Francine Oomen

Szerelem. Mégpedig az első! Milyen érzés? És tényleg itt van? Akkor most nekem csábítónak kell lenni? Ez komoly? És hogyan? Mi lesz, ha megcsókol? Rögtön fogok tudni csókolózni? Ezekre a kérdésekre Rosa sem tudja a választ, de mindent szép sorjában k iderít, ha nem is mindig a legszerencsésebb módszert választja. És miközben ezek az egyébként is izgalmas dolgok zajlanak, Rosáék elköltöznek, s velük költözik anya új barátja, Alexander is, akiről kiderül, hogy rémesen szigorú, és mindenbe beleüti a z orrát. Az már csak ráadás, hogy Rosának kistestvére születik. Rosa szorgosan e-mailezik. Sok-sok tippet, ötletet cserél például arról, hogy legyen friss a leheletünk, hogyan keltsük fel az érdeklődést magunk iránt, miként valljunk szerelmet egy cha t-szobában, vagy éppen arról, hogy merjünk nemet is mondani, vállaljuk bátran, mit akarunk, és mit nem.

Szóval, most kamasz vagyok... Serdülő. Az ember változik ilyenkor. Es a szülei?! Vagy még mindig úgy gondolnak a gyerekükre, mintha ovis lenne? Mit tegyen az ember, ha a szülei ellenzik, hogy piercinget hordjon, s netán még saját véleménye is legyen? És mitévő legyen, ha kötekednek vele az iskolában, pedig ő azt szeretné, ha mindenki csodálná? Rosa válasza egyszerű. Kitalálja Roozt, saját maga új változatát. Vajon mindenkinek jó ez? Legalább Rosának biztosan jó? Ebben a könyvben találkozhatsz jó fej és nem annyira jó fej gyerekekkel, s nehezen nevelhető szülőkkel. Biztosan találsz pár jó tippet a szerelemmel, a külcsínnel, a bizonytalansággal és bátorsággal, a benned bekövetkező változásokkal kapcsolatban.

Lena je jedenáctiletá holka z Amsterdamu, která má občas problémy s rozhodováním. Pomáhá jí při něm notýsek, do kterého si všechno zapisuje, a tím si rovná myšlenky. Nejčastěji vytváří různé vtipné seznamy. Co si obléct ráno na sebe, jak si přestat kousat nehty, kdo ze spolužáků je nejotravnější. Jenže Lenčin život nepřináší jen takové jednoduché volby. Bezpečné rodinné zázemí se radikálně změní, když se začne rozpadat vztah rodičů. Najednou je potřeba řešit závažnější věci, než co bude k večeři a jak si učesat vlasy. Lena navíc zjistí, že s rozhodováním nemá problémy jen ona. Někdy totiž ani dospělí nevědí, jak se správně rozhodnout.

Léna vagyok. Lista Léna. Ez persze nem az igazi nevem. Anya és apa szokott így hívni, mert mindig mindenről listákat írok. Azért szeretek listákat írni, mert sokat segítenek. Ha az ember megír egy listát, akkor könnyebben át tudja gondolni a dolgokat. És erre nagy szükség van néha. Legalábbis nekem, mert én soha nem tudok választani. Mindig attól félek, hogy rosszul választok." Léna tizenegy éves, imád focizni, nincs testvére, de van egy igazi legjobb barátnője, akinek a tesóira lehet vigyázni. Fél a hápogó kacsáktól, de nagyon szereti a kutyákat, és szerencsére kap is egy kölcsönkutyát sétáltatásra. Csak egy baj van: apa és anya egyre többet veszekednek. Vajon hogyan lehetne kibékíteni őket? Hogy gondjaira megoldást találjon, Léna listákat ír a listafüzetébe. Mindenről. Ez segít neki dönteni a hétköznapi helyzetekben - például hogy milyen ruhát vegyen fel és mit csináljon délután, de olyan nehéz kérdésekben is, hogy miért érdemes felnőni és hogyan élje túl a szülei válását. Van, amit még a legszuperebb lista sem tud megváltoztatni, de végül majdnem mindennek jó vége lesz! Francine Oomen 1960-ban született egy ötgyerekes családban. Tizenkét éves volt, amikor a szülei elváltak. Ipari formatervezést tanult, majd gyerekkönyveket kezdett írni, előbb a legkisebbeknek, később a nagyobbaknak is. Kilencszer nyerte el a holland Év Gyerekkönyve gyerek- illetve ifjúsági zsűrijének a díját. A Léna listái 2002-ben a Holland Könyvkereskedők Év Gyerekkönyve díját vihette haza.

V životě každé ženy nastane období, kdy samu sebe překvapí náhlou roztržitostí, výkyvy nálad a rozličnými tělesnými neduhy. Francine Oomen, autorka úspěšných sérií pro teenagery How to Survive... (Jak přežít...), byla menopauzou zaskočená tak, že musela načas přestat pracovat. Pak se však oklepala a o své zkušenosti napsala a nakreslila jedinečnou knížku Jízda na vlnách. O menopauze mluví zcela otevřeně, s humorným nadhledem a každé ženě vzkazuje: V přechodu není normální už vůbec nic (a to je normální).“