Paracelsus

Spis Herbarius není z řad oněch objemných a přehledně strukturovaných herbářů, jež se v 16. století těšily velké pozornosti. Jeho autor, švýcarský lékař, přírodní filosof, alchymista a laický teolog Theophrastus von Hohenheim, řečený Paracelsus (1493–1541), jej tak ani nekoncipoval. Tento na první pohled poněkud nesoustavný text pochází zřejmě z Paracelsova raného tvůrčího období a autor v něm překládá jen několik málo kapitol, v nichž pojednává nejen o léčivých účincích bylin, jako je čemeřice, rdesno a pupava, ale zabývá se také účinky soli, korálů a magnetovce. Zdůrazňuje přitom, že domácí přírodní léčivé látky jsou účinnější než léky dovezené ze zámoří, přičemž kritizuje dobové lékaře, že se příliš spoléhají na autority a málo vycházejí z vlastní zkušenosti. Vybízí je zároveň, aby v léčivých látkách hledali „perlu“ – tedy účinnou vnitřní esenci. Toto téma, související také s alchymickým hledáním dlouhověkosti, je ve spise Herbarius, psaném pro běžného čtenáře, poněkud zamžené. Přitom jde o motiv pro Paracelsa, jenž proslul jako propagátor chymiatrie, tedy medicíny pracující s chemicky (alchymicky či spagyricky) připravenými léky, velmi významný. To zřejmě rozpoznali Paracelsovi následovníci, kteří tento spis považovali za důležitý považujíce jej za součást mnohem rozsáhlejšího a teoreticky hlouběji založeného Paracelsova projektu.

Paracelsus (1493-1541), eredeti nevén: Aureolus Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim a reneszánsz kor legjelentősebb és legszínesebb mágusa, alkimistája és orvosa. Az okkult tudományok követői benne tisztelik a mágikus gyógyászat terápiájának megteremtőjét. Páratlanul kalandos és hányattatásokkal teli életét emelt fővel harcolta végig és vált ezáltal a reneszánsz géniuszává. A legtöbb Paracelsust ábrázoló képen feltűnik jelmondata is: „Alterius non sit qui suus esse potest” - vagyis „Ne legyen másvalaki, aki a maga ura lehet”. Cornelius Agrippa von Nettesheim-mel a középkor mágikus irodalmának leggazdagabb írásos örökségét hagyományozták az utókorra. Az okkult filozófia című művében a mágiáról, a szellemek mibenlétéről, az álmokról, a felszentelésről és a megszállottságról fejti ki nézetét.

Most megajándékozzuk az elmés olvasót a hírneves Paracelsus Műveinek egy részével, melyben az Alkímia titkairól, az Okkult filozófiáról és az Égitesteknek a betegségek gyógyításában tapasztalt csodálatos hatásairól szól, mely utóbbi hatásokat ezen égitestek a megfelelően megválasztott nap- és évszakban készített és alkalmazott talizmánokkal és fémbe vésett jelekkel (karakterekkel) gyakorolják, megfelelő konstellációk alatt, ahogyan az a szerző utasításaiban is szerepel. Paracelsus (1493-1541), eredeti nevén: Aureolus Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim a reneszánsz kor legjelentősebb és legszínesebb mágusa, alkímistája és orvosa. Az okkult tudományok követői benne tisztelik a mágikus gyógyászat terápiájának megteremtőjét. Páratlanul kalandos és hányattatásokkal teli életét emelt fővel harcolta végig és vált ezáltal a reneszánsz géniuszává. A legtöbb Paracelsust ábrázoló képen feltűnik jelmondata is: "Alterius non sit qui suus esse potest" vagyis "Ne legyen másvalaki, aki a maga ura lehet".