Hut Paul

...A helyiség megvilágítása az igazi napfény hatását keltette, amitől az embernek olyan érzése támadt, mintha a szabadban lenne. Ehhez még hozzávéve a mesterségesen előállított, egyetlen molekulából növesztett, és nem pedig gyártott, minden szögletességet nélkülöző bútorzatot, valamint azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, miszerint mindez ezerkétszáz méterrel a felszín alatt van, egyértelműen az alkotók zsenialitása iránti csodálatra késztette a szemlélőt.   A szobában tartózkodó fehér ruhás nő, Dr. Greace Augustin ugyan már az ötvenes éveiben járt, de az öregedés jelei csak a szemei körüli pár szarkalábban mutatkoztak meg rajta. Hosszú szőke haja természetes színben tündökölt, izmai pedig fiatalos feszességgel ütöttek át testhez álló öltözékén. Az egész lényéből tettre kész energia sugárzott, amint éppen az asztal szerepét betöltő tárgy felett lebegő hasonló öltözékű Dr. Mendez holografikus képét nézte.   - Haladás és béke Dr. Augustin. - hallatszott a férfi hangja, valami pontosan meg nem határozható helyről, olyan hatást keltve ezáltal, mintha ő maga is teljes fizikai valójában a szobában tartózkodna. - Előzetesen egyetlen képletben sem számoltunk a rendőrnővel. Nem fogja ez felborítani a terveinket?   - Utólagos elemzéseket végeztem, és úgy vélem, Miss Hernandez még a hasznunkra is lehet, mert rendkívül hatásosan eltéríti a gyanút a Carlstonnal való kapcsolatunkról.   - Ezt hogy érti? - értetlenkedett a hívó.   - A jelek szerint Königék úgy vélekednek, hogy Hernandez az a személy, akit mi irányítunk.   - Az jó. - hagyta helyben a férfi, akit szemmel láthatóan, az általa feltett kérdés ellenére teljesen más aggasztott. - Amúgy vélhetőleg a Mariushoz tartanak. Szerencsére sikerült lerázniuk az üldözőiket, és úgy néz ki, ezúttal tényleg csak kettesben. Remélem, ez így is marad, mert nagyon nem szeretném, ha ugyanolyan mészárlás lenne a vége mint az alapítványnál.   - Én sem! Viszont az semmiképpen sem jó, ha amazok elvesztették a nyomukat. - aggodalmaskodott Greace. - Akármilyen veszélyes is, de el kell hitetnünk az ellenfeleinkkel, hogy ők irányítják az eseményeket! Csak így lesz elég időnk, véghezvinni a tervet... apropó, amúgy hogy haladunk vele?   - A befejezés stádiumába értünk. - válaszolt a férfi, egyértelműen kissé neheztelve, Greace nem túl megnyugtató elképzelései hallatán. - Viszont a számítógépes szimulációktól eltekintve, biztosan nem fogjuk tudni letesztelni az éles bevetés előtt. Ami számításaink szerint mintegy huszonhét százalékkal növeli meg a veszélyességi tényezőt. Mondjuk még így is, szűken ugyan, de benne vagyunk a biztonsági zónában...   - Időben ez mennyi? - szakította félbe Greace.   - Még legkevesebb tíz nap kell...

Belizeath életuntan meredt a fényévnyi távolságokban pislákoló csillagokra. Névről ismerte mindegyiket, de ennyi idő elteltével már egyikükhöz sem kötődött különösebben. Márpedig enélkül mintha elvesztették volna azt a régi szépségüket amely, valahányszor rájuk nézett, mindig felvillanyozta.És egyre biztosabban érezte, ha nem akar beleőrülni az unalomba, muszáj lesz kitalálnia valami újat…A fantáziát meglovagoló sci-fi thriller a vérengzés helyett az erotika segítségével ragadja meg a figyelmet, ezért kizárólagosan 18 éven felülieknek íródott!

Ő már biztonságos távolból, a kunyhók mellől nézte végig, amint Thea meztelenül az erdőbe, Peti pedig, a lány ruhájával a portálba veti be magát, és most nagyon nem örült neki, hogy nem maradt ott mellettük.  - Mit csinálsz öcskös? - mormolta ijedten maga elé.Tenni azonban semmit nem tehetett érte.Egyszerűen túl messze volt tőlük…  És csak végignézhette amint az öt fenevad, meg a három, egyértelműen azték pap, alig egy-két pillanatnyi habozás után bemasírozik az átjáróba…A lányt vagy nem látták, vagy nem hitték el, hogy ő maradt itt.És most már tudta mi volt Péter célja.Ami végtére is sikerült neki.  'Hát akkor nekem kell a gondodat viselnem hercegnő' - csalt szomorkás mosolyt az arcára a hervasztó gondolat.  Nem tehetett róla, de végtelenül elszomorította Peti távozása. Valahogy úgy érezte magát nélküle, mint Batman Robin nélkül. Ugyan szuperhős volt még így is, de már nem ért annyit.

