Terézia Mora

Na začátku románu visí mladý muž za nohy přivázaný k prolézačce na dětském hřišti. Kdosi ho málem umlátil k smrti. Muž se jmenuje Ábel Nema, pochází z jihovýchodní Evropy, odkud po maturitě utekl do města B. kdesi v západní Evropě. Ovládá perfektně deset jazyků, dokáže překládat zaslechnuté věty, ale nedovede spontánně reagovat, schází mu čich, chuť i orientační smysl. Přitahuje muže i ženy, ale není schopen s nimi žít. Ábel Nema si nedokáže vzpomenout, kdy a proč se jeho život takhle změnil. Najednou se ale nic nenachází na svém místě, dokonce ani on sám ne. Je to proto, že v jeho zemi vypukla válka? Nebo je na vině jeho otec, který uprchl od rodiny? Nebo to z toho důvodu, že jej odmítla bytost, které vyznal lásku? První a zatím poslední román Terézie Mory je komponován jako labyrint mimořádné jazykové pronikavosti plný obrazů, který současné německé literatuře chyběl. Autorka vypráví příběh o vykořeněnosti a válce, kterou si v sobě nesou hrdinové jejího románu i daleko od válečné zó

Darius Kopp és felesége, Flora régi ismerősünk Terézia Mora előző könyvéből (Az egyetlen ember a kontinensen). Az új regényben Flora öngyilkossága után Darius végképp egyetlen ember lesz nem csak Berlinben, hanem az összes földrészen. Szerelme azonban nem hagyja el: Flora magyarul írt naplójegyzeteit, gondolattöredékeit a férfi németre fordíttatja, és útra kel a szövegekkel és felesége hamvaival. Magyarországon, a volt jugoszláv tagállamokon és Albánián keresztül egészen Grúziáig utazik. A Szörnyeteg kétszólamú regény, ezt a szövegkép is osztottságában érzékelteti. A lapok felső sávja Dariusé; bolyongásaiban és önkereséseiben egyszerre elevenedik meg Odüsszeusz és Orpheusz története. Az alsó fertályon pedig Flora feljegyzéseit olvashatjuk, egy személyiség széthullásának megrázóan pontos dokumentumait. Végeredményben azonban nincsen felső sor és alsó sor, csak közös sors van - ezt a letaglózóan szép és fullasztóan létünkbe hasító tapasztalatot sugározza Terézia Mora Német Könyvdíjat nyert nagyszerű regénye.

Lépten-nyomon elveszett, magukra hagyott, zsákutcába jutott figurákkal találkozhatunk Terézia Mora új elbeszéléskötetében. Furcsák, idegenek, mégsem ismeretlenek. Köztünk élnek, főképp bennünk. A mániákus futó, aki a zsebtolvaj nyomába ered, a szenvedélybeteg fiatal pár, akik külön világuk foglyai, a nyugalmazott egyetemi tanár, akinek új életet kell kezdenie, és a többiek: egymástól elszakított rokonok, eltűnt emberek, illegális menekültek - csupa küzdő és kereső hős, akik vívják a maguk harcát a magány, a közöny és a kaotikus világ ellen. Róluk ír, őket szólaltatja meg Terézia Mora. A kortárs német irodalom egyik legfontosabb szerzője a nagysikerű regények után ezúttal fanyar érzékenységgel, ironikus empátiával megírt emberi történetekkel jelentkezik.