Levente Nagy

Luigi Ferninando Marsili (1658-1730) a 17-18. századi enciklopédista típusú polihisztorok egyik legjelentősebb képviselője. Kisebb-nagyobb megszakításokkal húsz évet töltött Magyarország, Erdély, Havasföld és Moldva területén. Fő műveit itt, vagy err ől a térségről írta. A könyvben a szerző azt igyekszik bebizonyítani, hogy a Kárpát-medence földrajzi, történelmi, biológiai, néprajzi, növény-és ásványtani feltárásával Marsili valójában a Habsburg Birodalom expanziós törekvéseit szolgálat; de ugyan akkor a korabeli két nagyhatalom (a Habsburg és az Oszmán Birodalom), azaz két világrész (a keresztény nyugati és a mohamedán keleti) közti együttműködés lehetőségeit felvázolta.

A Diocletianus-kori keresztényüldözések során kivégzett pannóniai mártírok passiói nemcsak az ókeresztény szentkultusz és a késő antik hagiográfia, hanem a pannóniai provinciák egyháztörténetének is kiemelkedő forrásai. Nagy Levente Irenacus, Synerotas, Quirinus és a Quattuor Sancti Coronati történetét feldolgozó monográfiájában a hagiográfiai, történeti forráskritikai, régészeti topográfiai és vallástörténeti kutatási módszerek komplex alkalmazása révén fokozatosan tárulnak fel az olvasó előtt azok a 4. században aktuális kérdések, problémák, amelyek a passiók szerzőit és közönségét leginkább foglalkoztatták.