István Örkény strana 2 z 2

Az Egyperces novellák és a Kisregények után a magyar próza modern klasszikusának gazdag novellatermését gyűjti egybe az életműsorozat újabb kötete. Egy effajta áttekintés – írta egykor Örkény – "fölér egy önéletrajzzal, méghozzá olyan önéletrajzzal, melyben se letagadni, se elkenni, se szépíteni nem lehet a dolgokat. A rendőrségi hírekben így mondják: a bűnös töredelmes vallomást tett”. E vallomás, tegyük hozzá, az idők folyamán mit sem vesztett fényéből.

Le chat et la souris De lettres en coups de téléphone, Le Chat et la Souris met en scène des personnes âgées que l'amour rend aussi risibles qu'attendrissantes. À plus de soixante ans, Mme Orbán réalise en dialoguant avec sa soeur Giza, partie à l'étranger, qu'elle est en fait amoureuse de Viktor, un homme qu'elle connaît depuis toujours. Entre comédie burlesque et drame psychologique, Le Chat et la Souris raconte avec une ironie mordante les turpitudes de l'âge mûr, quand il est saisi par l'éternel délire de l'amour. « Gravité profonde et satire grinçante font bon manège dans ce récit aussi mince que percutant. » Thierry Guinhut, Le Matricule des anges. « Vous ne connaissez certainement pas István Örkény, et c'est bien dommage. Car son roman Les Boîtes est une petite merveille de drôlerie subversive. » Patrick Noël, librairie Point Virgule.

Örkény István gyermekeinek, Angélának és Antalnak szóló mese-leveleit ugyanaz a groteszk szemlélet- és elbeszélésmód, a logikailag össze nem illő elemek bizarr, egyszer nevettető és borzongató hatást keltő társítása jellemzi, mint más jól ismert alkotásait. Teljes idő: 70 perc

A kötetben a novellák a szerző által felvázolt szerkezetben találhatóak. Ebben a beosztásban a könyv szinte végigvezeti az olvasót azon az úton, amelyen járva az író kialakította az egypercesek műfaját, a hagyományos anekdotikus hangtól a filozófiai hangvételű groteszkig. A író remekeit, most angol nyelven élvezhetik az olvasók.

Örkény István új életműkiadása a Drámák három kötetével zárul, páratlan dokumentumokban gazdag jegyzetek kíséretében. Örkény drámái az ősbemutatók idején mind-mind a színházi életet, egyben a közéletet is fölkavaró darabok voltak. Évtizedek múltán, új és új színpadokon is azok maradtak. Kortársai közül ő fogalmazta meg a legradikálisabban a történelmi méretű vereségek rettenetének és ugyanakkor a túlélés mindennapi képességének ellentmondásos tapasztalatát. A Tóték, a Macskajáték, a Pisti a vérzivatarban hősei így kényszerülnek magánéletükben a kataklizmákkal szemben folyamatos szerepjátékra. Én Tóttal érzek, de az Őrnagy is én vagyok. E század küszöbén a mélylélektan kimondta diagnózisát, amit aztán véres valósággal bizonyítottak az évtizedek. Most békében élünk, de most is kölcsönös függőségben, s amíg ez így lesz, addig mindannyian potenciális Őrnagyok vagyunk, jámbor és jóravaló Tót Lajosokkal körülvéve, akik persze mind hiszen sorstársaink magukban hordják a maguk Őrnagyát. Nem árt ezt tudni. Az emberi létnek nincs más orvossága, mint az emberismeret. (Örkény István a Tótékról)

Az "egyperces" jelző már Örkény István életében közkedvelt kifejezéssé vált, s máig is temérdek szókapcsolatban idézik. Kevés olyan klasszikus írói lelemény akad, amely ennyire beépült volna nyelvünkbe, tudatunkba, mint az egyperces novella, Örkény műfaji találmánya. Humorán, prózatechnikáján, az irodalmi gondolkodást megújító szemléletén olvasónemzedékek sora nőtt fel. Magasfeszültség néhány oldalon, néhány sorban vagy csupán a címadásban. A huszadik század háborús-diktatúrás-forradalmas tapasztalatai, a jelenkor abszurditásai egy-egy villanásba sűrítve. Az írásokban ott az apró darabokra hullt közös ideák groteszk látványa - de megfordítva is: a banalitásokban az élet titokzatos szépsége. Mert Örkényt keserű nevetéssel ez a kérdés foglalkoztatta a leginkább: történelmi méretű kiszolgáltatottságában milyen a mégiscsak pótolhatatlan ember. Az Egyperces novellák kurta mítoszaiban hősök születnek: Janász Jenő, a fronton elesett nótafaragó katona, akinek épp elkezdett szerzeményét senki sem képes befejezni; Wolfné, a nevét elnyerő hivatali rabszolga; Zetelaki, a holta után is játékra kész színész. És persze Varsányiné, aki az elpusztult Budapesten is egérirtást vállal.

