Zsuzsanna Mogyorósy-Révész

"Egy fiatal nő mesélte, hogy az egyik délelőtt, amint a kisgyerekével sétált, váratlanul rájött, hogy egész korábbi életében félt. Most, hogy rövid időre biztonságban és nyugalomban érezte magát, és a nap is sütött, olyan éles lett a kontraszt a jelen és az előző évei között, hogy a "semmiből" megszületett benne a felismerés." A félelem hasznos belső jelzés, amikor valóban veszélyben vagyunk. Ám ha életünk során sokszor voltunk fenyegetett vagy kiszolgáltatott helyzetben, akkor a "riasztónk" túl érzékennyé válhat. Kialakulhat bennünk egy folyamatos készenléti állapot - az a lebegő rossz érzés, hogy bármikor bekövetkezhet valami baj. Sőt: ha ebbe nőttünk bele, akkor ezt tarthatjuk természetesnek, mert nincs tapasztalatunk arról, hogy létezik más is. Ez a fajta félelem sok szenvedést okoz, ráadásul a megküzdést sem segíti. Az ember ugyanis akkor mer bátran szembenézni a nehézségekkel, kockázatot vállalni, kapcsolatot teremteni, kíváncsian fordulni a világ felé, ha van valami alapvető biztonságérzete. Ha ez hiányzik, akkor jóval nehezebben tud bízni, megnyugodni, otthon lenni a saját életében. De vajon mi adja a biztonságot, és hogyan találhatunk vissza hozzá, ha elveszett? Miként ismerhetjük fel saját jellegzetes stresszválaszainkat, és tanulhatjuk meg tudatosan szabályozni az érzelmeinket? A Kinek a sorsa? című bestseller szerzőpárosának új könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ a korszerű traumaelmélet, a terápiás tapasztalatok és a népmesékben őrzött évszázados bölcsesség segítségével. Végigkövethetjük, mi történik az emberrel, amikor a félelem hosszú időre ejti foglyul. Amikor nem képes kikapcsolni. Amikor nem meri megtenni, amit szeretne. Amikor úgy érzi, hogy valami nincs rendben, miközben látszólag minden rendben van. És azt is, hogy milyen lehet az élet, amikor nem a félelem irányítja.

Senki emberfia nem abszolút kezdet. Ahogy arra Vaskor Gréta meseterapeuta felfigyelt, a mesehősöknek is gyakran olyan "előtalált" feladattal, nehézséggel kell szembenézniük, amelybe az őseik belebuktak, s saját életük csak ennek megoldásán keresztül teljesedhet ki. E hősök nehéz teherrel és üres tarisznyával, sorskötöző béklyóval indulnak. Nem kalandkeresők, nem égitestszabadítók, még csak nem is a megfelelő pár megtalálása a feladatuk, mert olyan erősen kötik őket a szülőktől érkező üzenetek, feladatok, hiányok. Az ilyen hős mindaddig nem indulhat szerencsét próbálni, amíg e sorsgubancokat ki nem bogozza, s ezáltal hatalmat nem kap, hogy változtasson az életén. Igen, a transzgenerációs öröklődés témája megjelenik a mesékben is, melyek szimbólumrendszere hozzáférést nyújt az emberiség kollektív tudásához, és egyetemes megoldási mintákat kínál az egyéni ember krízishelyzeteire. A kötetben vizsgált családrendszermesék ahhoz mutatják meg az utat, hogy miként lehet a saját sorssal kapcsolódni, és afelett hatalmat nyerni. Míg Vaskor Gréta a mesei kódok értelmezésével kalauzol el a személyes kezdet előtti világhoz, a sorstörténethez, Mogyorósy-Révész Zsuzsanna "traumaszemüvegű" pszichológiai magyarázatokkal és jelen idejű, valós történetekkel, terápiás esetekkel kapcsolódik az archaikus rétegekhez. Hiány, árulás és átok: három nagy téma, három fejezet, amelyek áttekintik a kapott (előtalált) életfeladatot - mert bizony sokféleképpen tud hiányozni az apa és az anya; mert vannak, akik a szülő helyett fizetnek élettartozást; és olyanok is, akiket egy teremtő szülői szó varázsolt el. De látni fogjuk a megmenekülés, a kilépés útját és tétjét, valamint a megdolgozás állomásait is. A kötet segítségével felfedező útra indulhatunk saját transzgenerációs történetünkben - tájékozódásunkat témakörönként válogatott mesék, kérdések, esettanulmányok és lélektani magyarázatok segítik.

