Kocsis Noémi

Kedves ?Olvasó, életem első szakácskönyvét tartja a kezében. Tizenkét éves koromban kezdtem el főzni, családi hagyományokat követve és hírességek receptjeit bújva. Azaz pontosan huszonnyolc éve. Kedvenceim közé tartoztak a Nők Lapjában megjelenő receptek. Különösen a Lajos Mari – Hemző Károly házaspár voltak a példaképeim.  Mindig az övékéhez hasonló konyhát szerettem volna, hasonló ételeket szerettem volna főzni és hasonlóképpen lefotózni az elkészült finomságokat. Idéznék is egy Lajos Marival készült riportból: „Jól pedig az főz, aki szeret enni. Aki nem sajnálja az időt, a pénzt, az energiát egy ötperces élvezetért, nem bánja, ha az egész délelőttöt a konyhában tölti, hogy valami finomat készítsen.” Ezt az elvet vallom én is.  2011-ben hoztam létre az Artis főzős blogomat, mely lassan eléri az 50.000-es látogatottságot. Számomra a főzés alkotás, öröm, a baráti és családi összejövetelek kovásza. Receptjeimhez az inspirációt a határokon innen és túlról gyűjtöttem és saját változatokat hoztam létre az eredeti magyar, román, görög és olasz spanyol konyha remekeiből. Ételeim a mai elvárásokhoz igazodva, modernül, könnyen és legfőképpen gyorsan készülnek el.  Jó főzést, jó étvágyat kívánok!

A családi történetek és városi mesék pont arról szólnak, amit a cím tükröz. Családi történetek, amelyek nekem kedvesek, olyan családtagokról, akiket szerettem és szeretek most is. Időben visszamegyünk a múltba, de a jelen is tartogat meglepetéseket. A városi mesék olyan emberek történetei, akiket megláttam, akik megihlettek, akik kedvességükkel, vagy akár utálatosságukkal arra sarkaltak, hogy tollat, azaz klaviatúrát ragadjak és megörökítsem személyüket. Ők mind hétköznapi hősök, vagy mégsem. Többek annál. Minden élet, minden sors más. Amin mi nevetünk, az másnak lehet szomorúság, tragédia, amin mi szomorkodunk azon mások nevetnek. Az élet nem igazságos, viszont rendkívül sok izgalmat és kalandot tartogat. A kaland lehetőségét meg kell látni és akként megélni. Szeretni valakit épp oly felelősség, mint közömbösen viszonyulni a sorsához. Minden döntésünk kihat ránk. Ezekről meséltem nektek, mialatt beleszőttem az emberekkel való tapasztalataimat és a művészettörténeti tanultságomat is. Valamint a hitemet, hogy az emberi jellem formálható a kultúra, szépművészetek, zene által, ha dolgozunk rajta.