László Mogyorósi

Mogyorósi László harmadik verseskötetében is egymással összeegyeztethetetlennek tűnő, ellentétes minőségekből gyúr egységes egészet. A józan polgári lét, család után áhítozó, abban megtisztulni vágyó költői én ellenpontja itt a bolyongás kilátástalan kapcsolatok útvesztőiben, a klasszikus szerzők transzformált sorai okozta rá- és felismerésé, a számítógép képernyője előtt bonyolódó, összekuszálódott párkapcsolatok. A szálak az Henri de Toulouse-Lautrec fiktív megnyilvánulásait letisztult harmóniájú sorokba foglaló versekben futnak össze, amelyek ezt az ambivalenciát a torz testű és beteg lelkű, bordélyházban lakó, alkoholfüggőként is rendületlenül alkotó XIX. századi francia festő költészetté csiszolt szavaiban oldják fel. A határozott kontúrú kötet kezdő és végpontja közt derűn és melankólián, illúziókon és illúzióvesztésen át ível az az út, mely közben az emberi lét potenciális értelmével és értelmetlenségével is szembesül.