Károly Nagy

Kutya és ember ősi és szoros barátságából sajnos logikusan következik a tény, hogy a különböző civilizációs betegségek - a fogbajoktól kezdve az allergián át a cukorbetegségig - nem csupán minket sújtanak, de négylábú barátainkra is komoly veszélyt jelentenek. Nagy Károly azonban állítja: a kutyákra jellemző kóros elváltozások - vagy saját megfogalmazása szerint: az ebolúciós folyamatok - visszafordíthatók, ha gondosan odafigyelünk kedvencünk táplálásra. A szerző szerint az egészséges kutyaélet megalapozása az eb fogantatás előtti etetésével kezdődik, ezért sorra tárgyalja a különböző kutyatápok, valamint a házi koszt lehetséges kockázatait, majd az evolúciós kutyatáplálkozás előnyeiről ejt szót. A kötet hatalmas előnye, hogy a szerző saját tapasztalataira is támaszkodik, így számos praktikus, a gyakorlatban már kipróbált tanácsot is kaphat az olvasó. Nagy Károly kötete tehát minden jelenlegi és jövőbeli gazdi számára izgalmas témát boncolgat: hogyan etethetjük biztonsággal házi kedvenceinket, ha még hosszú évekig szeretnénk egészségesen megtartani őket magunk mellett.

Egy király, két légionista, három érthetetlen dolog és több lopott tárgy. Egy életveszélyes csirkefogó és egy háromcsőrű pávián. Megölheti-e a hadügyminisztert egy ábrándos, kék szemű lány? Felelet: Ez nem csupán ábránd és szemszín kérdése…

Szinte hihetetlen, de a légiós regények világhírű írója és főhőse, Kockás Pierre megnősült. Az örömteli események másik szereplője sem akárki, hanem egy Angyalka névre hallgató – egykor szebb napokat látott – harcias amazon, aki bivalyerős, és természetesen szája szögletéből sohasem hiányzik az elmaradhatatlan pipa.Hőseink: Kockás Pierre, elmaradhatatlan légióstársa Charles Lorre és Angyalka felcsapnak nyomozónak, s egy szőke légiós fiúval, Brigivel együtt szívós munkával, s a Szahara homokjával, no meg néhány beduin harcossal megküzdve kiderítik, hogy ki is valójában Dempierre tábornok gyilkosa.Kockás Pierre balkezes horogütései, alighanem komoly megélhetést biztosítanának több afrikai város sebészeti klinikájának.

Az ördög cimborája, a Sátánlégió és Az öngyilkos század után a Légiós könyvek világhírű írója, Nagy Károly ezúttal újabb oldaláról mutatkozik be. Az olvasó egy vérbeli krimi izgalmait élvezheti végig, kettős látásmódban. Mind a szerző – Kockás Pierre –, mind a főhős – Lorre – előadja a maga változatát arról, hogy mi is történt az oráni tébolydában. Az Oráni Légiós Század 44-es számú közlegénye, Charles Lorre a kocsmai inzultust követően álkulcsával bemenekül a tébolyda zárt osztályára, ahol önhibáján kívül különböző hullákba botlik bele. Nyomozás során még a kényszerzubbony nevű ruhadarabot is megismeri.

Közben ?a sípjelre előjött a hadsereg. Tizennyolc marcona harcos, állig rohamsisakban, azon alul pedig majdnem teljesen meztelenül. Mindegyiken egyforma színű ágyékkötő kendő és sarkantyú volt.Tíz perc múlva a király előtt álltak. Őfelsége, Limubu király, nagyon ünnepélyesen fogadta őket. E célból nem a trónuson ült, amelyet egy üres gyümölcsös ládából alakítottak át számára, és egy piros ágyterítővel takartak le, hanem az alsóház elnökének hátán foglalt helyet Az alsóház elnöke négykézláb állt, szintén igen ünnepélyes arcot vágott és pipázott.Limubu király erre az alkalomra a díszegyenruháját öltötte fel. Pompás női alsószoknyát viselt, sőt az egyik lábán bagariacsizma volt. Ezenkívül píros csíkos fehér trikót viselt, és egy összehajtogatott keskeny, lila szőnyeget vetett át a vállán és a derekán. Ünnepélyes megjelenését határozottan emelte, hogy két csuklóján kemény mandzsetta volt. Egyik csuklójára szíjazva a kézelő fölött, nem túl nagy, de hangosan ketyegő vekkert hordott.Mikor meglátta a társaságot, könnyed mozdulattal megemelte a fején lévő, fehér fátyollal ellátott menyasszonyi koszorút és köpött. – Már vártalak benneteket, lordok!"

