Zoltán Moser

Johannes Aquila azon kevés számú, a XIV. századi Magyar Királyságban működött festő közé tartozott, akinek nem csupán neve, lakóhelye, de két önarcképe is ismert. Rendkívüli népszerűsége ellenére azonban életrajza mindmáig homályos. Eddig még nem került elő rá vonatkozóan semmilyen konkrét levéltári adat. Szülei és közeli hozzátartozóinak neve, származása, társadalmi helyzete homályos. A veleméri Szentháromság-templom egyik falképének mára már elpusztult 1378-as évszámából következtetve, valamikor a XIV. század közepén születhetett. Ma ismert első falképegyüttese a Vas vármegyei Velemér Szentháromság-templomába készült 1378-ban, melyet az 1383-1389-re keltezhető Zala vármegyei toronyhelyi freskók követtek. A közeli Mártonhely (Vas vármegye) Szent Márton tiszteletére szentelt templomában pedig 1392-ben kezdte meg a munkát. Jelenleg ismert, utolsó jelzett egyházi munkája a fürstenfeldi Ágoston-rendi szerzetesek templomának kifestése volt az 1400-as évek legelején. A pontosan szignált emlékeken kívül az ő körébe sorolhatóak még a radkersburgi úgynevezett Pásztorház (Pistorhaus) XIV. század végi, stilárisan a toronyhelyi falképekkel kapcsolatba hozott, világi jelenetei is. Ezeket a templomokat, illetve az ott található freskók egy részét mutatja be ez a színes album.

"A „Névviseletek" könyvsorozat tudatosan kerülte a jeles napi szokások tárgyalását, de néhány helyen, ahol a névből idővel jeles nap és ünnep lett, elég részleteses volt szó. Az egyházi ünnepekre is ez a szempont volt az irányadó. Ezért szóltam a pünkösdről és pünkösdölésről kiemelten, ám húsvétról nem, és december kapcsán nem tárgyaltam karácsonyt sem. De már a kezdet kezdetén, jegyzetelés közben láttam, hogy Nagykarácsony három napja hagyományokban és szokásokban rendkívül gazdag, s ezért kihagyhatatlan. El is határoztam, hogy ha elkészül a "Névviseletek" utolsó kötete, akkor a karácsonyi ünnepkörről külön gyűjteményes könyvet készítek, amolyan pótkötetként. Hisz Jézus születésének ünnepe olyan szent idő, amelyhez egész sor egyházi eredetű vagy évkezdő jellegű népszokás fűződik. (...)" (a Szerző)

Ajándék a név, minden embernek a maga neve. Egy egész életre kapta azoktól, szívük melegével, akik az életével is megajándékozták. A név kötelez. Hűsége holtig tartó. Ajándék minden ünnep ma is, a névnapokkal egybeforrva. A népélet jeles napjainak életütemező, életelvkövető szerepe mára talán kissé megkopott, s többnyire a korosabbak emlékezetében él, ám az ifjabbak és különösen a legkisebbek újra fogékonyak arra, hogyan lehetne és kellene ma is megadni a módját az ünnepnapoknak. E gyűjtemény az ünnepnapokat újra visszaadja nekünk, szabad, közös használatra. Ajándék minden ismeret a holnapnak. A könyv a legjava forrásokból - Bálint Sándor, Kálmán Béla, Szilágyi Ferenc névfejtő unkáiból - merít, de számos névről a feljegyzett szokásokat (köszöntőket, énekeket, szokásdalokat) is híven idézi énekszóban és kottában. A tizenkét hónapról szóló és hat kötetre tervezett Névviseletekben mintegy háromszáz köszöntőt kap kézhez az Olvasó.

Ajándék ez a névfejtő és hagyományápoló könyv egy-egy hónap szülötteinek s köznevelési és magánéleti népismeretünknek. Helyet kér a könyvespolcon odahaza, iskolákban és könyvtárakban. Kalendáriumok, csíziók verses jövendölései után az adott hónapról szóló versek, középkori kódexek legendák szemelvényei és hagyományok, szokások, majd a közmondások következnek minden könyvecskében. Ezt a sorozatot a nevek viselőin túl minden óvónőnek, tanítónak, hittanoktatónak, valamint a magyar történelmet és irodalmat tanító tanárnak ajánljuk, de legfőképp azoknak, akiket a hagyomány és régi szokások érdekelnek.