémát, mégpedig a kontinuitás problémáját érint. A másik téma, amely e kötetben megfogalmazódik: az emberi egzisztenciálék, a lételméleti kérdések irodalom általi megjelenítése. A könyv két része az irodalom történetéhez való kettős viszonyulást próbálja kifejezni, az első rész tanulmányai a hagyományosnak tekinthető pozitivisztikus szemléletet tükrözik. Ez abból adódik, hogy az írások java része a magyarországi filozófia – részleteiben még mindig megíratlan történetének – valamely mozzanatát, egy esetben ennek a filozófiatörténet-írásnak a metodológiáját tematizálja. A második rész esszéi a felvezető írás alapeszméjének valamiféle „illusztrációját” vagy alkalmazási módjait nyújtják, olyan alkotók művein keresztül, melyek a szépség révén sejtetik meg a racionálisan hozzáférhetetlen eszméket.

Mészáros András tanulmánykötete annak a gondolatnak a kifejtése, mely szerint a hagyományos ontológiák a létfogalomra alapozódnak, a modernitás azonban (mind egzisztenciájában, mind szemléletében) feloldódott az időben. Azaz ontológiai szempontból me gszűnt az eredeti szubsztanciális egység, s a lét struktúráját az idő jeleníti meg, szemléleti szempontból pedig az eredeti probléma hermeneutikává vált. A filozófiai ontológia kérdései mellett természetesen a művészet ontológiai kérdései is helyet k apnak a könyvben.