László Nomád

Nomád Földi László vadászélete nem az első lövéssel kezdődött, felmenői között voltak, akiket szintén megérintett ez a szenvedély. Ezért ez a könyv velük indul. Azután jöhet csak az első vadászat, az első lövés, az első elejtett vad. Majd más elsők, új vadászterületek vagy épp kontinensek. Az emlékezetesek. A különlegesek. Vadászösvényeit újrajárva nem mehet el szó nélkül azok mellett a találkozások mellett sem, amelyek abban a pillanatban – és így talán egy életre – hatottak rá. Helyet kér néhány olyan novella is a sorban, amely túllép a vadászaton és a valóságon, de története, gondolatvilága fontos része az útnak, amit megrajzol a szerző egészen a búcsúig. Az elmúlt évek és vadak nyomán halad az olvasó. Ahogy a szerző követte mindvégig a Nagy Medve csillagképet, és a saját szívét.

Egyszer elmeséltem a lányaimnak ifjúságom történetét, és azzal zártam: eszemben sincs tagadni, hogy olyankor túlzott szenvedélyem lealacsonyított. Valami azonban örökre megmarad számomra abból a korszakomból, mégpedig az a valóságos érzelmi méreg, amely elveszi az ember túlságosan biztos egészségét, és helyette egy élesebbel és kockázatosabbal ajándékozza meg.