Christopher Moore

Jézus születésének történetét jól ismerjük. Csakúgy, mint bölcs tanításait, dicső cselekedeteit és isteni önfeláldozását a harmincadik születésnapját követően. De Isten Fiának gyermekkoráról és felnőtté válásának történetéről senki nem tud semmit - Biffet, a Messiás legjobb haverját kivéve, akit most az Úr parancsára feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát. Úgyhogy Biff egy szállodai szobába zárva nekiáll elmesélni az elveszettnek hitt évek történetét. Senkit és semmit nem kímélve végre kipakol a maga sajátos stílusában (persze, hogy nem véletlenül törölték ki őt az evangéliumokból), és megosztja velünk, hogy hogyan is történt minden valójában, a betlehemi jászoltól egészen a Golgotáig. A Biff evangéliuma tele van izgalmas kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, gyógyítással, kung-fúval, halott keltéssel, démonokkal és dögös csajokkal. De bármi is történjen velük, egy biztos: Biffet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül hagyja a legjobb barátját keresztre feszíteni. Nem. Ő harcolni fog a végsőkig.

Charlie Asher je vetešník, lehce neurotický betasamec, otec a také obchodník se smrtí. A nyní navíc zmatený jako všichni ostatní. V San Francisku se totiž záhadně ztrácejí duše zemřelých. Někdo – nebo něco – je krade a nikdo neví, co se s nimi děje. Zdá se, že to nějak souvisí s oranžovým mostem… Parta nesourodých hrdinů se rozhodne záležitosti přijít na kloub. Kromě Charlieho k nim patří další obchodník se smrtí Mátomil Svěží, vysloužilý policista Alfons Rivera, bláznivý vládce San Franciska se svými pekelnými psisky Bummerem a Lazarem, bývalá gotička Lily či poradce z linky pro sebevrahy Severo. Volné pokračování humorné fantasy Špinavá práce o smolaři Charliem a jeho povedené dceři Sophii.

Charlie Asher je úplně normální chlap. Lehce neschopný, mírně neurotický, tak trochu hypochondr. Je tím, čemu se říká beta samec chlapík, který je vždy opatrný a věrný, ten typ, co je vždycky po ruce, když holku odkopne větší, vyšší, silnější alfa samec. Ale Charlie měl kliku. Je majitelem domu v srdci San Franciska a vetešnictví, které vede s pomocí oddaných, byť poněkud vyšinutých zaměstnanců. Jeho chytrá a krásná manželka Rachel ho pro jeho naprostou obyčejnost upřímně miluje. Ano, na beta samce si Charlie vede dobře. Tedy až do chvíle, kdy se mu narodí dcera Sophie. Zrovna když se porodem vyčerpaný Charlie chystá k odchodu z porodnice, zahlédne u Racheliny postele stát podivného muže v mátově zeleném obleku; muže, který tvrdí, že by ho nikdo neměl vidět. Jenže Charlie ho vidí a od té chvíle se začnou dít opravdu divné věci: Lidé kolem něj začnou umírat, na střeše jeho domu hřadují obří havrani a všude, kam se vrtne, jej pronásleduje temný šepot vycházející odněkud zpod chodníku. V jeho diáři na nočním stolku se začínají objevovat neznámá jména a než se naděje, umírají jejich nositelé. Zdá se, že si Charlieho Ashera najali na novou práci, nepříjemnou, ale zcela nezbytnou práci Smrti. Je to špinavá práce. Ale někdo to přece dělat musí. Christopher Moore, díky jehož Nejhloupějšímu andělovi jsme propadli neodolatelnému kouzlu hororových Vánoc v Kalifornii, si tentokrát posvítil na neprobádané území, které nakonec budeme muset prozkoumat všichni smrt a umírání. A výsledkem je román, který je legrační a vtipný, doslova k popukání.