Tóték. Egy család portréja, egy megszálló vendéggel, "a mélyen tisztelt Őrnagy úrral" - alapmű a 20. századi történelem, a háborúk és diktatúrák alulnézetében. Az Egyperces novellák mellett Örkény legnépszerűbb alkotása. Kisregényként az új magyar próza zászlóshajója volt, számtalan kiadást élt meg. 1967-ben színpadi változata is elindult magyar és nemzetközi diadalútjára, 1969-ben pedig Fábry Zoltán rendezésében legendás film született belőle, az Isten hozta, őrnagy úr! Rózsakiállítás. A cím az író fricskája szerint a cenzúra szülte változat - hiszen a komor Meghalunk a szocialista életérzést roncsolta volna -, de ma is elfogadhatatlan volna hivatali képmutatóknak. Merész és fakulatlan remeklés. 2007-ben Az igazi halál címen Pacskovszky József rendezésében ugyancsak film készült belőle Örkény keserű játékkedvének megfelelően: egy forgatás története leforgatva..

Egy irodalomtörténeti jelentőségű "találmány" több évtizedes sikertörténetének újabb fejezeteként Örkény István egyperces novellái megjelennek a Helikon Kiadó Zsebkönyvtár sorozatában. Közülük is a legismertebbek, a közkedveltek olvashatók együtt, azok az írások, amelyek évtizedek alatt beívódtak a közösségi emlékezetbe, sőt jó néhányuk hivatkozási alap is lett a szűkebb vagy a tágabb közbeszédben. A kiválogatott írások egymásutánja - szinte észrevétlenül - elvezeti az olvasót a hagyományos, közismert anekdota műfajától a különlegesebb hangvételű, groteszk írásokon át az igazi, esszenciális egypercesekhez. Hogy ezt az írói utat minél plasztikusabban bemutathassuk, "menet közben" gazdagítottuk Reményi József Tamás szerkesztő kollégámmal együtt például az Anekdota ciklus választékát egy korai, teljesen hagyományos, de manapság egyre népszerűbb tárca-novellával, a Nápolyival. A groteszk felé ciklust is bővítettük néhány rövid írással. Radnóti Zsuzsa

Babik. 1954-től novella, kisregény, hosszú időn át dédelgetett, de hatalmi szóval félresöpört (Bacsó Péterrel és Makk Károllyal közösen írt) forgatókönyv címszereplője, majd a Pisti a vérzivatarban főhősének egyik előképe Babik, aki végigkísérte pályáján Örkény Istvánt. Legenda, az írói szemlélet szinte titkos névjegye lett belőle, hiszen egy irracionális világ dicső figurája, aki mögött nincs valóságos ember, csupán kitaláció, maga a hazugság, manipuláció. Nem véletlen, hogy a korábbi közös "babikolás" nyomán megszületett Bacsó-film, A tanú tíz évig nem kerülhetett nyilvánosság elé. Akárcsak a Pisti... Egy négykezes regény tanulságos története. A kezdő évszám ugyancsak 1954, a folytatás szintén negyedszázados. Hogyan futott zátonyra Örkény és Déry Tibor közös munkája (valljuk be, a zátony már önmagában is truváj egy balatoni könyvben), és hogyan lehet e "vállalkozásra" utóbb kesernyés öniróniával tekinteni? Egy regény regényét olvassuk, amelyet Örkény István a halála előtt egy évvel írt.

A Tóték című kisregény - az Egyperces novellák mellett - Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja - nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. ("Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?") Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: "Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe." vagy ez: "Még senki se szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott."

"While the soft-boiled egg is boiling or the number you are dialling answers (provided it is not engaged, of course), you have ample time to read one of these short stories which, because of their brevity, I have come to think of as one minute stories." (István Örkény)

„A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. (…) Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.” „Egy irodalomtörténeti jelentőségű „találmány” több évtizedes sikertörténetének újabb fejezeteként Örkény István egyperces novellái megjelennek a Helikon Kiadó Zsebkönyvtár sorozatában. Közülük is a legismertebbek, a közkedveltek olvashatók együtt, azok az írások, amelyek évtizedek alatt beívódtak a közösségi emlékezetbe, sőt jó néhányuk hivatkozási alap is lett a szűkebb vagy a tágabb közbeszédben. A kiválogatott írások egymásutánja – szinte észrevétlenül – elvezeti az olvasót a hagyományos, közismert anekdota műfajától a különlegesebb hangvételű, groteszk írásokon át az igazi, esszenciális egypercesekhez. Hogy ezt az írói utat minél plasztikusabban bemutathassuk, ”menet közben” gazdagítottuk Reményi József Tamás szerkesztő kollégámmal együtt például az Anekdota ciklus választékát egy korai, teljesen hagyományos, de manapság egyre népszerűbb tárca-novellával, a Nápolyival. A groteszk felé ciklust is bővítettük néhány rövid írással.” – Radnóti Zsuzsa

A Tóték című kisregény - az Egyperces novellák mellett - Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja - nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. ("Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?") Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: "Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe." vagy ez: "Még senki se szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott."