Róbert Milbacher

Milbacher Róbert kötete két kisregényt tartalmaz. A két művet nem csak az irodalomtörténész szerző tizenkilencedik századi jártassága köti össze, hanem az a kíváncsiság és kísérletezés, hogy ismert történeteket miképpen lehet más nézőpontból vagy más hangszerelésben elbeszélni, újra mesélni. Ám míg a P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez című kisregény Petőfi Sándor halála után játszódik és a költő eltűnésének és legendájának az utóéletével és hatástörténetével foglalkozik, addig a másik kisregény, a Kései tudósítás egy törvényszéki eljárásról, mely városunk utolsó, boszorkányosnak mondott asszonyszemélye ügyében tartatott éppen a klasszikus Arany János-ballada a Vörös Rébék előzménytörténetét dolgozza fel, az 1808-as ténylegesen lezajlott nagyszalontai pert veszi alapul, eredeti bírósági forrásokból rekonstruálja a történteket.

Botorka szégyenében világgá bujdosik, amikor kimondják felette a kegyetlen ítéletet: egy lány legfeljebb csak csere lehet, amolyan kispados a Hétvilág focicsapatban. A Seszéle-Sehossza Erdőben köt ki, ahol egy harcias nyúl, egy túlbuzgó róka és a madármentő Borongós Barangó sietnek a segítségére. De mit lehet tenni, ha valaki sem dekázni, sem cselezni, sőt, még rendesen rúgni sem tud? Az erdei barátok mindent megtesznek, hogy megvalósuljon a kislány álma, hogy jó focista legyen belőle. A könyv sok humorral és szeretettel mesél barátságról, kitartásról, és arról, hogy a legnagyobb erőnk néha ott lapul, ahol nem is keressük.

Milbacher Róbert nagy sikerű és hiánypótló művéhez, a Legendahántáshoz hasonlóan a Ködképek az irodalom láthatárán is közérthető és szórakoztató ismeretterjesztésre vállalkozik. Szerkezete is hasonló: negyven plusz egy történet szerepel a könyvben. A kötet a 19. századi magyar irodalom pszichohistóriájába nyújt betekintést: dokumentálható lélektani problémákat mutat be. Nyomába ered klasszikus szerzőink különleges eseteinek - miért volt csalódott Katona József, milyenek is voltak Vörösmarty erotikus fantáziái, miképp történt Petőfi lánykérése és a koltói mézeshetek, de kollektív traumákat is tárgyal, a nemzethalált, a bűnbakkeresést és egyebeket. Foglalkozik egyes művekkel, például az "őrült sár" kifejezéssel Vörösmartynál, de nem maradhat el a magánéleti problémák, a szerelem, a féltékenység, a gyász történeti tárgyalása sem. Azon is elgondolkodhatunk, vajon kivel találkozott Arany János karslbadi gyógykúrája során. Mindezt a munkát kizárólag a forrásokra támaszkodva, a vonatkozó szakirodalommal a háttérben végzi el, és számos képpel, dokumentummal illusztrálja. 

Milbacher Róbert új regénye egy mára nyomtalanul eltűnt szlavóniai telepes falu krónikája, amely egyben az elbeszélő itt született nagyanyjának küzdelmes élettörténetét is megörökíti. Miközben nyomon követjük a falu 19. századi alapítását és elnéptelenedését, az asszonyt a halálos ágyától gyerekkorának mágikus világáig kísérhetjük vissza az időben. Korokon és tereken át lépkedve oda-vissza párhuzamos emberi történetekkel találkozunk: a jobb életre vágyó kisközösség mindennapjai mellett egy otthontalanságból a hazátlanságba vándorló sváb-magyar család kálváriájával szembesülünk. A mesteri elbeszélői erényeket felmutató írót a részvétlen idővel küszködő ember egyéni és kollektív megküzdési stratégiái érdeklik. Orvosi jelentésekből, levéltári forrásokból, családi anekdotákból, szemérmesen őrzött titkokból és szájról szájra terjedő hiedelmekből épül a könyv világa, s az olvasó ráébred, hogy semmi más nem köthet össze egy elgyötört testet és egy mostoha körülmények között boldogulni próbáló közösséget, csak az emlékezés és a történetmesélés vágya. A Keserű víz a szerző eddigi legszemélyesebb és legkatartikusabb könyve.

