József Nyírő strana 2 z 4

A regény laza szerkezetét Botár Béla, a fiatal református lelkész életíve tartja össze. Beiktatásától kezdve követhetjük nyomon az ő és a kisebbségi sorsra jutott székely faluja életét. Az ő mindenütt jelenlévő alakja fogja össze ezt a rengeteget szenvedő, naponta megpróbált népet. Az inuk szakadtáig küszködő barmokat vezető szekeres gazda észre sem veszi, hogy mindenórás felesége a boglya tetején életet ad gyermeküknek; a félholtan beteg kislányt édesanyja a nagykendővel a székhez köti, hogy gyógyulását mímelhesse haragos apja szemében; a Magyarországon végzett orvos, akinek a román állam nem honosította diplomáját csak az éj leple alatt keresheti föl a betegeket, akik a vizsgálat díját amúgy sem tudnák a körorvosnak kifizetni; az öreg székely, aki ökreit adta el fia iskoláztatására, az öngyilkosságba kergeti a gyerekét, mert folyton elbukik a román nyelvvizsgákon. Naponta és minden szereplő életében dráma zajlik a Székelyföldön, miközben a jóvágású román főbíró, Pompelu elcsavarja a falusi életbe belesavanyodó papné fejét, miközben az állását vesztő református tanító megtagadja nemzetét és hitét, hogy álláshoz jusson a román állami iskolában, miközben a tehetetlen falu szeme láttára árvíz sodor el egy házat anyástól, gyermekestől… Az író epizódról epizódra haladva, folyvást egy-egy novellát alkotva fest körképet a román fennhatóság alá került Székelyföld életéről, ugyanakkor azt is bemutatja, a székelyek sem bűntelenek, ahogyan a románságra is jellemző az emberség, az empátia, a nemzeti különbségeken fölülemelkedő szolidaritás: a prahovai román parasztok a maguk halottjaként gyászolják azt az idegen magyar fiút, aki nyelvvizsga kudarcai miatt már-már eszelős kóborlása közben az ő falujukban végez magával. Katartikus hatású olvasmány.

Amikor Nyirő József 1924-ben, az ismeretlenségből előlépve, leteszi a Jézusfaragó ember c. novelláskötetét a magyar olvasóközönség asztalára, nem sejtheti, hogy olyan kötetet tett le e sokat látott „asztalra”, amelyet majdan többen a nyirői életmű csúcsának tartanak… Szokatlan dolog ez, mintha az operaénekes már az első fellépésén kiénekelné a magas C-t. Szokatlan és kényes, mert igaz ugyan, hogy lenyűgözi a közönséget, de egyúttal magasra is teszi a mércét. Hogy az éppen csak megszületett erdélyi magyar irodalom részéről erőteljes felütés volt ez a könyv, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan neves kritikusok méltatják lelkesen és elismerően, mint Németh László vagy Jancsó Béla. A tekintetben is mérföldkő e mű, hogy nyitánya egy olyan sorozatnak, amely rövid időn belül a két világháború közötti magyar irodalom egyik kedvenc témájává avatja a Trianonnal idegen impérium alatt rekedt Székelyföldet és székelységet. „A székelyek emelt elmével járnak. Nem barom mellett baktató parasztok ők, hanem Isten jobbjának árnyékai, kiknek értelme röptében táplálkozik, mint a fecske” – olvashatjuk mindjárt az első oldalon. És valóban, Nyirő székelyei e novellákban nem hétköznapi emberek, hanem mitikus hősök mitikus időben és térben. De a görögök óta tudjuk, hogy a mítoszok hőseinek élete távolról sem fenékig tejfel…  Viszont lebilincselő olvasmány. A javából.

Válogatott elbeszélések - Az erdélyi magyarság történetében nem ismeretlenek a váratlan és kíméletlen fordulatok, amikor az áldozatos munkával létrehozott kulturális intézményeknek és közösségi életformáknak hirtelen át kell alakulniuk, de talán semmi sem forgatta fel úgy az erdélyi magyar életet, mint az 1918 végén bekövetkezett uralomváltozás. A magyar állami főhatalom megszűnését követően néhány hónap alatt berendezkedő új közigazgatása nagyromán nacionalizmus szellemében dolgozott, annak érdekeit képviselte... A forrongó s újakat kezdő irodalomban keresett szerepet Nyirő József is, midőn első elbeszélésgyűjteményét, a Jézusfaragó embert megjelentette...

