Róbert Milbacher

Szendrey Júlia egyszerre volt a "feleségek felesége", és saját és a nemzet gyászát eláruló bukott és megvetett nő. Egyszerre volt a költő fiát elhanyagoló rossz anya, és második férjétől született három gyermekét példásan nevelő, gondos asszony. Egyszerre volt ünnepelt írónő, és egy a szerelmére érdemtelen, kéjhajhász férfi meggyötört, testileg-lelkileg kizsákmányolt felesége. Szendrey Júlia csak egy valami nem lehetett gyötrelmes és keserves kínok közt lelt haláláig soha: önmaga. Vannak a múltnak örökké vitatott és meg nem értett személyiségei. Petőfi felesége, majd özvegye kétségtelenül ezek közé tartozik. Ez a Szendrey Júlia naplórészleteit, válogatott műveit és egyben Szana Tamás 1891-es, kortárs forrásokból táplálkozó életrajzát tartalmazó kötet ennek a szerencsétlen sorsú, tragikusan korán elhunyt asszonynak a portréját igyekszik bemutatni elfogultságtól és haragtól mentesen, hogy végre megláthassuk benne azt, aminek született: a tehetséges, rendkívül okos és érzékeny írónőt.

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? Az elmúlt években szépíróként is jelentkező nagyszerű irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. A könyv célközönsége a középiskolai magyartanárok, a diákok és az irodalom iránt érdeklődő olvasók. A Legendahántás leginkább a XIX. század első fele szerzőinek (Kölcseytől Petőfin át Aranyig) jól ismert és a nemzeti kánonban (közoktatásban) szereplő műveinek újszerű értelmezési lehetőségeit mutatja be. Szó van benne a Hymnusról, a Szózatról, a Nemzeti dalról, a Toldiról, a magyarok istene képzetről stb. Általánosságban olyan megcsontosodott állításokat jár körbe, amelyeket mára a tudomány megcáfolt. Az egyes írások tudományos kutatási eredményekre építenek, de közérthetően és humorosan közvetítik azok főbb meglátásait. A könyvet gazdag képanyaggal illusztráltuk. „Hiszen akiről vagy amiről beszélünk, az közöttünk van, és ahhoz nekünk is közünk lehet. A szóba hozott legendák és hiedelmek élő kapcsolatot teremtenek például az adott szerzővel, és egyfajta ismerősség illúzióját keltik. Petőfiről csak per „Sándorként” ejtünk szót, mert a mi fiúnk, Aranyról tudjuk, hogy mogorva öregember lett, amolyan „epés” alkat, Jókai meg tutyimutyi papucsférj, Tompa Mihálynak meg nem hisszük el máig sem, hogy tényleg beteg volt, pedig még képes volt és bele is halt szegény a hipochondriájába. Ezeken a mendemondákon keresztül lesz személyes közünk hozzájuk. Ezért aztán ez a könyv nem leleplezni akarja a kulturális hiedelmeinket, hanem meg akarja mutatni azt a tudományos módszerekkel kideríthető valóságot, amiből táplálkoznak.”

Ezt a kötetet nem emlékkönyvnek terveztük, hanem tisztelgõ, születésnapi ajándéknak. A kötet szerzõit eredetileg tehát arra kértük föl, hogy saját kutatási területükrõl hozzanak valami ajándékot tiszteletük kifejezéseként. Már a tartalomjegyzékbõl is kiderül, hogy az itt közölt tanulmányok az irodalomtudomány legkülönfélébb területeirõl származnak. Az egyetlen dolog, ami összefûzi az írásokat, az Rohonyi Zoltán személye, illetõleg, sajnos, már csak az emléke. A szerzõk ugyanis vagy kollégái, vagy pályatársai, vagy tanítványai voltak Rohonyi Zoltánnak. A kötet címe (Elõzetes kérdések) az õ egyik jellegzetes, A romantikus korszakküszöb címû könyvében használt kifejezése. Tanulmányaiban, mielõtt rátért a tárgyalt mûvek értelmezésére, elõbb mindig az interpretáció kereteit, fogalmait igyekezett tisztázni: ezeket nevezte elõzetes kérdéseknek. Kötetünkben a tisztelgõ tanulmányokat egy, a hagyatékból elõkerült Rohonyi-írás követi, amely híven fejezi ki szakmai hitvallását, kutatói ars poeticáját. A gyûjteményt mûveinek bibliográfiája zárja, amely egy sajnálatos módon immár befejezett életmû szikár adatait tartalmazza.