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

" – Mondja, főszolgabíró úr – kérdezte Pribék –, ez itt a Tudományos Akadémia?– Ez! – felelte a vasutas. – De legyen nyugodt Mylord, hogy a maga betegsége sem gyógyíthatatlan!– Mondja apuskám – kérdezte hirtelen Ragyás –, nem adná nekünk azt a vonatot, amit kint láttunk? Csak akkor persze, ha már nem kell magának!A vasutas most már érdeklődve nézett végig rajtuk.– Még tudom használni – felelte nyugodtan. – De adok helyette egy pohár rumot, ha akarják.– Úgy is jó! – mondta Pribék. – Akkor bemegyünk.– Fogadjunk, hogy maguk szökött légionisták. Mikor szöktek meg?– Én – felelte Pribék – még a boxerlázadás idején. Ez a hirtelenszőke kolléga pedig ezerhétszázkilencvenháromban. De aztán találkoztunk. Van még rumja? "

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

Bobi Corot, a páncélszekrényből előlépő betörő és ex birkózóbajnok, akinek csonka füle volt, mert egy kollégája egy hirtelen ötlet hatására kettéharapta, valamint Rest Aurél, egy ugyancsak kétes hírű személy elindulnak a Szaharába. Igliből szeretnék kiszabadítani Georg August Philippe Mario Crockot, az egykori cetvadászt, alkoholkereskedőt és boksztrénert.A fiatalember azonban nem kíván engedelmeskedni Malatides gróf földkutató, és La Bourchez márki, a Néprajzi Társaság alelnöke ruháját „kölcsönző” két férfiú kérésének, így nincs más megoldás, mint hogy egy kosárba ellopják…

Koczkás Pierre önállósítja magát.

Mikor először lépett be a kocsmába és nyugodt lélekkel a söntéspulthoz ment, hogy néhány deci rumot fogyasszon, a törzsvendégek azonnal komoly vizsgálat alá vetették… Ragyás, a kétméteres gengszter vette először észre a mélyen kivágott lakkcipőket és azonnal elhatározta, hogy beleköt a feltűnően öltözködő fiatalemberbe… … Később, mikor Ragyást már elvitték a mentők, a „Kutyapecér" törzsvendégei megegyeztek abban, hogy az előkelő idegen elég rendes ember, ahhoz képest, hogy úgy öltözködik, mint egy nagyherceg. Kenguru Joe, aki a Ragyással való nézeteltérés alatt higgadtan számolt a háttérben, esküvel bizonyította később, hogy Ragyás mintegy tíz másodperc alatt pontosan huszonhárom őrületes pofont kapott. Mindenesetre gyönyörű teljesítmény egy nagyhercegi külsejű és lakk báli cipőben járó férfiútól.

Rotonder őrmester idegesen dobolt az íróasztalon és időnként futó pillantást vetett kedvencére.– Ne vigyorogjon folyton, maga disznó! – szólalt meg végre hirtelen. – Ne vigyorogjon, mert a belébe gázolok! Mondja csak! Mit hallottam magáról megint?– Mit hallott? – kérdezte ijedten Bayanne. -Megöltem valakit anélkül, hogy észrevettem volna?– Hagyja csak! Ezeket a pimasz viccelődéseket már ismerem! Épp ez a baj, hogy nem ölt meg senkit!

