Varga Patrik

„- Hol vagyunk? – kérdezte Steven Ann-t mikor felébredt.– Nem tudom. – válaszolt neki Ann.A hely ahol felébredetek nagyon sötét volt. Egy apró kis lámpa fénye világította be az egész helységet. Nem lehetett látni, mégis hol van a szobának a vége illetve, hogy milyen titkokat rejt. A két ember keze össze volt kötözve egy cső körül. Egymás mellett voltak körülbelül két méterre. Érezték, hogy a csövek kicsi melegséget adnak a hátuknak.– Úgy gondolom, valami pince szerűségben lehetünk. – mondta Steven.– Én nem tudom. Nem emlékszek semmire, mégis mikor, hogyan és milyen körülmények között kerültünk ide.– Nekem sem ugrik be semmi, csak azt tudom, hogy kurvára fáj a fejem….”