László Németh

"Németh László emberi és művészi vállalkozásának kikerülhetetlen része az "Utolsó kísérlet" című, nem kellőképpen ismert és méltányolt monumentális regényciklus, amelynek harmadik része a "Szerdai fogadónap". Mondhatnánk, hogy harmadik és negyedik része is (ennyiben tetralógiáról is beszélhetünk), mivel két nagy (Mester és tanítvány, A másik mester) és egy rövid, lezáró, epizódszerű részből (Szerdai fogadónap) áll, ráadásul az 1969-ben induló életműsorozat darabjaként megjelent kiadásban is így szerepel, ugyanakkor a gazdag Németh László-szakirodalomban az "Utolsó kísérlet"-tel foglalkozó, meglepően igen gyér írások is általában így említik. (...)" (Kaiser László)

Kovács Lajos parasztlegény, aki a falusi életet megunva a fovárosba indul szerencsét próbálni. Munkalehetoséget és egy kicsit érdekesebb életet vár. A harmincas évek Budapestjére érkezik, tolvajjá lett állástalan diplomások, fillérekért dolgozó, becsapott munkások közé. Kudarcot vallott próbálkozások után eljut egy budai villa építkezésére, de tudja, ha elkészül a ház, hányattatásai újra kezdődnek. Otthon, emberi közelség után vágyódó kitaszítottságában cselédlány húgának életformája, egy ?állandó hely? jelenti számára az irigyelt megoldást, az urak világa azt a magasabbrendu életet, amelyre csak a legnagyobb tisztelettel mer felnézni. A villatulajdonosnő mellé szegődik, vállalja a munkások megvetését, hogy a háznál maradhasson?.

Németh László kivételesen gazdag és sokoldalú életmuvének a regények és tanulmányok mellett harmadik nagy pillére a dráma. Jóformán valamennyi drámájának alapkérdése a korával, a külso körülményekkel szembeszegülo és megküzdo hos (aki nem egyszer az író eszméinek és gondolatainak szócsöve): akár történelmi mezbe öltözteti, akár mai ruhába, a nagy egyéniség és történelmi-társadalmi erok összecsapását, játékát kívánja példázni. E kötet darabjai csak ízelítok Németh László drámaíró muvészetébol.

Németh Lászlónak e regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetu fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság jellegzetes képviselojéhez. Mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetové tegye, de zárkózott, magának való, eredendoen tiszta és magányos egyénisége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg élete értelmét. A regény egyrészt döbbenetes ereju lélekrajz, másrészt a letunt falusi úri világ életének képe is.

Az 1920-as években játszódó történetben szereplo Ágnes, apja iránti vonzódása, önmegtartóztató életvitele tulajdonképpen a világ kuszaságaitól való menekülni akarás, a tiszta emberi életre való vágyódás szép metaforája. A több évi fogságból megrokkantan visszatért tanár apa enerváltsága, a személyéhez fuzodo gyermeki ideák meghiúsulása, a fiatal szeretot tartó, a házasság kötelékébol szabadulni akaró anya féligazságai végül is kiuzik a reményeiben csalódott lányt a családi közegbol...

 Németh László így nyilatkozik könyvérol: Regényem ötven esztendo magyar történetét mondja el, egy asszony életén keresztül. Égeto Eszter a század elején, a koalíció éveiben mint elemista kislány bukkan fel elottünk, s 1948-ban mint családjafosztott nagymamától búcsúzunk el tole. A regény három részre oszlik: a világháború végéig terjedo részben az ügyvéd-apa, a restauráció éveiben a patikus férj, a népi mozgalom, a második világháború, a ?négy párt? idején a politikusnak készülo fiú az, akit Eszter szoloként indázó lelkével befut. Eszter legszembetunobb tulajdonsága, hogy a körülötte támadt életfolton valami édenkertfélét próbál teremteni. Akárhova vetodik, elhagyott faluba, csillogó megyei városba, a maga elmaradt szülohelyére, rokonok vagy véletlen köré vetodött emberek közé, o mint a pók, rögtön veti a belátás, a segítség, a szorgalom szálait, hogy az élet törvényeit követo, szép kis közösséget alakítson belolük. A regény kilenc fejezet, kilenc ilyen meghiúsult kísérlet, a férfiak belátástalan, tetszetos eszmékbe öltözo, vakon rohanó akarata újra és újra lesodorja hálóit. A kísérletek egyetlen eredménye: Eszter lelkének beérése? Amikor elhagyjuk, érzi már, hogy az életet nem lehet foltokban átvarázsolni, az egész társadalmat kell újraszoni. A regény belátás és férfihóbort küzdelmében adja társadalombírálatát. Eszter nem azért bukott el újra és újra, mert a sors hitvány emberekkel vette körül. Sot, mindenikükben van valami kiválóság: az apa a tanyaiakért dolgozik, a város szépítésérol álmodik, a férj valóban a technika megszállottja, a fiú a kor jobb szellemei felé tapogatódzik. Ok s a regény hozzájuk hasonló szereploi sivár világukban tartanak fenn valami mozgást, s van egy viszonylagos ?magyar? érdemük, orültségükkel csak maguknak ártanak. Törekvéseik azonban elso perctol bukásra vannak kárhoztatva, s ennek az oka ? ezt fedezzük fel a hosnovel együtt ? mélyebben van, mint a maguk természete.

