László Németh

"Az 1938-ban megjelent regény "Az Utolsó kísérlet" befejezetlenül maradt ciklus legterjedelmesebb része, mely önállóan is értelmezhető, izgalmas olvasmány. A korábban megismert "Jó Péter" már gimnazista egy katolikus, Felvidék-peremi püspöki város, Vajt (Vác) piarista iskolájában. Az I. világháború előtt kezdődő történetben ismeri meg a fiú a kisvárosi világot és a valóságot, s saját maga alkatát, igazságkereséseit is - ha kell, éppen azokkal szemben, akik őt formálni akarják." (A szerkesztő)

"Németh László nagy ívű vállalkozásának, az 1930-as esztendők második felében született "Utolsó kísérlet" regényciklusnak megírt és lezáruló része a "Másik mester", melyhez a rövid "Szerdai fogadónap" című is társul. Több mint tíz esztendős írói, kritikus múlttal, organizátori szereppel, a legendás Tanú-folyóirattal maga mögött Németh-némileg csalódva az "országszervezésben" - prózai műben, prózai művek sorozatában kereste a "szépirodalom tisztító öblítését". Ez a tisztító öblítés nem csupán önmaga számára volt parancs, a regényciklus a kornak is kívánt az olvasás élményén túl tanulságot kínálni: a főhős, Jó Péter sorsával és a "magyar színek és értékek enciklopédiájának" fölmutatásával.” (részlet az Előszóból)

"Németh László emberi és művészi vállalkozásának kikerülhetetlen része az "Utolsó kísérlet" című, nem kellőképpen ismert és méltányolt monumentális regényciklus, amelynek harmadik része a "Szerdai fogadónap". Mondhatnánk, hogy harmadik és negyedik része is (ennyiben tetralógiáról is beszélhetünk), mivel két nagy (Mester és tanítvány, A másik mester) és egy rövid, lezáró, epizódszerű részből (Szerdai fogadónap) áll, ráadásul az 1969-ben induló életműsorozat darabjaként megjelent kiadásban is így szerepel, ugyanakkor a gazdag Németh László-szakirodalomban az "Utolsó kísérlet"-tel foglalkozó, meglepően igen gyér írások is általában így említik. (...)" (Kaiser László)

 Németh László így nyilatkozik könyvérol: Regényem ötven esztendo magyar történetét mondja el, egy asszony életén keresztül. Égeto Eszter a század elején, a koalíció éveiben mint elemista kislány bukkan fel elottünk, s 1948-ban mint családjafosztott nagymamától búcsúzunk el tole. A regény három részre oszlik: a világháború végéig terjedo részben az ügyvéd-apa, a restauráció éveiben a patikus férj, a népi mozgalom, a második világháború, a ?négy párt? idején a politikusnak készülo fiú az, akit Eszter szoloként indázó lelkével befut. Eszter legszembetunobb tulajdonsága, hogy a körülötte támadt életfolton valami édenkertfélét próbál teremteni. Akárhova vetodik, elhagyott faluba, csillogó megyei városba, a maga elmaradt szülohelyére, rokonok vagy véletlen köré vetodött emberek közé, o mint a pók, rögtön veti a belátás, a segítség, a szorgalom szálait, hogy az élet törvényeit követo, szép kis közösséget alakítson belolük. A regény kilenc fejezet, kilenc ilyen meghiúsult kísérlet, a férfiak belátástalan, tetszetos eszmékbe öltözo, vakon rohanó akarata újra és újra lesodorja hálóit. A kísérletek egyetlen eredménye: Eszter lelkének beérése? Amikor elhagyjuk, érzi már, hogy az életet nem lehet foltokban átvarázsolni, az egész társadalmat kell újraszoni. A regény belátás és férfihóbort küzdelmében adja társadalombírálatát. Eszter nem azért bukott el újra és újra, mert a sors hitvány emberekkel vette körül. Sot, mindenikükben van valami kiválóság: az apa a tanyaiakért dolgozik, a város szépítésérol álmodik, a férj valóban a technika megszállottja, a fiú a kor jobb szellemei felé tapogatódzik. Ok s a regény hozzájuk hasonló szereploi sivár világukban tartanak fenn valami mozgást, s van egy viszonylagos ?magyar? érdemük, orültségükkel csak maguknak ártanak. Törekvéseik azonban elso perctol bukásra vannak kárhoztatva, s ennek az oka ? ezt fedezzük fel a hosnovel együtt ? mélyebben van, mint a maguk természete.