Obsah Shakespearovej známej drámy Kráľ Lear je všeobecne známy. Do istej miery pripomína našu ľudovú rozprávku Soľ nad zlato: starnúci kráľ sa chce dozvedieť, ako ho majú rady tri dcéry. U Shakespeara aj v rozprávke dve dcéry ho slovne okiadzajú a vzápätí sklamú, tretia ho nechce balamutiť prázdnymi rečami, kráľ ju podozrieva z nelásky a odvrhne ju. Z tohto istého základu vychádza aj pôdorys románu Christophera Moora Šašo – tentoraz známy príbeh prerozpráva kráľov dvorný šašo. A hoci na britskom dvore vládne rovnaká pretvárka, zrada a intrigy ako v Shakespearovej tragédii, u Moora kráľ nie je poľutovaniahodný a sklamaný starec, ale ešte väčší pokrytec ako jeho dve nevďačné dcéry. Šašovský rozprávačov uhol umožňuje príbeh uvoľniť do absurdných rozmerov. Moore pri motivácii svojich hrdinov hýri nápadmi, situačnou komikou, slovnými kalambúrmi, ale aj prekračovaním tabuizovaných tém a používaním slov, pri ktorých sa v médiách zvyčajne pípa. Sme svedkami nespútaného rabelaisovského humoru, a ako Moore v doslove priznáva, aj Leara by najradšej postrčil do priepasti, aby žalostnými monológmi toľko nekvílil. Pravdaže, Moore pracuje nielen s motívmi z Kráľa Leara, ale na pomoc si berie aj ďalšie Shakespearove hry. Tak sa v románe vyskytujú aj tri čarodejnice z Macbetha, paroduje sa Hamlet aj s jeho slávnym monológom o bytí a nebytí, zjavuje sa duch v podobe ženy, manipuluje sa s jedmi a zázračnými prostriedkami na udržanie lásky. Moorov Šašo je netradičný a nekonvenčný pokus o literárnu persifláž: čitateľa poznajúceho Shakespeara nepochybne zaujme domýšľaním známeho príbehu a prehlbovaním osudu známych postáv. Menej zasväteného čitateľa si zase získa najmä autorov humor, ktorý je v súčasnej literatúre taký vzácny. A možno ho privedie – ako to v doslove spomína aj sám autor – k tomu, že sa zoznámi aj so Shakespearovým dielom.

Charlie Asher je úplně normální chlap. Lehce neschopný, mírně neurotický, tak trochu hypochondr. Je tím, čemu se říká beta samec – chlapík, který je vždy opatrný a věrný, ten typ, co je vždycky po ruce, když holku odkopne větší, vyšší, silnější alfa samec. Ale Charlie měl kliku. Je majitelem domu v srdci San Franciska a vetešnictví, které vede s pomocí oddaných, byť poněkud vyšinutých zaměstnanců. Jeho chytrá a krásná manželka Rachel ho pro jeho naprostou obyčejnost upřímně miluje. Ano, na beta samce si Charlie vede dobře. Tedy až do chvíle, kdy se mu narodí dcera Sophie. Zrovna když se porodem vyčerpaný Charlie chystá k odchodu z porodnice, zahlédne u Racheliny postele stát podivného muže v mátově zeleném obleku; muže, který tvrdí, že by ho nikdo neměl vidět. Jenže Charlie ho vidí a od té chvíle se začnou dít opravdu divné věci: Lidé kolem něj začnou umírat, na střeše jeho domu hřadují obří havrani a všude, kam se vrtne, jej pronásleduje temný šepot vycházející odněkud zpod chodníku. V jeho diáři na nočním stolku se začínají objevovat neznámá jména a než se naděje, umírají jejich nositelé. Zdá se, že si Charlieho Ashera najali na novou práci, nepříjemnou, ale zcela nezbytnou – práci Smrti. Je to špinavá práce. Ale někdo to přece dělat musí. Christopher Moore, díky jehož Nejhloupějšímu andělovi jsme propadli neodolatelnému kouzlu hororových Vánoc v Kalifornii, si tentokrát posvítil na neprobádané území, které nakonec budeme muset prozkoumat všichni – smrt a umírání. A výsledkem je román, který je legrační a vtipný, doslova k popukání.

Tarsoly jó néhány éve Lear király bolondja, feladata elsősorban a királylányok szórakoztatása alpári – és, ha úgy adódik, altáji – humorral. Amikor azonban az öregség miatt búskomor Lear szétosztja a királyságát, és lányai ravasz terveket szőnek egymás és az apjuk ellen, Tarsoly hirtelen azt sem tudja, kinek az oldalára álljon. Éles eszével, a keserű igazsággal és csilingelő cipővel felfegyverkezve, egy kanos behemót és egy lezüllött lovag segítségével nekilát a királyság megmentésének. Christopher Moore a Lear király-átiratával sem okoz csalódást a rajongóinak, szokása szerint meghökkentő oldalról fogja meg a közismert történetet, és jól telepakolja fekete humorral, fennkölt monológokkal, zamatos káromkodásokkal és buja fehércselédekkel, miközben Shakespeare szelleme kopasz kobakját karmolva könyörög kegyelemért...

Aki Jézus gyerekkori haverja volt... Jézus születésének történetét jól ismerjük. Csakúgy, mint bölcs tanításait, dicső cselekedeteit és isteni önfeláldozását a harmincadik születésnapját követően. De Isten Fiának gyermekkoráról és felnőtté válásának történetéről senki nem tud semmit - Biffet, a Messiás legjobb haverját kivéve, akit most az Úr parancsára feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát. Úgyhogy Biff egy szállodai szobába zárva nekiáll elmesélni az elveszettnek hitt évek történetét. Senkit és semmit nem kímélve végre kipakol a maga sajátos stílusában (persze, hogy nem véletlenül törölték ki őt az evangéliumokból), és megosztja velünk, hogy hogyan is történt minden valójában, a betlehemi jászoltól egészen a Golgotáig. Biff evangéliuma tele van izgalmas kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, gyógyítással, kung-fúval, halottkeltéssel, démonokkal és dögös csajokkal. De bármi is történjen velük, egy biztos: Biffet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül hagyja a legjobb barátját keresztre feszíteni. Nem. Ő harcolni fog a végsőkig.