Mit tehetünk akkor, amikor épp nincs külső segítség, magunkra maradtunk a gondjainkkal, és úgy tűnik, hogy a helyzeten nem, vagy csak alig-alig tudunk változtatni? Mit jelent az, hogy számíthatunk magunkra? Hogyan kapcsolódhatunk újra belső erőforrásainkhoz? A könyv címe gyakorlati útmutatást ígér, mégsem pusztán a gyakorlati megvalósításról szól. Az olvasó rátekinthet arra az útra, ahogyan felnövünk, és jó esetben önálló, egyedi, hatóképes, kapcsolódni vágyó és tudó, szeretetteli felnőttekké válunk. Ez a folyamat természetesen nem minden esetben zajlik harmonikusan. „Útközben” felléphetnek nehézségek, hiányosságok, mint ahogy mindannyiunk életében előfordulnak krízisek, traumatikus élmények, egyéni, családi és társadalmi szinten is. Az, hogy miként tudunk megküzdeni a nehézségekkel, hogyan válhatunk lelkileg ellenállóbbá, nagyrészt rajtunk is múlik. Azon, hogy elég jóban vagyunk-e önmagunkkal, értjük-e testünk jelzéseit, meghallgatjuk-e az érzelmeinket, észrevesszük-e a fejünkben futó gondolatokat, és képesek vagyunk-e a különböző csatornákon keresztül érkező információkat összehangolni, szabályozni, harmonikusan működtetni. Az önmagunkkal való értő, elfogadó kapcsolódás megteremtése a mi felelősségünk, és ez adja meg azt a belső biztonságérzetet, amely feltétele a másokkal való jó minőségű, hosszú távon is tartalmas kapcsolatok létrehozásának. Ehhez nyújt segítséget ez a könyv, melynek gyakorlati része konkrét tanácsokkal szolgál, és számos gyakorlatot mutat be annak érdekében, hogy jól gondoskodhassunk önmagunkról egy-egy nehezebb élethelyzetben, illetve az általános jóllétünk érdekében hosszabb távon is. 

Mit tehetünk akkor, amikor épp nincs külső segítség, magunkra maradtunk a gondjainkkal, és úgy tűnik, hogy a helyzeten nem, vagy csak alig-alig tudunk változtatni? Mit jelent az, hogy számíthatunk magunkra? Hogyan kapcsolódhatunk újra belső erőforrásainkhoz? A könyv címe gyakorlati útmutatást ígér, mégsem pusztán a gyakorlati megvalósításról szól. Az olvasó rátekinthet arra az útra, ahogyan felnövünk, és jó esetben önálló, egyedi, hatóképes, kapcsolódni vágyó és tudó, szeretetteli felnőttekké válunk. Ez a folyamat természetesen nem minden esetben zajlik harmonikusan. „Útközben” felléphetnek nehézségek, hiányosságok, mint ahogy mindannyiunk életében előfordulnak krízisek, traumatikus élmények, egyéni, családi és társadalmi szinten is. Az, hogy miként tudunk megküzdeni a nehézségekkel, hogyan válhatunk lelkileg ellenállóbbá, nagyrészt rajtunk is múlik. Azon, hogy elég jóban vagyunk-e önmagunkkal, értjük-e testünk jelzéseit, meghallgatjuk-e az érzelmeinket, észrevesszük-e a fejünkben futó gondolatokat, és képesek vagyunk-e a különböző csatornákon keresztül érkező információkat összehangolni, szabályozni, harmonikusan működtetni. Az önmagunkkal való értő, elfogadó kapcsolódás megteremtése a mi felelősségünk, és ez adja meg azt a belső biztonságérzetet, amely feltétele a másokkal való jó minőségű, hosszú távon is tartalmas kapcsolatok létrehozásának. Ehhez nyújt segítséget ez a könyv, melynek gyakorlati része konkrét tanácsokkal szolgál, és számos gyakorlatot mutat be annak érdekében, hogy jól gondoskodhassunk önmagunkról egy-egy nehezebb élethelyzetben, illetve az általános jóllétünk érdekében hosszabb távon is.