Miután hirtelenjében újra, de összességében már vagy ezredjére rádöbbent, hogy egyszerűen képtelen megszokni a sötét világűr rémítően végtelen „mélységét”, és szó szerint erőnek-erejével kényszerítette ki magát a külső zsilipajtón… Manu megpihent egyetlen pillanatra… majd miután az űrruha derekáról lelógó biztosítókötél karabinerét az alattomosan benne munkálkodó pánik ellenére is rutinos magabiztossággal a szerelőkorláthoz kapcsolta, vontatottan „nem akarom” mozgással, mondhatni már-már majdhogynem négykézláb megindult a napvitorla beragadt „csápja” felé…  Miközben mindvégig erőnek-erejével próbálta kizárólag a hamiskás biztonságérzetet nyújtó hajótestre fókuszálni a tekintetét…  Ameddig csak lehetett.  Vagyis addig a nem egészen negyed óráig, míg el nem érte a biztos támpontokhoz ragaszkodó emberi agya által fentnek kinevezett „hajóhát” azon pontját ahonnan már nem folytathatta tovább ezt a furcsa „négykézlábasdit”… és bármennyire is ódzkodott a következményektől, muszáj volt felegyenesednie… amihez előbb a lábán viselt ormótlan csizmaorrokat egymás utánijában akkurátusan beakasztotta a speciálisan erre a célra kialakított „papucsokba”… majd a legalább ugyanannyira bumszli kesztyűbe bújtatott ujjainak ezúttal már idegesen esetlen mozdulataival kiakasztotta a karabinert… hogy szabályos lassított felvételként, szó szerint milliméterről-milliméterre nyújtóztatva ki a lábait, tétován felegyenesedhessen…  És az űrhajó jótékony „fedezékéből” kibukkanva, a Merkúr pályasugaránál jóval közelebbi, tőle alig hatvanmillió kilométerre lángoló Nap minden mást elhomályosító fénye még a speciális szűrőn keresztül is szinte azonnal elvakította!

Új, illusztrált kiadás!Az igazi napfény hatását keltő megvilágítástól az embernek olyan érzése támadt, mintha a szabadban lenne. Amihez hozzácsapva a mesterségesen előállított, egyetlen molekulából növesztett, és nem !gyártott!, minden szögletességet nélkülöző bútorzatot, valamint azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, miszerint mindez ezerkétszáz méterrel a felszín alatt található, egyértelműen az alkotók zsenialitása iránti csodálatra késztette a szemlélőt.  Ugyanúgy, mint a szobában izgatottan fel-alá járkáló Dr. Greace Augustinon.  A már az ötvenes éveiben járó tudósnőn az öregedés jelei csak a szemei körüli pár szarkalábban mutatkoztak meg. Hosszú szőke haja természetes színben tündökölt, izmai pedig fiatalos feszességgel ütöttek át testhez álló hófehér öltözékén.  És most, amint az asztal szerepét betöltő… tárgy felett „lebegő” Dr. Mendez holografikus képét nézte, az egész lényéből a tettre készség lüktető energiája sugárzott.  - Haladás és béke Dr. Augustin. - szólította meg a férfi. Valami pontosan meg nem határozható helyről. Olyan hatást keltve, mintha ő maga is teljes fizikai valójában ott lenne a szobában. - Egyetlen képletben sem számoltunk a rendőrnővel… nem fogja ez felborítani a terveinket?  - Én viszont végeztem utólagos elemzéseket - emelte fel figyelmeztetőleg a mutatóujját Greace. - És határozottan úgy vélem, Miss Hernandez jelenléte még a hasznunkra is van.  - Ezt hogy érti? - ült ki az értetlenkedés Dr. Mendez arcára.  - Úgy, hogy a nő rendkívül hatásosan téríti el a gyanút a Carlstonnal való kapcsolatunkról - mosolyodott el magabiztosan Greace. - A jelek szerint Königék úgy vélekednek, hogy pont Hernandez hadnagy az, akit mi irányítunk.  - Az jó - bólintott a „pesszimizmus” élő szobrát alakító férfi. Akit szemmel láthatóan máris teljesen más probléma aggasztott: - Amúgy vélhetőleg a Mariushoz tartanak… úgy véljük ezúttal tényleg csak kettesben… és én személy szerint őszintén remélem, hogy ez így is marad! - suhant át egy fájdalmas grimasz a jó hatvanas arcon. - Mert nagyon nem szeretnék, még egy ugyanolyan mészárlás, mint az alapítványnál.  - Akkor sem jó, ha amazok elvesztették a nyomukat - ellenkezett Greace. - Akármilyen veszélyes is, de azt a látszatot kell erősítenünk, hogy ők irányítják az eseményeket!… mivel csak így lesz elég időnk… apropó idő, amúgy hogy haladunk?  - Elérkeztünk a befejezés stádiumába - válaszolt a férfi. Egyértelműen kissé neheztelve Greace nem túl humánus hozzáállása hallatán. - Viszont a számítógépes szimulációktól eltekintve, most már biztos, hogy nem tudunk tesztelni… ami mintegy huszonhét százalékkal növeli a kockázati tényezőt… mondjuk… szűken ugyan, de még így is benne vagyunk a biztonsági zónában…  - Időben ez mennyi? - szakította félbe türelmetlenül Greace.  - Még kell úgy… legkevesebb tíz nap…