Egy zsidó, egy néger meg egy angol ül a gondolában... A tizenharmadik század végén járunk, és Velence pont olyan, mint ma: olasz és vizes. Cordelia ide küldte Tarsolyt, hogy a nevében is ellenezze a készülő keresztes hadjáratot. Csakhogy bizonyos kalmárok és katonák érdeke nagyon is a háború felé húz, és jaj annak, aki az útjukban áll. Tarsoly ezúttal idegen földön idegen szokások között próbálja megállni a helyét, s miután ádázul életére törnek, bosszút forral, felhasználva mindent, ami keze ügyébe kerül: pénzt, fekáliát és még egy titokzatos vízi lényt is, melynek kéj- és étvágya kielégíthetetlen. Szerencsére akadnak segítői is a szép Jessica, az uzsorás Shylock lánya, és Othello, a vitéz mór személyében, így miközben folyik a vér, azért szerencsére jócskán folyik a bor is, és a testrészek mellett a poénok is folyamatosan repkednek. Christopher Moore a Bolond után folytatja a Shakespeare-kánon felforgatását. Fenekestül. A velencei kalmárt és az Othellót ötvözve fergeteges regényt rittyentett kapzsiságról, bosszúról, árulásról és egy félelmetes, fatális, ám feminin tengeri szörnyről.

Travis évtizedek óta úton van, mégsem menekülhet, ugyanis szó szerint magával cipeli a végzetét: egy démont, akit fiatal korában véletlenül idézett meg. Ha Travisnek ördöge van, akkor a démon emberére akadt benne, mert a lény legszívesebben felfalna mindenkit, akit csak lát, de gazdája hősiesen igyekszik ezt megakadályozni. A különös páros Pine Cove-ba érkezik, ebbe az álmos kaliforniai városkába, amely tele van svindlerekkel, újpogányokkal és különc honpolgárokkal, akiknek mind megvan a maguk metaforikus démonja. Ám ahogy a metaforát sem szerencsés keverni a metamfetaminnal, úgy a közmondásos démont sem jó a falra festeni, mert netán rossz néven veszi. Mintha csak erre a két alakra várt volna, a városban most végleg elszabadul a pokol. Christopher Moore első regénye roppant fordulatos és feszesen megírt történet, tele a tőle megszokott észbontó karakterekkel és hajmeresztő ötletekkel. A kötetet új fordításban tartja a kezében az olvasó.

Bordélyház az egész világ. Tarsoly, királyok bolondja és bolondok királya, valamint bőséges szájvizű társa, Nyáladzó, viharos és skorbutos kalózélet után görög partokon találják magukat. Csakhogy az amforák és metaforák hona korántsem olyan nyugalmas, mint az ánglusok hitték. Athén fejedelme nősülni készül, noha a feleségnek kiszemelt amazon másfelé tekintget; a város az esküvő lázában ég, közben kerge szerelmesek kergetik egymást az őrületbe; ráadásul a város körüli erdőkben, ami a tündérek birodalma, szintén dúl a szerelem és a féltékenység. A sok nemes és nemtelen alak között Tarsoly végre lel egy magával egyenrangú bolondot, Jópajtás Robint, aki a sors jóvoltából tündér, és a végzet kegyéből hamarosan hulla. Robin halála végképp felbolygatja az emberek és tündérek világát, s kire marad a rendrakás, ha nem egy szemfüles, kezeslábas bolondra? A Bolond és A velencei sárkány után megérkezett Moore újabb Shakespeare-agymenése, amiben megtalálhatók a szerző stílusjegyei: dölyfös királyok és döfnivaló királynők, véres kalandok és kalandos vérzések, bestiális szexek és szexis bestiák. Christopher Moore csúcs- és mókusformában!

In Christopher Moore's ingenious debut novel, we meet one of the most memorably mismatched pairs in the annals of literature. The good-looking one is one-hundred-year-old ex-seminarian and 'roads' scholar Travis O'Hearn. The green one is Catch, a demon with a nasty habit of eating most of the people he meets. Behind the fake Tudor facade of Pine Cove, California, Catch sees a four-star buffet. Travis, on the other hand, thinks he sees a way of ridding himself of his toothy travelling companion. The winos, neo-pagans, and deadbeat Lotharios of Pine Cove, meanwhile, have other ideas. And none of them is quite prepared when all hell breaks loose.

