Tamás Molnár

A kommunizmustól megszabaduló közép- és kelet-európai népek ragaszkodnak identitásukhoz. De mi történik, ha a szuper-Európa szembetalálja magát egy tagnemzettel, amely rátalál saját modelljére? Miért kellene például Magyarországnak érintettnek éreznie magát, amikor a nyugati országokat afrikai tömegek árasztják el? Hamarosan szembesülni fogunk azzal, hogy az európai egység nemcsak egy különleges "mechanizmust" indít útjára, hanem egy olyan ideológiát is, amely összeegyeztethetetlen Európa történelmi örökségével. Molnár Tamás 1990-ben írta le ezeket a szavakat, amelyek ma aktuálisabbak, mint akkor.

Molnár Tamás Az értelmiség bukása című műve a szerző legalaposabban megírt, legnagyobb terjedelmű munkája. Témája a társadalomalkotó értelmiségi felfogások elméleti és történeti kudarca, képviselőik visszatérően látványos bukása. A szerző éles szemű kritikája szerint az európai felvilágosodás, a marxizmus, de a liberális és a konzervatív értelmiség egyaránt arra törekedett és részben törekszik ma is, hogy a politikum sajátosságát felülírva ideológiai meggyőződések szerint formálja át az embert és társadalmait. E felfogások kritikája kiterjed az Amerikai Egyesült Államok vezetőinek ma is érvényes önértelmezésére. Noha 1961-ben jelent meg először, kiindulópontja pedig gyakran az akkori publicisztikai, közéleti, politikai és kulturális helyzet, a mai olvasó megállapítások sokaságában ismerhet rá a 21. század számos rokon fejleményére, különösen az 1990 után bekövetkezett magyarországi változások egyes jellemzőire. A kötet korábban megjelent német, olasz és spanyol fordításban, valamint magyarul is 1996-ban. Az első magyar fordítást a jelen kötet minden részletében átnézve és javítva közli, és kiegészíti a Molnár Tamás Összegyűjtött Művei sorozatszerkesztőinek többszáz tételből álló jegyzetanyaga, amely megvilágítja a szöveg egyes utalásait, idézeteit, kiemeli a ma már kevésbé ismert személyiségeket. A Hoppál Bulcsú és Mezei Balázs által gondozott kötethez Pogrányi Lovas Miklós írt utószót. A mű tanulmányozásával az olvasó jobban megértheti a kort, amely a klasszikus európai kultúra összeomlása nyomán formálódik a szemünk előtt. A kötetet fordította: Mezei Balázs

A jelenlegi különös konformizmus közepette az abortuszellenes embert szélsőjobboldalinak minősítik, azt pedig, aki úgy merészel nyilatkozni, hogy a homoszexualitás erkölcsileg elítélendő, szükségképpen szellemileg elmaradottnak tartják, aki legföljebb megvetésre méltó. Talán nem magánügy az erkölcs? Szabadságunknak talán nem a másoké az egyetlen korlátja? Ebben a kontextusban kényelmetlenül érzi magát a konzervatív gondolkodású ember, főként ha nem vesz részt a kultúra játékában, s nem ajándékozzák meg az (igaz, megbélyegző) "értelmiségi" titulussal.