Herbert Nadler

Nadler Herbert írásai a klasszikus vadásztörténetek legszebb példái, melyekből kiviláglik kimagasló szakértelme, mérhetetlen türelmű kitartása, akaratereje, ügyessége és gyakorlottsága. E kötetbe olyan írásokat válogatott a szerkesztő, amelyek eddig csak a korabeli újságokban voltak olvashatók.

Nadler Herbert elsősorban vadászíróként, vadászati szaktekintélyként ismert, de emellett közel húsz éven keresztül nagy hozzáértéssel vezette a Fővárosi Állat- és Növénykertet is. Az általa szerkesztett Természet című lapban az állatkertet népszerűsítő és a korabeli természettudományos eredményekről szóló publikációk mellett például állat- és növénytani érdekességekről vagy vadászati kiállításokról is tudósított a lap, melyben maga Nadler is sok önálló cikket közölt. Cikkeinek és könyv alakban megjelent írásainak forrását nagyrészt vadásznaplói jelentik, melyeket körülbelül harminc éven keresztül vezetett a kortársai szerint rá annyira jellemző gondossággal és alapossággal. Kötetünk anyagát az Oroszi Sándor által szerkesztett Erdészettörténeti közleményekben korábban már publikált 1935-ös és 36-os éveket dokumentáló naplók képezik, melyekben Nadler akkurátus pontossággal sorolja fel a vadászatai során elejtett állatokat és a felmerült költségeket. Az eseménydús napok mellett, melyeken "a sikernek minden feltétele megvan", a sikertelen napok is feljegyzésre kerültek, amelyekkel a szerző "az ördögnek tartozik", és amelyekből adott esetben szintúgy sok tapasztalatot lehet szerezni. Ezek az eredetileg részben magyar, részben német nyelven papírra vetett naplóbejegyzések nemcsak jelentős vadásztörténeti dokumentumok, de Nadler erős jellemének, nagy tudásának, tiszta természetszeretetének és megingathatatlan vadászetikájának is pontos mutatói.

Nadler Herbert a magyar vadásztársadalom megkerülhetetlen alakja. Nevéhez fűződik többek között a „Nadler-pontok” bevezetése, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatói tiszte, a Természet című lap szerkesztése, és egy időben még a mezőgazdasági főtanácsosi címet is birtokolta. Nemcsak szakavatott munkája és pompás trófeái, de irodalmi munkássága is nagyban hozzájárult tekintélye öregbítéséhez, cikkeivel és könyveivel jelentősen gazdagította a vadászirodalmat. Írásainak elsődleges forrásanyagát nagyrészt naplói jelentik, amelyekben német és magyar nyelven, közel háromezer vadászattal eltöltött nap eseményeit rögzítette. E kötet az 1937-es és 1938-as éveket megörökítő naplóbejegyzéseket tartalmazza, amelyek korábban Dr. Oroszi Sándor szerkesztésében is megjelentek az Erdészettörténeti közlemények című sorozat részeként. Nadler Herbert kitartó és etikus vadász volt, a természet és a vadak jó ismerője. Feljegyzéseiben a „szép, derűs és jól rendezett” vadűzések mellett kendőzetlenül írt a középszerű vagy épp meddő vadászatokról, a mámoros sikerélmények mellett a bosszantó hibákról, továbbá az időjárás és a vadászszerencse szeszélyességéről is, ily módon a vadászélmények teljes palettáját vonultatva fel szókimondóan, lényegre törően, mégis olvasmányosan.

Nadler Herbert életét már a korai évektől kezdve a természet szeretete határozta meg, és az idők során erdészeti, mezőgazdasági, állattenyésztési, vadászati és zoológiai téren is széles körben elismert szaktekintéllyé ért, akinek irodalmi munkássága is jelentős. Az általa jegyzett vadászkönyvek és szakcikkek több nyelven is megjelentek, vadásznaplóiban pedig számszerűleg is lejegyezte közel háromezer vadászattal töltött napjának eredményeit, sőt költségeit is. E kötetben az 1939 és 1941 közötti naplóbejegyzések kaptak helyet, amelyek korábban az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztályának gondozásában és a szakosztály elnökének, dr. Oroszi Sándornak szerkesztésében megjelent Erdészettörténeti Közlemények-sorozatban is megjelentek. E naplóbejegyzések által megörökített évek során volt olyan időszak is, amelyben a vadászat "nem is mulatság, csak unalom és kényszerű tűrés" volt, s olyan is akadt, amikor "tökéletes a rendezés, a hangulat, minden körülmény - még az időjárás is -, tehát tökéletes a siker is". Az is megtörtént ugyanakkor, hogy a szerző "vadászat szempontjából életéből egy esztendőt elvesztett", hogy aztán csak annál nagyobb elánnal vesse bele magát két kedvenc vadja, a szarvasbika és a szalonka, valamint persze az őzek, nyulak, fácánok és egyéb vadak űzésébe.

A Nadler Herbert naplóbejegyzéseit publikáló sorozat legújabb részében az 1942-es és 1943-as évek vadászatai kerülnek bemutatásra. A háborús 1942-es évben még a természet nyugalma is felbolydult, hiszen a rendellenesen hosszú, kegyetlen tél után megkésve érkezett csak meg a tavasz, és az állatok viselkedése is mutatott változásokat. Ebben az esztendőben - noha változatos helyszíneken űzte a vadat - a vadászszerencse jobbára elkerülte a szerzőt, aki gyakran hiába "cserkelt, lopakodott, tervezett, számítgatott, leskelődött, várt és reménykedett". A következő évben azonban már jóval több akadt az eredményes, élvezetes és tanulságos vadászkirándulásokból, amelyek során még egy medve is sikeresen puskavégre került a kárpáti vadonban. Ha a (vadász)szerencse forgandó is, a becsület állandó: Nadler Herbert úgy tekint a vadászmesterségre, mint ami gyakran "főképpen szellemi elfoglaltság, érdekes feladatok keresése és megoldása", de soha nem lehet egyenlő a céltalan pusztítással.