Borisz Paszternak

Ez a nagyepika tolsztoji hagyományára épülő, filozófiával mélyen átitatott, modern költői mű először Olaszországban jelenik meg. Olaszul is és oroszul is. 1958-ban elnyeri a Nobel-díjat. Hazájában a szovjet rendszer rágalmazójának és népárulónak bélyegzik érte a szerzőt. Csak 1988-ban, évtizedekkel a halála után rehabilitálják. A Zsivago doktor a huszadik század egyik legrészletgazdagabb történelmi tablója és egy - Majakovszkij szóhasználatával - "ádáz értelmiségi" önarcképe. 1903-tól közel három évtizeden keresztül követi hősei sorsát. Jelképes sors, annak a generációnak az élete, amely két forradalom után a szovjethatalom rendezői színpadán találta magát. Paszternak ezeknek a folyamatoknak a politikai tartalmát nem minősíti, inkább a történésekre összpontosít, azokat viszont a lehető legaprólékosabban árnyalja-taglalja. Történelmi fordulatok, családi események, szerelmek. Mérhetetlen szenvedések és a lélek független örömei. Összegző mű, amelynek a legfőbb vonzereje a szelídségében is konok, megvesztegethetetlen, Paszternak-lelkű Zsivago alakja.

Külsőségeiben a szerző a múlt századi nagyepikához hasonlító lassú járású, nehézsúlyú úthenger-regényt írt, amely mindent elér a maga kijelölte nagy időpályán, 1903-tól a második világháború végéig: ország-világrengető történelmi eseményeket, háborúkat, forradalmakat remek városi és vidéki tájképekkel, portrékkal, s közben az orosz gondolkodás eseményeit is, sorsokat, szerelmeket, családok történetét, mérhetetlen szenvedéseket és a lélek független örömeit. Mindezt egy jelképesnek modható, jót-rosszat kemény kontúrokkal elválasztani tudó hős, Zsivago doktor gondolkodásának és magatartásának tükrében. Az ő szelíd és konok egyéniségének a sugárzásában van a regény egyik szenzációja: a másságában. Mert hát ez a regény a közhiedelemmel ellentétben nem újsághír értékű szenzációkkal szolgál. Mélyebb politikáról és bonyolultabb szenzációról van szó.