Anna Pardi
autor
Stendhal fejfájásai
A tükörbe néző köpcös, élemedett korú férfi nem panaszkodhatott sorsára. Sikere volt a nőknél, sikere volt a társadalmi feljebb jutásban, szabad, kötetlen lényként utazta be imádott hazája, Franciaország és Itália csodaszép tájait. A szabadság titkát az értelemben és akaratban kiküzdött hatalomnak fogta fel. E hatalomra szert tenni tudás, szeretet, lelki nagyvonalúság nélkül lehetetlen. Igen, hálás ifjúkori vétkeinek, bár nem dicsekszik velük. Az őszemében a sikeres életnek tudás az alapja, nem a kalmár-szellem motiválta gazdagság. Az írás ma az ő gyönyörűsége, mentőangyala, az örökkévalóság íze, amitől eltűnik a jelen, könnyebbedik még az öregedő test nyűge is.
Ama titkok ragyogása
Ha egy nő beleszeret Istenbe, akkor az mindenre képes - figyelmeztet Avilai Teréz.
Intellektuális kíváncsiságának felhajtó ereje, lelki dinamikája, az őt meg nem értő gyóntatókkal vívott személyes harcai sok tanulságot rejtenek, bár alakja messze esik a 21. század emberétől.
Míg az élet, a tudás emelkedik, sötét erők fogságába eshet a szellem. Nem ezt tanúsítja a 20. századi vészterhes, közelmúlti történelem?
A korrupció nélküli létezést lelki emelkedettség nélkül nem valósíthatjuk meg.
Kölcsönszeretettől növekednek a belső erőközpontok, oktatja Teréz, s ebből bizony kevés van, mint ahogy kevesen vannak, akik a kereszténység újjászületést adó erejében mélyen bíznak.
Teréz ördögi látomásaitól visszaborzadhat a mai olvasó. De halljuk csak e rendkívül okos nő érvelését: A lelkiismeret hangja nem engedékeny, nem lárifári, nemhiába a teljes életet kéri, a szerzetesi odaadást, mert irgalmatlan ellenséget kell legyőznie.
A könyv második része a lelkierő, a szabadság, Krisztus problematikáját boncolgatja Gogol-, Pap Károly-, Edith Stein-, Rembrandt- és Van Gogh megközelítéseken át.
A legtisztább hang
Két zeneköltő, két életrajz megelevenítése költői eszközökkel. Pardi Anna folytatja a művészvilág nagyjairól írt esszéit. Bach élettörténete (Bach és az antianyag, Kairosz, 2007) és a történelem, irodalom kiemelkedő egyéniségei - Rousseau, Raszputyin
, Rimbaud - után most ismét a zene birodalmába meríti különleges látásmódját: nem mindennapi emberekről ír nem mindennapi módon.
Gogol és a sátáni evolúció
"Való igaz, a mai ember sokkal többet vétkezik, mint elődei, de ezt nem romlottságból, lelketlenségből vagy szándékosan teszi, hanem mert nem látja saját bűneit.
Ha az emberben fejlődnek az erkölcsi erők, akkor fejlődik az elméje is, ha azonban az erkölcsi erők nem nemesednek, az ész megreked, sőt, visszafejlődik.
Vannak idők, amikor nem lehet magasröptű, szép dologról szólni, ha nem mutatod meg azonnal és világosan mindenki számára az ezekhez vezető utat.
Mi a teendő, ha olyan idők köszöntöttek ránk, hogy muszáj Istenről beszélni?
Hogyan is hallgatnánk, ha még a kövek is készek Istenről kiáltani?
Ne holt lelkek legyetek, hanem élők!" (Nyikolaj Vasziljevics Gogol)
Ludwig
Beethoven mindenek előtt, fölött magányos férfi volt, aki korán elfordult süketsége okán a külső, megfogható teremtmények felé. Művészete oly egységes szubsztanciát, munkamorált alakított ki benne, amelyhez bizton menekülhetett kétségbeesései dúló viharában.
A zenében vissza tudott menni a felsőbb hatalmak mentő aktusába, hisz a zene a legfelfoghatatlanabb, legközelibb, legközvetlenebb isteni hatás.
A művészet a testvéri közösségért buzgólkodó érzelmi, értelmi roham, mint a néptömegek forradalma. Szent ihlet, racionális munka. S a munka, ha kegyetlen, mindent győz.
Az akarat az ész lényegi jellemzője. Beethoven, a süket plebejus őrült, ahogy ellenségei nevezték, kivételes akaraterővel, értelemmel, jelleme bírt e földön, ahol kis kaliberű acsarkodókból áll a többség.
De a szépség, a jóság, az emberi kultúra értékei nemcsak új művek létrehozására ösztönözték őt, hanem új dimenzió keresésére, új erkölcsi szabadsággal megoldott imaginárius leckék átadására. Mint ahogyan a kortárs Goethe lelkesítette: Csak ki a gátra, és sose hátra, s akkor az istenek karja segít.
Vypredané
10,38 €