Istvan Orosz

""Előbb arról, ki is volt ő. Nem találhat sok fogódzót, aki írni szeretne róla. Nem szépítem: már életében elfelejtették. Meghalt, mielőtt rászánta volna magát, mielőtt elérkezett volna az a végzetes délután. Volt, aki azt hitte, soha nem is létezett. Egy folyóirat főszerkesztője egyszer rám telefonált. Utánagugliztam, de sehol semmi! Számonkérés érződött a hangjában: nem lehet, hogy álnév? Éppen a főszerkesztő úr lapja volt, amelyben az írásai megjelentek, többnyire a dobozban maradt dokumentumfilmjeiben elhangzott interjúk szövegét jegyezte le." Az elmúlt évtizedek legrejtélyesebb - s egyben talán legizgalmasabb - dokumentumfimesének életművét mutatja meg, dolgozza fel és egészíti ki Orosz István az új kötetében. Rév Júliát különösen foglalkoztatták a XX. századi történelem titkai, és konok kitartással, számtalan embert meginterjúvolva jutott el a lehetséges magyarázatokig. S hogy milyen kérdéseket kutatott? Hogy valóban volt-e Rákosinak dublőre, s talán az is lehetséges, hogy 1956 nyarán igazából ő távozott a Szovjetunióba? Hogy Kádár János egy festménnyel üzente meg: nem volt más lehetősége, mint hogy felakasztassa Nagy Imrét? Hogy Elbert János halálához komoly köze volt Andropovnak, aki egy zabigyerek titkát próbálta rejtegetni? Hogy az általunk ismert Csontváry-festmények valójában másolatok? És így tovább... Meghökkentő verziók, s mondhatjuk, hogy ez csak Orosz István játéka - bár nagyon is komoly játéka - a történelemmel. De az is lehet, hogy mindez - nagyjából, talán, többé-kevésbé - úgy történt, ahogy Rév Júlia soha be nem mutatott dokumentumfilmjeinek irodalmi átirataiban olvashatjuk. Orosz István (sz. 1951) főleg képzőművészként ismert. Életművének különleges darabjai az anamorfózisok, melyekben egy tükörhenger fedi fel a látszólag nonfiguratív kép titkát. Orosz István emellett kiváló, sokkötetes prózaíró, aki - gyakran - a logikátlannak látszó események mögötti titkot keresi.

Orosz István (sz. 1951) nemzetközi hírű, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész és - egyelőre, e könyv megjelenéséig - kevésbé ismert író. Képzőművészeti, filmes és irodalmi műveinek, megnyilatkozásainak egy részét álnéven, leggyakrabban mint Utisz jegyzi. Lehetnek, akik egy rendszerváltó plakátjára is emlékeznek, ami ebben az új könyvben is kap némi szerepet. Villanásnyi szerepet egy nagyregényben, amelyhez hasonlót még senki sem írt. Egy festőművész és egy újságírónő szerelméről szól Orosz István könyve, és arról, hogyan írnak és élnek együtt egy könyvet az ötvenes évekről. Egy merényletről, melyet - talán - el akartak követni Rákosi ellen. Meg általában Rákosiról - aki nem is volt mindig Rákosi, bár most már lehetetlen kideríteni, mikor helyettesítette a hasonmása. Sok minden másról is szól a könyv: a rendszerváltás éveiről is, Kádárról is - főleg a nagy bűnéről és még annál is inkább a kínlódásáról miatta -, a kommunizmus illúzióiról és gaztetteiről... Képzőművész nagyregénye - ilyet nem gyakran olvasunk -, és ettől valami lenyűgöző gesamtkunstos grandiózusság árad belőle. De legfőképpen őrületesen abszurd történetek vannak benne a történelmünkről - az ember csak les, hüledezik, és nem érti: hogyhogy eddig nem ismertük ezeket?

Orosz István (sz. 1951) nemzetközi hírű, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész és - egyelőre, e könyv megjelenéséig - kevésbé ismert író. Képzőművészeti, filmes és irodalmi műveinek, megnyilatkozásainak egy részét álnéven, leggyakrabban mint Utisz jegyzi. Lehetnek, akik egy rendszerváltó plakátjára is emlékeznek, ami ebben az új könyvben is kap némi szerepet. Villanásnyi szerepet egy nagyregényben, amelyhez hasonlót még senki sem írt. Egy festőművész és egy újságírónő szerelméről szól Orosz István könyve, és arról, hogyan írnak és élnek együtt egy könyvet az ötvenes évekről. Egy merényletről, melyet - talán - el akartak követni Rákosi ellen. Meg általában Rákosiról - aki nem is volt mindig Rákosi, bár most már lehetetlen kideríteni, mikor helyettesítette a hasonmása. Sok minden másról is szól a könyv: a rendszerváltás éveiről is, Kádárról is - főleg a nagy bűnéről és még annál is inkább a kínlódásáról miatta -, a kommunizmus illúzióiról és gaztetteiről... Képzőművész nagyregénye - ilyet nem gyakran olvasunk -, és ettől valami lenyűgöző gesamtkunstos grandiózusság árad belőle. De legfőképpen őrületesen abszurd történetek vannak benne a történelmünkről - az ember csak les, hüledezik, és nem érti: hogyhogy eddig nem ismertük ezeket?