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? Az elmúlt években szépíróként is jelentkező nagyszerű irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. A könyv célközönsége a középiskolai magyartanárok, a diákok és az irodalom iránt érdeklődő olvasók. A Legendahántás leginkább a XIX. század első fele szerzőinek (Kölcseytől Petőfin át Aranyig) jól ismert és a nemzeti kánonban (közoktatásban) szereplő műveinek újszerű értelmezési lehetőségeit mutatja be. Szó van benne a Hymnusról, a Szózatról, a Nemzeti dalról, a Toldiról, a magyarok istene képzetről stb. Általánosságban olyan megcsontosodott állításokat jár körbe, amelyeket mára a tudomány megcáfolt. Az egyes írások tudományos kutatási eredményekre építenek, de közérthetően és humorosan közvetítik azok főbb meglátásait. A könyvet gazdag képanyaggal illusztráltuk. „Hiszen akiről vagy amiről beszélünk, az közöttünk van, és ahhoz nekünk is közünk lehet. A szóba hozott legendák és hiedelmek élő kapcsolatot teremtenek például az adott szerzővel, és egyfajta ismerősség illúzióját keltik. Petőfiről csak per „Sándorként” ejtünk szót, mert a mi fiúnk, Aranyról tudjuk, hogy mogorva öregember lett, amolyan „epés” alkat, Jókai meg tutyimutyi papucsférj, Tompa Mihálynak meg nem hisszük el máig sem, hogy tényleg beteg volt, pedig még képes volt és bele is halt szegény a hipochondriájába. Ezeken a mendemondákon keresztül lesz személyes közünk hozzájuk. Ezért aztán ez a könyv nem leleplezni akarja a kulturális hiedelmeinket, hanem meg akarja mutatni azt a tudományos módszerekkel kideríthető valóságot, amiből táplálkoznak.”

Szendrey Júlia egyszerre volt a "feleségek felesége", és saját és a nemzet gyászát eláruló bukott és megvetett nő. Egyszerre volt a költő fiát elhanyagoló rossz anya, és második férjétől született három gyermekét példásan nevelő, gondos asszony. Egyszerre volt ünnepelt írónő, és egy a szerelmére érdemtelen, kéjhajhász férfi meggyötört, testileg-lelkileg kizsákmányolt felesége. Szendrey Júlia csak egy valami nem lehetett gyötrelmes és keserves kínok közt lelt haláláig soha: önmaga. Vannak a múltnak örökké vitatott és meg nem értett személyiségei. Petőfi felesége, majd özvegye kétségtelenül ezek közé tartozik. Ez a Szendrey Júlia naplórészleteit, válogatott műveit és egyben Szana Tamás 1891-es, kortárs forrásokból táplálkozó életrajzát tartalmazó kötet ennek a szerencsétlen sorsú, tragikusan korán elhunyt asszonynak a portréját igyekszik bemutatni elfogultságtól és haragtól mentesen, hogy végre megláthassuk benne azt, aminek született: a tehetséges, rendkívül okos és érzékeny írónőt.

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene"? Az elmúlt években szépíróként is jelentkező nagyszerű irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. A könyv célközönsége a középiskolai magyartanárok, a diákok és az irodalom iránt érdeklődő olvasók. A Legendahántás leginkább a XIX. század első fele szerzőinek (Kölcseytől Petőfin át Aranyig) jól ismert és a nemzeti kánonban (közoktatásban) szereplő műveinek újszerű értelmezési lehetőségeit mutatja be. Szó van benne a Hymnusról, a Szózatról, a Nemzeti dalról, a Toldiról, a magyarok istene képzetről stb. Általánosságban olyan megcsontosodott állításokat jár körbe, amelyeket mára a tudomány megcáfolt. Az egyes írások tudományos kutatási eredményekre építenek, de közérthetően és humorosan közvetítik azok főbb meglátásait. A könyvet gazdag képanyaggal illusztráltuk.„Hiszen akiről vagy amiről beszélünk, az közöttünk van, és ahhoz nekünk is közünk lehet. A szóba hozott legendák és hiedelmek élő kapcsolatot teremtenek például az adott szerzővel, és egyfajta ismerősség illúzióját keltik. Petőfiről csak per „Sándorként" ejtünk szót, mert a mi fiúnk, Aranyról tudjuk, hogy mogorva öregember lett, amolyan „epés" alkat, Jókai meg tutyimutyi papucsférj, Tompa Mihálynak meg nem hisszük el máig sem, hogy tényleg beteg volt, pedig még képes volt és bele is halt szegény a hipochondriájába. Ezeken a mendemondákon keresztül lesz személyes közünk hozzájuk. Ezért aztán ez a könyv nem leleplezni akarja a kulturális hiedelmeinket, hanem meg akarja mutatni azt a tudományos módszerekkel kideríthető valóságot, amiből táplálkoznak."

Mi lenne, ha nem Jézust, hanem Keresztelő Jánost tekintenénk megváltónak? Az Angyali üdvözletek ezt a bibliai eredetű kérdést járja körül háromféleképpen. Az első sík evangéliumi szövege Keresztelő János életét követi nyomon eddig sosem látott perspektívából kínálva betekintést egy apokrif megváltástörténetbe. A regény második szintje a történeti Júdeába vezeti el az olvasót. A Keresztelő születésekor játszódó események Zakariásnak, János apjának szerencsétlen kimenetelű templomi szolgálatával veszik kezdetüket. A könyv harmadik szólama részben folytatása a szerző első, nagy sikerű könyvéből (Szűz Mária jegyese) ismert falusi történeteknek - végre megtudhatjuk, hogyan lett eretnekké és miért átkozta ki az Egyház az Esperest. A három nyelvi, történeti és kulturális réteg szorosan összefonódik a könyvben, hol megvilágítják, hol cáfolják, hol relativizálják egymást. Milbacher Róbert regénye Zakariás alakján keresztül a hit és a hitetlenség, az emberi és az isteni illékony és egyszersmind áthághatatlannak tűnő távolságával, a szentség elviselhetetlen rettenetével szembesíti az olvasót. Férfi és nő egymásrautaltságán, szenvedéseiken és örömeiken keresztül bemutatja, milyen sokféleképpen élhető meg mindaz, amit sajátosan emberinek nevezünk a vágyott vagy tagadott istentapasztalat fényében.

A Léleknyavalyák kísérlet az első magyar krimi vagy bűnregény „rekonstrukciójára". A történet középpontjában a színész és drámaíró Czakó Zsigmond 1847-es öngyilkossága áll. Hummel József nyugalmazott városi alkapitánynak 1851-ben egy véletlen folytán újra szeme elé kerül az egykor már megnyugtatóan lezárt ügy. A detektívnek arra kell rádöbbennie, hogy a maga idején nem járt el elég alapossággal, és számos hibát követett el a vizsgálat során, aminek következtében nem sikerült megértenie a szörnyű tett valódi kiváltó okát. Az új nyomozás során aztán olyan veszedelmes eszmék labirintusába téved, ahonnan alig-alig van visszaút megszokott, fegyelmezett hétköznapjaihoz. Önnön jól berendezett életének határai látszanak elbizonytalanodni, miközben az öngyilkosság lélektanának és filozófiájának megértésével próbálkozik. Megrettenve érzi, hogy valami sosem látott világnak az örvénye vonzza. A 19. századi nyelven megírt regény a maga archaikus, mégis mindenestül a mához szóló gondolkodásmódjával azt érzékelteti, hogy a múlt nem tud véget érni igazán. Minden nyom csupán újabb nyomhoz vezet.

Egy falu valahol Magyarországon, valamikor a közelmúltban vagy a lassított jelenben. Egy hely, ahol minden megtörténik, ami emberrel megtörténhet. Egy kockás füzet, amibe a különc Bizdó Józsika állandóan jegyzetel; azt is, amit lát maga körül, de még inkább azt, amit hall. A történetekben a mendemondák, a pletykák, a tabuk és a hiedelmek működésükben mutatják meg a trauma, az amnézia és a közösségi emlékezet összekapcsolódásait. Elbeszélői nyelve rétegzett: eleven, lendületes és ironikus. A Szűz Mária jegyese ötletesen gondolja újra a novellaciklus műfaji lehetőségeit és kereteit. Ebben a könyvben az otthonos és az otthontalan, az ismerős és az idegen nem ellentétei, hanem inkább következményei egymásnak. Mert mindenkinek jár egy külön bejáratú Macondo.

Ezt a kötetet nem emlékkönyvnek terveztük, hanem tisztelgõ, születésnapi ajándéknak. A kötet szerzõit eredetileg tehát arra kértük föl, hogy saját kutatási területükrõl hozzanak valami ajándékot tiszteletük kifejezéseként. Már a tartalomjegyzékbõl is kiderül, hogy az itt közölt tanulmányok az irodalomtudomány legkülönfélébb területeirõl származnak. Az egyetlen dolog, ami összefûzi az írásokat, az Rohonyi Zoltán személye, illetõleg, sajnos, már csak az emléke. A szerzõk ugyanis vagy kollégái, vagy pályatársai, vagy tanítványai voltak Rohonyi Zoltánnak. A kötet címe (Elõzetes kérdések) az õ egyik jellegzetes, A romantikus korszakküszöb címû könyvében használt kifejezése. Tanulmányaiban, mielõtt rátért a tárgyalt mûvek értelmezésére, elõbb mindig az interpretáció kereteit, fogalmait igyekezett tisztázni: ezeket nevezte elõzetes kérdéseknek. Kötetünkben a tisztelgõ tanulmányokat egy, a hagyatékból elõkerült Rohonyi-írás követi, amely híven fejezi ki szakmai hitvallását, kutatói ars poeticáját. A gyûjteményt mûveinek bibliográfiája zárja, amely egy sajnálatos módon immár befejezett életmû szikár adatait tartalmazza.