  Zakariás, az Angol Nemzeti Múzeum leghíresebb és legértékesebb csontváza egy kis faállványra szerelten a sarokban állt és vajas kenyeret evett.Az ilyesmi csak ritkán fordul elő csontvázaknál. Úgyszólván alig. Amíg ember az ember, addig sok mindenfélét csinál, szeret vagy szenved, udvarol vagy regényt ír, esetleg vajas kenyeret eszik.

– ?Bocsánat, uram, ha meg nem sértem… mennyiért pofozkodna egy kicsit?A kissé érthetetlen, sőt meglehetősen hülyén hangzó kérdést egy szmokingos úr tette fel, zöld vadászkalapban. És a Fekete Cápa elvigyorodott. A Fekete Cápa általában sokat vigyorgott, és ezek a vigyorok sohasem jelentettek jót. A mostani vigyorgásért nyugodtan kaphatott volna néhány hónapot, mert testvérek közt is felért egy életveszélyes fenyegetéssel…– Hogy volt ez? Hadd halljam még egyszer! Mintha nem értettem volna egészen tisztán!A külsőségekben furcsa és merész színösszeállítású fiatalember kamaszarcát még közelebb tolta a borostás archoz, és nyugodt fölénnyel mondta:– Ne vegye rossz néven a feltételezést, de azt hiszem, hogy kegyed vagy süket, vagy hülye. Mert én felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy egészen tisztán és szabatosan fejeztem ki magam. Ha süket, akkor jelekkel adom tudtára a kívánságomat!– Nem vagyok süket! – méltatlankodott kissé meglepve a Fekete Cápa.– Tehát hülye! Az más! Ebben a cseppet sem meglepő esetben körülírom, illetve részletezem kívánságomat! Tehát: Mondja, tisztelt úr… hajlandó volna ön bizonyos anyagi javadalmazások ellenében szépen fejlett, sőt bátran állíthatom, egész estét betöltő tenyereit nagyobb csattanások kíséretében odavágni az erre a célra leginkább megfelelő arcokhoz?

A szeplőtelen fogantatástól a feltámadásig követi nyomon a szerző Jézus életét és munkásságát. Egy szentföldi utazás keretében saját megfigyeléseivel egészíti ki az Ószövetség, az Újszövetség, a Korán, valamint az evangéliumok, a modernkori Jézus kutatók és teológusok által hagyományozott, illetve legújabban felfedezett információkat. Nagy Károly újságíró, kelet-kutató, diplomás történész, a vallások iránt kamaszkorától érdeklődik. Az MTI szófiai és athéni tudósítójaként kezdett foglalkozni a görög mitológiával. Később Mongóliában felfigyelt a mongolok buddhizmusára. Miután a Tibeti Autonóm Terület kormányának vendégeként bejárhatta a klasszikus Tibet legfontosabb városait, megírta a Tibeti reinkarnációk és a Buddhizmus, misztika, Tibet című könyveit. És mivel a Szentföld Kelet is, meg a kereszténység bölcsője is, Jézust pedig a szerző kivételesen rokonszenves személyiségnek látja, új könyvét róla és a legnagyobb világvallás, a kereszténység megszerveződéséről írta.

Charles Lorre (Nagy Károly) a kalandregény két világháború közötti virágkorának jeles szerzõje. Légiós történetei és kalandos regényei mindig könnyed szórakozást nyújtanak a rejtõi stílus és világ kedvelõi számára. "Eisenfuss Hektor leszerelt légionárius és nyugalmazott banksikkasztó harcias mozdulattal kezébe vette a kardját és sírva fakadt. Az emberrel elõfordul olykor, hogy könnybe lábad a szeme. Még a férfiemberrel is. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Az azonban mindenesetre szokatlan, amikor egy nyugalmazott banksikkasztó fakad sírva. Méghozzá karddal a kezében."