Julianna Mrena

A lajhármesék nem túl izgik, mert nincs bennük túl sok akció, és ha a hőssel bármi történt, az tutibiztos, hogy fikció. Na de nem ebben a könyvben! Nem akármilyen történet ez, az eddig mintalajhárként viselkedő kislajhár nem akar aludni! Hiába minden - ringatás, mese -, semmi nem használ. Mi lesz így ebből a gyerekből? De várjunk csak! Mit keres itt a szomszéd majom? Mrena Julianna verses meséjében egy lajhárcsalád igazán fordulatos délutánját követhetjük végig, Szert-Szabó Dorottya életteli illusztrációi pedig garantálják, hogy úgy érezzük magunkat, mintha tényleg a dzsungelben lennénk.

Volt egyszer egy zokni. Nem volt másik fele. Meg amúgy is sajnos jó sok baj volt vele. Csak néhanap hordták, de leginkább soha. És ez igazából egy kicsit sem csoda. Mrena Julianna, a Mese a kislajhárról, aki nem akart elaludni szerzoje ezúttal egy szeretetreméltó fél pár zokni kalandjait szedte rímbe, hogy rajta keresztül megmutassa, mindenki számára van egy hely a világban, ahol elismerik, és úgy fogadják el, ahogy van. Szert-Szabó Dorottya színes, bohókás képei pedig méltó társai a mese szövegének.

Hunyd be a szemed most, mondok egy mesét. Arról fog szólni, hogy mit rejt a sötét. Jól gondoltad, tényleg van ott valami... ahogy jön-megy, zajt csap, néha hallani, látni az árnyékát, mozog a falon, de senki se tudja, mi lehet vajon. Mrena Julianna új, verses meséjéből kiderül, hogy a sötétben semmi sem az, aminek látszik, de ez nem jelenti azt, hogy félnünk kell az ismeretlentől. Elég, ha csak jobban megnézzük és máris kiderül, semmi okunk az aggodalomra!