Veronica Pacini

Egy tavaszi délutánon fogott el a szégyen, hogy testem van. Egy olasz vidéki kisvárosban Erica lassan felnő: átéli iskolatársai és nővére zaklatását, ismerkedik a testével, furcsábbnál furcsább fiúkkal randevúzik, sorskérdésekről beszélget a máglyák fényétől izzó Ferragosto-éjszakán, ahol a vágy kegyetlen rendezőként uralja a valóságot. A test rémisztő ereje elől a misztikus aszkézisbe menekül. Próbálja eltemetni magát az erdőben, böjtökkel tisztul, amelyek áttetszővé teszik a bőrét és ragyogóvá a tekintetét. Szentek képeit gyűjti, vértanúk történeteit fűzi össze, és egy olyan új vallás apostolának képzeli magát, amelyben a vágy nem létezik. Ám amikor a test egyre könyörtelenebbül követeli a magáét, már csak az önbüntetés marad. A testtől azonban nincs menekvés – csak a halálban. Pacini regénye profán zarándoklat a fájdalom, a gyönyör, a bűntudat, a tudatosság, a szégyen és a büszkeség állomásain keresztül. Páratlanul érett irodalmi debütálás, egyszerre közvetlen, zavarba ejtő és költői, egy hétköznapi élet története, amely a miénk is, ha van bátorságunk ezt beismerni.

Egy tavaszi délutánon fogott el a szégyen, hogy testem van.Egy olasz vidéki kisvárosban Erica lassan felnő: átéli iskolatársai és nővére zaklatását, ismerkedik a testével, furcsábbnál furcsább fiúkkal randevúzik, sorskérdésekről beszélget a máglyák fényétől izzó Ferragosto-éjszakán, ahol a vágy kegyetlen rendezőként uralja a valóságot. A test rémisztő ereje elől a misztikus aszkézisbe menekül. Próbálja eltemetni magát az erdőben, böjtökkel tisztul, amelyek áttetszővé teszik a bőrét és ragyogóvá a tekintetét. Szentek képeit gyűjti, vértanúk történeteit fűzi össze, és egy olyan új vallás apostolának képzeli magát, amelyben a vágy nem létezik. Ám amikor a test egyre könyörtelenebbül követeli a magáét, már csak az önbüntetés marad.A testtől azonban nincs menekvés - csak a halálban.Pacini regénye profán zarándoklat a fájdalom, a gyönyör, a bűntudat, a tudatosság, a szégyen és a büszkeség állomásain keresztül. Páratlanul érett irodalmi debütálás, egyszerre közvetlen, zavarba ejtő és költői, egy hétköznapi élet története, amely a miénk is, ha van bátorságunk ezt beismerni.Veronica Pacini (1987, Marche) antropológus és író. Bologna és Párizs egyetemein tanult társadalmi és kulturális antropológiát, majd kutatásai mellett novellákat és verseket publikált. Első regénye, A nő teste 2022-ben jelent meg a Fandango Kiadónál. Írásaiban a test, a vágy, a szégyen és az önismeret kérdéseit vizsgálja lírai hangon, nyers őszinteséggel.

Pocit hanby, že vlastním telo, sa ma zmocnil v jarné popoludnie. Vnikol do slnečného lúča, prekĺzol cez tričko, zasiahol miesto uprostred hrudníka a navždy prilipol ku kožnému tkanivu. Na začiatku knihy má Erica päť rokov a frajera, ktorého si nevybrala a ktorý jej na ihrisku materskej školy vkĺzne rukou pod tričko. Vtedy zistí, že telo môže byť zdrojom hanby, a od tej chvíle ho pozoruje, uvedomuje si, že ako jediné zachytáva malé aj veľké udalosti našich životov. Erica sa snaží uniknúť túžbe, ktorá do jej života prichádza v rozhovoroch s kamarátkami, na rande či večierkoch, kde je hranica medzi potešením a bolesťou veľmi tenká. Zbiera obrázky svätcov, číta životopisy mučeníc, no čím viac sa z tela snaží uniknúť, tým viac je prítomné. Ženské telo je profánnou púťou dievčaťa, ktoré prechádza etapami dospievania a zmieta sa v paradoxoch túžby, bolesti a rozkoše. Veronica Pacini vyštudovala antropológiu na Bolonskej univerzite a etnografiu a sociálnu antropológiu na EHESS v Paríži. Poviedky a básne publikuje v časopisoch a antológiách.

Pocit hanby, že vlastním telo, sa ma zmocnil v jarné popoludnie. Vnikol do slnečného lúča, prekĺzol cez tričko, zasiahol miesto uprostred hrudníka a navždy prilipol ku kožnému tkanivu. Na začiatku knihy má Erica päť rokov a frajera, ktorého si nevybrala a ktorý jej na ihrisku materskej školy vkĺzne rukou pod tričko. Vtedy zistí, že telo môže byť zdrojom hanby, a od tej chvíle ho pozoruje, uvedomuje si, že ako jediné zachytáva malé aj veľké udalosti našich životov. Erica sa snaží uniknúť túžbe, ktorá do jej života prichádza v rozhovoroch s kamarátkami, na rande či večierkoch, kde je hranica medzi potešením a bolesťou veľmi tenká. Zbiera obrázky svätcov, číta životopisy mučeníc, no čím viac sa z tela snaží uniknúť, tým viac je prítomné. Ženské telo je profánnou púťou dievčaťa, ktoré prechádza etapami dospievania a zmieta sa v paradoxoch túžby, bolesti a rozkoše.