Marie Pavlenko

Déborah úgy kezdi az érettségi évét, hogy egy pár cipője sincs, Isidore-nak, az utcáról felszedett kutyának köszönhetően, aki lázas szenvedéllyel rágja szét mindegyiket. De nem ez a legnagyobb baj, távolról sem ez... Az a legnagyobb baj, hogy az édesanyja dühödt tempóban vagdossa szét a színes magazinokat, az apja pedig egy hosszú, göndör hajú ismeretlen nővel enyeleg. Az érettségi pedig ott lebeg a láthatáron, és Déborah-nak sok segítségre, barátokra, bátorságra és humorra van szüksége ahhoz, hogy átvilágíthasson a tornyosuló felhőkön, mint a nap.

Abigail állatorvosnak készül, amióta az eszét tudja, azonban egy autóbaleset kettétöri az álmait még a felvételi előtt. Hazatérve a kórházból súlyos testi és lelki sérülésekkel kell szembenéznie. Minden barátjával megszakítja a kapcsolatot, mert képtelen folytatni korábbi életét. Hogy is határozhatná meg magát az ember, ha elveszítette a fogódzóit, ha már nem igazán tudja, ki is ő valójában, és a testében robbanásra készen mindig ott lapul a fájdalom? Családja és régi-új barátai szeretetének, a könyveknek, a természetnek és a nevetésnek köszönhetően Abi végül mégis megtanulja, hogyan találja meg újra az örömöket az életben.