K. Noémi

Üdv ?kétlábúak! Roxi vagyok. Egy négylábú a kétlábúak között. Internetes sztár. Mert mindig történik velem valami. És a falkámmal is. A gazdim, aki főállásban a szememfénye, mellékállásban logopédus, imádja a „sima” és „rövidebb” utakat, amelynek következtében hihetetlen és nyaktörő túrákon vehetünk részt ebtársaimmal együtt. A gazdi három éve kezdett el beszámolni olyan kalandjainkról, az egyik közösségi oldalon. Olyanokról, amiket más mélyen eltitkolna, mert ékes tanúbizonyságul szolgálnak afelől, hogy a falkánkban senki sem egészen tiszta fialás. Az olvasóink viszont pont ezt szeretik bennünk.. Upsz! Azt meg majd’ elfelejtettem, hogy a napló amellett, hogy beszámol a kreténségeinkről, azért vastagon bővelkedik ízes, tájnyelvi szavakban, irodalmi utalásokban, és mindenféle „okosságokban”, mert csóri gazdim, a pedagógusok, azon belül is a gyógypedagógusok felekezetébe tartozik, és az Isten adta ragaszkodik azon elvéhez, hogy játszva és nevetve lehet a legkönnyebben tanulni és tanítani. Megjegyzem, az eredeti cél, egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyv megírása lett volna, és a közösségi oldalt csak egyfajta promócióként kezdtük el írni, de hamar kiderült, a felnőtt olvasókat sem hagyják hidegen a hihetetlen kalandjaink. Amúgy a könyvben állandó négylábú tettestársaim Szaffi, a mentett amstaff csajszi, Mogyi, a gazdi lányának, Kitti kölyökgazdinak a habajkabajka border collie-ja, és Zokni a tacskó- és franc tudja milyen keverék kutya. Jómagam pedig német juhász vagyok, fajtám büszkesége, és szépségemnél, okosságomnál csak a szerénységem a nagyobb. Egyébként az önfényezésemmel vigyázni kell, mert a gazdi seperc alatt befenyít olyan valagon billentéssel, hogy leolvashatom a Göncölszekér alvázszámát… Pont ezért nem is dicsérem magunkat tovább. Dicsérjenek az olvasók! Az még jobb, mint a pocaksimi.

Sziasztok! Roxi vagyok. Állítólag nekem most itt dicsérni kellene magam, hogy megvegyétek a könyvet. De sajnos, nem tehetem. Egyrészt, mert az öndicséret az büdi. Másrészt, ha nagyon elszállok magamtól, a gazdi úgy valagon billent, hogy az aranyerem felcsúszik fogkoronának. Kell ez nekem? Dehogy kell! Ezért úgy döntöttem, hogy én bizony nem dicsérem magamat, dicsérjenek inkább az olvasók! "Na jó! Hát így nem lehet irodában dolgozni, hogy közben nem látok ki a fejemből, mert próbálom visszafojtani a röhögést! Így meg a szívbajt hozom a kollégákra, hogy itt fulladozom és folyik a könnyem. Szerintem már a 11 -nél tartottak a 112-es segélyhívóból, amikor magamhoz tértem és lefújtam a mentőakciót. Egy biztos: ablakon kidobott pénz volt a ma reggel felkent szemfesték. ""Egyszerűen bearanyozza a napomat! Imádom ezt az utánozhatatlan írói stílust és a frappáns hasonlatokat.""Minden alkalommal, amikor új történet jelenik meg, elolvasom. Bátran állíthatom, hogy ez a nap fénypontja! Imádom az írásokat. Köszönöm!""Üzenem: tessenek a nevető izmokat edzésbe tartani, mert olyan mennyiségben kapják a jobbnál jobb történéseket, hogy dőlni fognak a röhögéstől, jobbra meg balra. Na és nem elfeledkezni a zsebkendőről sem, mert szem sem marad szárazon""Ez a napló nem csak a kutyák viselkedési formáit mutatja meg, vidám és mulattattató formában, hanem azt a tájat és annak környékét, ahol ők laknak! Hazánk egyik gyöngyszeme, a Bükk hegység, ami megérdemli a dicséretet: sokszínűségével, szépségével, hidegvízű, frissítő forrásaival, kis patakjaival, komoran álló mészkő oromzataival, erdeiben élő vadjaival, tarka mezőivel, kis vasútjával, Felsőtárkányi mini rezervátumával!Ezt mi nap mint nap olvashatjuk és képzeletben ott lehetünk ebben a csodában.""Ez kész! Én is perellek, mert hülyének néznek, amiért fél órája egyfolytában röhögők!""Már nem is tudom mikor csatlakoztam falkához, de életem legjobb döntései közé tartozik. A történetek még a legrosszabb napokat is sírva-röhögéssé teszik. Szegényebb lenne az életem nélkületek.""Mi nagyon szeretjük, alig várjuk a kislányommal, hogy írjon Roxi a kalandos mindennapjaikról mindig érdekesen és humorosan."""Halihó! megmondom őszintén, ma ismét könnyesre röhögtem magam. (bocsánat)""Hát, mindent köszönök!! Az utóbbi években nem nevettem ennyit, mint ezen a történeten!! A stílusa fenomenális!! Nem indult ma sem túl jól a napom, de folytak a könnyeim a nevetéstől!! Köszönet!! Már nagyon rám fért!""Tudom, hogy illetlen dolog mások kárán vihogni, de vizuális alkat vagyok. Már azon gondolkozom néha, hogy mielőtt olvasnálak benneteket, ki kellene vonuljak a mellékesbe. A pelenka azért még ciki lenne.""Ez aztán a kutya-csapat! Titeket kellene receptre felírni a depressziósok számára!Akár közgyógyra is!"

Monaco, Verona, Callais, Barcelona, Marseille, Prága, Southampton… Ki ne szeretné bejárni a Földnek minden táját? De mi van akkor, ha a „világjárás” egyben munka is? És nem elég, hogy dolgoznod kell, de utastársad az „oldalbordád”? Nem hagyományos útinaplót tartasz a kezedben, kedves Olvasó! Ha a megszokott útleírásokat keresed, felejtsd el! Ebben a könyvben nem a kedvelt turistaparadicsomokat mutatom be neked, hanem az országutak vándorainak kalandos, izgalmas, de cseppet sem könnyű életét. Lesz itt minden: főzés kamionfülkében és platón, gumicsere az autópálya közepén, versenyfutás az idővel, nyaktörő utak, „munkás romantika”, csodálatos tájak és kevésbé csodálatos gyártelepek. Utazás kompon, vonaton, de leginkább tizenkét keréken. Két ember összezárva egy kamionfülkében, egy hónapon keresztül. Vajon mi sül ki belőle? Egy biztos: olvasás közben egy percig sem fogsz unatkozni! Tarts velem, és nyerj bepillantást a kamionosok izgalmas, kalandokkal teli életébe!