Nagy Zsolt

Nagy Koppány Zsolt kisregényének főszereplője akarata ellenére kerül egy olyan erkölcsi dilemma elé, amelyből lehetetlen jól kijönnie. Miközben gyógyszert visz beteg gyermekének, a távolsági busz szakadékba zuhan, és a túlélők között elszabadul a pokol. Van, aki csak életben próbál maradni, van, aki eleinte még segít is másokon – és vannak a tragédia keselyűlelkű vámszedői. Ebben a helyzetben kell(ene) Márton Andrásnak jó döntéseket hoznia. Vajon újra megtalált, hajdani szerelmét választja, vagy beteg kisfián próbál segíteni? Bárhogy dönt, boldogtalan lesz. Csak egy apa ő, nem több, ugyanakkor csak egy apa képes arra, amire neki képesnek kell lennie.Ez a zsigeri erejű, felkavaró és letaglózó, vibráló és körömlerágósan izgalmas kisregény örvényként rántja az olvasót az emberi természet legmélyebb és legsötétebb bugyraiba, amelyekről legszívesebben tudomást sem vennénk. A váratlan lehetőséget kihasználó, vadállati szintre süllyedt emberek tobzódó agressziója tapos a halkszavú emberségen, gerincek és gerinctelenségek csapnak össze a szakadékba zuhant busz vérfoltos, hullákkal és erőszakkal teli belső tereiben. Nem könnyű olvasmány, de embernek maradni sem könnyű: olykor egyenesen lehetetlen. 

Nagy Koppány Zsolt A remegő kezű órásmester című kötete humoreszkeket, tárcákat, recenziókat, esszéket és kritikákattartalmaz, három ciklusba rendezve. Az első, Savanyú kockacukor címet viselő rész az írás, olvasás, szerkesztés témakörével foglalkozik, a második – Cementfátyol –áll talán legközelebb a szerző korábbi, 2021-ben Apucifoci címmel megjelent és jelentős olvasói népszerűségnek örvendő humoreszkkötetének írásaihoz, míg a harmadik (Simogató ostorcsapás)ciklus recenziókat, esszéket és kritikákat foglal magában. A kötetben szereplő szövegek jelentős része megjelent folyóiratokban és napilapokban, de a szerző a kötetté komponálás során kellőképpen egymáshoz igazította őket, így biztosítva az olvasót, hogy a fókusz még akkor is minden alkalommal továbbvándoroljon kicsit és újra bemérje a szöveget (meg a szöveg világát), ha közeli, rokon vagy olykor egyenesen azonos tematikájú írások kerülnek eléje. A három ciklusban összesen 222 szöveg szerepel, és ezek mind külön, egyenként, mind pedig együtt, ciklusokként és kötetként is megképezik a maguk teremtett világát, így Nagy Koppány Zsolt életművének újabb fontos mérföldkövét jelentik.  

 „Mennyire (premodern fontoskodással) önéletrajziihletésű a mű?Semennyire. Vagy magatényleg azt hiszi, hogy Ady Endre a Góg és Magóg nevezetű urak nászából született?”Egy könnyfakasztóan zseniális novelláskötet – Arról, hogy milyen nehéz –, egy, a kritikusokat levegő után kapkodásra, az olvasókatpedig önfeledt visongásra késztetően tökéletes, mellesleg díjnyertes regényt – Jozefát úr, avagy a regénykedés –, és egy újabb, mennyei novelláskötetet – Nagyapánk tudott repülni – követően ezennel mi, Nagy Koppány Tömzsi, letesszük az asztalra eddigi életünk főművét, ezt a kortársainkból méltán irigy sárgulást és sárga irigyülést kiváltó könyvet, amelyben Ekler Ágostra emlékezünk.Soka kínlódtunk, hogy ez ne látsszon rajta.Mint azt már megszokhatták, két részből áll a mestermű: az egyik az „emlékezünk” (csak szólunk: új műfaj vidéki irodalmunkban), a másik pedig a lírai punk, mely nem píszí – miért is volna az? –, de saját élményekből felbuggyanó, fájdalmasan vigasztaló vallomás.Ezenkívül van benne minden, mi olvasónak ingere: élet ezerféleképpen elmesélve, játék, mely különös, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható,és szimpatikus szerzői attitűd, mely összekacsint: akiknek a borítón látható képhez hasonló alkotás díszíti a nappalijuk falát – azokkal azért; akiket pedig a keret iróniája csábít el – azokkal meg azért.