 Németh László így nyilatkozik könyvérol: Regényem ötven esztendo magyar történetét mondja el, egy asszony életén keresztül. Égeto Eszter a század elején, a koalíció éveiben mint elemista kislány bukkan fel elottünk, s 1948-ban mint családjafosztott nagymamától búcsúzunk el tole. A regény három részre oszlik: a világháború végéig terjedo részben az ügyvéd-apa, a restauráció éveiben a patikus férj, a népi mozgalom, a második világháború, a ?négy párt? idején a politikusnak készülo fiú az, akit Eszter szoloként indázó lelkével befut. Eszter legszembetunobb tulajdonsága, hogy a körülötte támadt életfolton valami édenkertfélét próbál teremteni. Akárhova vetodik, elhagyott faluba, csillogó megyei városba, a maga elmaradt szülohelyére, rokonok vagy véletlen köré vetodött emberek közé, o mint a pók, rögtön veti a belátás, a segítség, a szorgalom szálait, hogy az élet törvényeit követo, szép kis közösséget alakítson belolük. A regény kilenc fejezet, kilenc ilyen meghiúsult kísérlet, a férfiak belátástalan, tetszetos eszmékbe öltözo, vakon rohanó akarata újra és újra lesodorja hálóit. A kísérletek egyetlen eredménye: Eszter lelkének beérése? Amikor elhagyjuk, érzi már, hogy az életet nem lehet foltokban átvarázsolni, az egész társadalmat kell újraszoni. A regény belátás és férfihóbort küzdelmében adja társadalombírálatát. Eszter nem azért bukott el újra és újra, mert a sors hitvány emberekkel vette körül. Sot, mindenikükben van valami kiválóság: az apa a tanyaiakért dolgozik, a város szépítésérol álmodik, a férj valóban a technika megszállottja, a fiú a kor jobb szellemei felé tapogatódzik. Ok s a regény hozzájuk hasonló szereploi sivár világukban tartanak fenn valami mozgást, s van egy viszonylagos ?magyar? érdemük, orültségükkel csak maguknak ártanak. Törekvéseik azonban elso perctol bukásra vannak kárhoztatva, s ennek az oka ? ezt fedezzük fel a hosnovel együtt ? mélyebben van, mint a maguk természete.

A Gyász a magyar irodalomnak egyik legszámottevobb lélekrajzi írása. Fohose, Zsófi egész életét a gyásznak rendeli alá ? gyászolja férjét és gyermekét, eltaszít magától mindenkit, azokat is, akik a részvét, a vigasztalás szavaival fordulnak hozzá. Gyászának azonban nincs érzelmi tartalma, mert Zsófiból alapvetoen hiányzik a szeretet, sohasem szerette igazán sem férjét, sem pedig gyermekét. Csupán a gyász igézetében tetszelgett, kifelé és önmagának is. Olvasás közben kialakul a véleményünk Zsófiról. Semmi esetre sem rokonszenvezünk vele, nem értjük meg visszataszító ridegségét. Nem értjük, nem tudjuk fölfogni, hogy egy fiatal teremtés miért áldozza föl egész életét egy hazug emberi magatartásért. A regényben nincs sok esemény, mégis érdekfeszíto olvasmány. Az író egy olyan világot tár elénk, amelybe csak kevés szerencséseknek van alkalmuk bepillantani.

Kovács Lajos parasztlegény, aki a falusi életet megunva a fovárosba indul szerencsét próbálni. Munkalehetoséget és egy kicsit érdekesebb életet vár. A harmincas évek Budapestjére érkezik, tolvajjá lett állástalan diplomások, fillérekért dolgozó, becsapott munkások közé. Kudarcot vallott próbálkozások után eljut egy budai villa építkezésére, de tudja, ha elkészül a ház, hányattatásai újra kezdődnek. Otthon, emberi közelség után vágyódó kitaszítottságában cselédlány húgának életformája, egy ?állandó hely? jelenti számára az irigyelt megoldást, az urak világa azt a magasabbrendu életet, amelyre csak a legnagyobb tisztelettel mer felnézni. A villatulajdonosnő mellé szegődik, vállalja a munkások megvetését, hogy a háznál maradhasson?.

Németh Lászlónak e regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetu fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság jellegzetes képviselojéhez. Mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetové tegye, de zárkózott, magának való, eredendoen tiszta és magányos egyénisége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg élete értelmét. A regény egyrészt döbbenetes ereju lélekrajz, másrészt a letunt falusi úri világ életének képe is.

Az 1920-as években játszódó történetben szereplo Ágnes, apja iránti vonzódása, önmegtartóztató életvitele tulajdonképpen a világ kuszaságaitól való menekülni akarás, a tiszta emberi életre való vágyódás szép metaforája. A több évi fogságból megrokkantan visszatért tanár apa enerváltsága, a személyéhez fuzodo gyermeki ideák meghiúsulása, a fiatal szeretot tartó, a házasság kötelékébol szabadulni akaró anya féligazságai végül is kiuzik a reményeiben csalódott lányt a családi közegbol...

Németh László kivételesen gazdag és sokoldalú életmuvének a regények és tanulmányok mellett harmadik nagy pillére a dráma. Jóformán valamennyi drámájának alapkérdése a korával, a külso körülményekkel szembeszegülo és megküzdo hos (aki nem egyszer az író eszméinek és gondolatainak szócsöve): akár történelmi mezbe öltözteti, akár mai ruhába, a nagy egyéniség és történelmi-társadalmi erok összecsapását, játékát kívánja példázni. E kötet darabjai csak ízelítok Németh László drámaíró muvészetébol.