 Németh László így nyilatkozik könyvérol: Regényem ötven esztendo magyar történetét mondja el, egy asszony életén keresztül. Égeto Eszter a század elején, a koalíció éveiben mint elemista kislány bukkan fel elottünk, s 1948-ban mint családjafosztott nagymamától búcsúzunk el tole. A regény három részre oszlik: a világháború végéig terjedo részben az ügyvéd-apa, a restauráció éveiben a patikus férj, a népi mozgalom, a második világháború, a ?négy párt? idején a politikusnak készülo fiú az, akit Eszter szoloként indázó lelkével befut. Eszter legszembetunobb tulajdonsága, hogy a körülötte támadt életfolton valami édenkertfélét próbál teremteni. Akárhova vetodik, elhagyott faluba, csillogó megyei városba, a maga elmaradt szülohelyére, rokonok vagy véletlen köré vetodött emberek közé, o mint a pók, rögtön veti a belátás, a segítség, a szorgalom szálait, hogy az élet törvényeit követo, szép kis közösséget alakítson belolük. A regény kilenc fejezet, kilenc ilyen meghiúsult kísérlet, a férfiak belátástalan, tetszetos eszmékbe öltözo, vakon rohanó akarata újra és újra lesodorja hálóit. A kísérletek egyetlen eredménye: Eszter lelkének beérése? Amikor elhagyjuk, érzi már, hogy az életet nem lehet foltokban átvarázsolni, az egész társadalmat kell újraszoni. A regény belátás és férfihóbort küzdelmében adja társadalombírálatát. Eszter nem azért bukott el újra és újra, mert a sors hitvány emberekkel vette körül. Sot, mindenikükben van valami kiválóság: az apa a tanyaiakért dolgozik, a város szépítésérol álmodik, a férj valóban a technika megszállottja, a fiú a kor jobb szellemei felé tapogatódzik. Ok s a regény hozzájuk hasonló szereploi sivár világukban tartanak fenn valami mozgást, s van egy viszonylagos ?magyar? érdemük, orültségükkel csak maguknak ártanak. Törekvéseik azonban elso perctol bukásra vannak kárhoztatva, s ennek az oka ? ezt fedezzük fel a hosnovel együtt ? mélyebben van, mint a maguk természete.

A Gyász a magyar irodalomnak egyik legszámottevobb lélekrajzi írása. Fohose, Zsófi egész életét a gyásznak rendeli alá ? gyászolja férjét és gyermekét, eltaszít magától mindenkit, azokat is, akik a részvét, a vigasztalás szavaival fordulnak hozzá. Gyászának azonban nincs érzelmi tartalma, mert Zsófiból alapvetoen hiányzik a szeretet, sohasem szerette igazán sem férjét, sem pedig gyermekét. Csupán a gyász igézetében tetszelgett, kifelé és önmagának is. Olvasás közben kialakul a véleményünk Zsófiról. Semmi esetre sem rokonszenvezünk vele, nem értjük meg visszataszító ridegségét. Nem értjük, nem tudjuk fölfogni, hogy egy fiatal teremtés miért áldozza föl egész életét egy hazug emberi magatartásért. A regényben nincs sok esemény, mégis érdekfeszíto olvasmány. Az író egy olyan világot tár elénk, amelybe csak kevés szerencséseknek van alkalmuk bepillantani.