Ágnes Nagy-Németh

Miért alszanak téli álmot a medvék? Ez az, ami nem derül ki ebből a meséből. Az viszont igen, hogy Medvendel miért szundikál egészen tavaszig. Medvendel egy olyan medve, akivel bárki szívesen találkozna az erdőben. Barátságos, vicces, és, mint egy óvodás, a kíváncsisága miatt folyton új meg új kalandokba keveredik. Nagyon szereti a szarkalábas pitét, a nyúlfarkfűvel töltött lepényt, az álomporos tortácskát, na meg az őzsalátát egy kis zebrafűvel bolondítva. Jól mulat és jókat eszik a Szunyafesztiválon is a kis haspók, ahol a sünik piros pacsiznak, a nyulak ugróiskoláznak, a hóbaglyok hógolyóznak, és a csigafutam sem egy unalmas versenyprogram a téli álomra készülődő erdei állatok vidám ünnepségén.

Ki gondolná, hogy egy szajkó képes eltévedni? Pedig megesik, főleg, ha olyan erdőben kell tájékozódnia, ami el sincs nevezve. Még szerencse, hogy Medvendel, Medvina és néhány lelkes erdei lakó örömmel siet a madár segítségére. Ráadásul a végén a saját erdejük sem marad névtelen. Vagy mégis?

Egy szeles, őszi napon Medvendel és Medvina ugrándozás közben véletlenül összetörik a csiga házát. A bibit azonnal orvosolni kell, de hogyan? Mi legyen a csiga új háza? Egy gombakalap? Egy mogyoróalma? Esetleg egy pöttyös izé? Még szerencse, hogy egy unatkozó vörösbegy, aki nem olyan rég lomtalanította a fészkét, éppen a közelben van...