Nyirő elbeszélő művészetének megvan az a nagy ereje, amely mindjárt magához ragadja az olvasót. Semmi külön feladatot nem ad neki, nem zavarja meg rejtélyeivel. Írásainak nincsenek külön titkai. Belterjesen kibomlik mindaz, amit történetei nyújtanak. Könnyű, varázslatos, kristályos és szivárványos folyású magyar beszéde könnyedén kap föl szárnyaira, s amikor letesz, érezzük, hogy mindent látunk, amit meg akart mutatni nekünk. A nagy elbeszélők ellenállhatatlan erejét hordja ez a nyelv, s kis elbeszélésekben és rajzokban legzavartalanabb a hatása. Székelyek című kötetének néhány olyan elbeszélése van, amelyet nem lehet elfelejteni. De az egész kötet, első novellagyűjteménye, a Jézusfaragó ember óta, Nyirő legművészibb és leggazdagabb hatású könyve. A kötetet kiegészíti három, eddig könyvben meg nem jelent novellája.

Tele, a tisztánlátó figyelmezteti Bölönt, hogy vigyázzoon a lánnyal, akinek zöld csillag van a szemében. Bölön örökbe fogadja az árva Pali gyereket. Palit ismeretlen kór támadja meg: élet-halál közt lebeg.

A főszolgabíró szemet vet a szegény pap feleségére. Az asszony azonban végül a szegénységet álasztja az ura mellett. És egyéb szép példái a székelyek erényeinek és hazaszeretetének.

Önéletrajzi regény a második világháború idejéből: a menekülésről Németországba, s az ottani menekültek nehéz sorsáról és üldöztetésükről.

Az erdélyben kisebbségbe került szórványmagyarság nehéz sorsa, elrománosításának kísérlete. A gróf igyekszik politikai-gazdasái megoldást találni, de magára marad, s elbuktatják törekvését.

II. József császár és idősebb Wesselényi első pillantásra ismerősök amint kilépnek a história ködéből a művészet verőfényébe. Két egymástól teljesen idegen világ csap össze személyükben, s mindegyik önmagában hordozza tragikumát. A császár tragikuma az, hogy nagy eszméi nem valók a kornak, metsző értelme nem törődik a szív, a tradíció, az anyanyelv, a szent szokások hatalmával, boldogítani akarja népeit, de csak simára és szürkére nyesné, ezért jóakarata társtalan és reménytelen marad.Összeomlása végül teljes, mert teljesen öntudatos. „Sorsára hagyom a világot” – mondja gőggel, mikor haldoklik. De a gőgben végtelen keserűség tengere hullámzik.

A ?román fennhatóság alatt élő székely nép küzdelmes sorsát ábrázolja 1940-ben íródott kötetében a szerző. A jellegzetes tréfákkal fűszerezett, mégis drámai hangvételű epizódokban egy udvarhelyszéki legény, a dolgos és életrevaló Bojzás Küs Dani életének legfontosabb szakaszát, családalapításának történetét követhetjük nyomon. Az ifjúság, a szerelem, a család és az örömteli események mellett azonban a fiatal párnak szembe kell néznie a mindennapi élet megannyi keserűségével is. Dani és Anikó hamar megtapasztalja, hogy az élet küzdelmek sorozata, ahol a boldogság múlandó, de a kudarcra ítélt emberi erőfeszítéseknek maradandó emléke marad. A mindennapi élet nehézségeit, a szegénységet, a kilátástalanságot, a családot érő sorscsapásokat csak tovább súlyosbítja az idegen hatalom pusztuláshoz, tragédiákhoz vezető elnyomása. A végzet és a drámai sors megjelenítésén átragyognak az író nyelvi leleményei, az ízes székely humorral teli évődések és kalandok, a szülőföld iránti határtalan szeretet, ám eloszlatni nem tudják a regény komor hangulatát. A tragikus vég ellenére mégis hinnünk kell – mert az író elhiteti velünk – hogy van magyar jövő Székelyföldön.

Gyönyörű novelláskötet a szegény székelyek életéről, erkölcsi példamutatásáról, no meg gyakran furfangos észjárásáról. Az előbbit mély részvéttel, az utóbbit megbocsátó humorral ábrázolja a szerző. 

Amolyan kópéregény egy havasokban élő szegény székely fiatalemberről. Uz Bence talpraesett székely eszével próbál a zord körülmények között megélni. Becsületes, jó szíve azonban kópéságai ellenére igazi hőssé emeli. Ragyogó humorral megjrt remekmű, Nyirő legszebb könyve. 

Történelmi regény id. Wesselényi Miklós báróról. A történelmet híres férfiak csinálják, de a háttérből nők irányítják: II. József szeretője és Wesselényi felesége harcol, s végül az anyai gyász legyőzi a szerelmi bosszút.

A történelmi regény a Mária Terézia korabeli székelyek sorsát mutatja be. A királynő székelyekből álló osztrák vezényletű serget kíván létrehozni, de ez ellenkezik a szabad székelyek kiváltságaival, akik ezért ellenállnak a sorozásoknak. Az osztrák genetrális nem riad vissza a legkegyetlenebb eszközöktől sem.

Nyirő a környezetében élt szegény székely embereknek állít emléket, kopjafát.

Kisebb válogatás a szerző székely parasztságot ábrázoló novelláiból.