Obsah Shakespearovej známej drámy Kráľ Lear je všeobecne známy. Do istej miery pripomína našu ľudovú rozprávku Soľ nad zlato: starnúci kráľ sa chce dozvedieť, ako ho majú rady tri dcéry. U Shakespeara aj v rozprávke dve dcéry ho slovne okiadzajú a vzápätí sklamú, tretia ho nechce balamutiť prázdnymi rečami, kráľ ju podozrieva z nelásky a odvrhne ju. Z tohto istého základu vychádza aj pôdorys románu Christophera Moora Šašo – tentoraz známy príbeh prerozpráva kráľov dvorný šašo. A hoci na britskom dvore vládne rovnaká pretvárka, zrada a intrigy ako v Shakespearovej tragédii, u Moora kráľ nie je poľutovaniahodný a sklamaný starec, ale ešte väčší pokrytec ako jeho dve nevďačné dcéry. Šašovský rozprávačov uhol umožňuje príbeh uvoľniť do absurdných rozmerov. Moore pri motivácii svojich hrdinov hýri nápadmi, situačnou komikou, slovnými kalambúrmi, ale aj prekračovaním tabuizovaných tém a používaním slov, pri ktorých sa v médiách zvyčajne pípa. Sme svedkami nespútaného rabelaisovského humoru, a ako Moore v doslove priznáva, aj Leara by najradšej postrčil do priepasti, aby žalostnými monológmi toľko nekvílil. Pravdaže, Moore pracuje nielen s motívmi z Kráľa Leara, ale na pomoc si berie aj ďalšie Shakespearove hry. Tak sa v románe vyskytujú aj tri čarodejnice z Macbetha, paroduje sa Hamlet aj s jeho slávnym monológom o bytí a nebytí, zjavuje sa duch v podobe ženy, manipuluje sa s jedmi a zázračnými prostriedkami na udržanie lásky. Moorov Šašo je netradičný a nekonvenčný pokus o literárnu persifláž: čitateľa poznajúceho Shakespeara nepochybne zaujme domýšľaním známeho príbehu a prehlbovaním osudu známych postáv. Menej zasväteného čitateľa si zase získa najmä autorov humor, ktorý je v súčasnej literatúre taký vzácny. A možno ho privedie – ako to v doslove spomína aj sám autor – k tomu, že sa zoznámi aj so Shakespearovým dielom.

Obsah Shakespearovej známej drámy Kráľ Lear je všeobecne známy. Do istej miery pripomína našu ľudovú rozprávku Soľ nad zlato: starnúci kráľ sa chce dozvedieť, ako ho majú rady tri dcéry. U Shakespeara aj v rozprávke dve dcéry ho slovne okiadzajú a vzápätí sklamú, tretia ho nechce balamutiť prázdnymi rečami, kráľ ju podozrieva z nelásky a odvrhne ju. Z tohto istého základu vychádza aj pôdorys románu Christophera Moora Šašo – tentoraz známy príbeh prerozpráva kráľov dvorný šašo. A hoci na britskom dvore vládne rovnaká pretvárka, zrada a intrigy ako v Shakespearovej tragédii, u Moora kráľ nie je poľutovaniahodný a sklamaný starec, ale ešte väčší pokrytec ako jeho dve nevďačné dcéry. Šašovský rozprávačov uhol umožňuje príbeh uvoľniť do absurdných rozmerov. Moore pri motivácii svojich hrdinov hýri nápadmi, situačnou komikou, slovnými kalambúrmi, ale aj prekračovaním tabuizovaných tém a používaním slov, pri ktorých sa v médiách zvyčajne pípa. Sme svedkami nespútaného rabelaisovského humoru, a ako Moore v doslove priznáva, aj Leara by najradšej postrčil do priepasti, aby žalostnými monológmi toľko nekvílil. Pravdaže, Moore pracuje nielen s motívmi z Kráľa Leara, ale na pomoc si berie aj ďalšie Shakespearove hry. Tak sa v románe vyskytujú aj tri čarodejnice z Macbetha, paroduje sa Hamlet aj s jeho slávnym monológom o bytí a nebytí, zjavuje sa duch v podobe ženy, manipuluje sa s jedmi a zázračnými prostriedkami na udržanie lásky. Moorov Šašo je netradičný a nekonvenčný pokus o literárnu persifláž: čitateľa poznajúceho Shakespeara nepochybne zaujme domýšľaním známeho príbehu a prehlbovaním osudu známych postáv. Menej zasväteného čitateľa si zase získa najmä autorov humor, ktorý je v súčasnej literatúre taký vzácny. A možno ho privedie – ako to v doslove spomína aj sám autor – k tomu, že sa zoznámi aj so Shakespearovým dielom.