Viktor Pelevin strana 2 z 3

Vikor Pelevin, a kortárs orosz irodalom egyik legeredetibb szerzőjének történeteiben semmi sem az, aminek először gondolnánk - és ez alól a Helikon Zsebkönyvek 83. részében olvasható két hosszabb elbeszélése sem kivétel. A Sárga Nyíl helyszíne eleinte egy zsúfolt társasház benyomását kelti, mígnem hősünk rádöbben, hogy valójában egy öntudatlan utasokkal teli, végeláthatatlan hosszúságú vonaton él, amely soha nem áll meg. Hogy merre száguld az egész Oroszországot magába tömörítő lokomotív, senki sem tudja - a kérdés sokkal inkább az, le lehet-e szállni róla, még mielőtt elérné végállomását. Kezdetben hasonlóan keveset tudunk a Remete és Hatujjú rejtélyes címszereplőiről is, leszámítva azt, hogy hosszasan bölcselkedve próbálják megérteni egyre baljósabbnak mutatkozó környezetüket - ami igazából nem más, mint egy baromfitelep, ahonnan szárnyas filozófusaink útja jó eséllyel már csak a tányérra vezet, hacsak nem sikerül időben megfejteniük világuk fatális természetét. Mindkét elbeszélésben remek ötletek és sötét humor mentén bontakozik ki a nagyon is elgondolkodtató kérdés: van-e kiút otthonos börtöneinkből, képesek lehetünk-e megszökni a "valóságnak" nevezett végső illúzióból?

Viktor Pelevin legújabb regényével a nem túl távoli jövőbe tekint: az iPhuck10 groteszk víziójában a darabokra szakadt néhai Egyesült Államokat már hatalmas fal választja el Mexikótól, Oroszország felett válogatott génekből kitenyésztett klón-cár uralkodik, a volt szovjet tagországok alkotta EU pedig jó pénzért bérbe adja légterét egymást rakétázó szomszédai számára. A XXI. század második felére nemcsak a politikai, de a nemi élet is radikálisan megváltozott; globális járványok következtében a szexualitás - különféle high-tech segédeszközök közvetítésével - immáron a virtuális terekben zajlik, bármiféle tabuk nélkül; Hitler németjuhásza pedig Angela Merkel alakjában is reinkarnálódhat egy erotikus iFilmben. Ebben a szürreális világban végzi munkáját a regény főhőse, Porfirij Petrovics rendőrségi-irodalmi algoritmus, aki a XXI. század elején alkotott rejtélyes (és értékes) műalkotások nyomába ered. Kalandjait ezzel párhuzamosan detektívregény formájában rögzíti - ám mint azt hamarosan megtapasztalja, a szépírói tevékenység még egy számítógépes program esetében is könnyen "életveszélyes" vállalkozássá fajulhat... Pelevin, mint már megszoktuk tőle, a jövőről ír, de a mi korunk legizgalmasabb kérdéseivel foglalkozik (mesterséges intelligencia, új világrend, politikai korrektség stb.), és teszi ezt a korábbi kultregényeit (Az agyag géppuska, Generation P, A metamor szent könyve) jellemző utánozhatatlan fantáziával és humorral. Viktor Pelevin (sz. 1962) a mai orosz irodalom kultikus, világszerte népszerű szerzője. Nevezték már a "gogoli hagyományok továbbírójának", a "posztmodern orosz irodalom fenegyerekének" és a "cyberkor pszichedelikus Nabokovjának" is, míg ő maga "turbórealistaként" határozta meg prózáját. Sztahanovi tempóban bővülő, jelen állás szerint tucatnyinál is több regényből és megannyi elbeszélésből összeálló életműve javarészt magyarul is olvasható. Az 1992-ben megjelent Omon Ré az első regénye.

Ide o nový román Viktora Pelevina, jedného z najvýraznejších súčasných autorov, držiteľa viacerých literárnych cien. Pelevinove romány nesú posolstvo a vedia si ich vychutnať nároční čitatelia, a ani Mafusailova lampa netvorí výnimku. Román zachytáva v štyroch rôznorodých častiach osudy niekoľkých generácií šľachtického rodu Možajských. Autor členil text do štyroch častí, pričom každá je napísaná iným literárnym štýlom zodpovedajúcemu dobe, ktorú zachytáva. Pelevin zabudoval do príbehu i cestovanie časom a snahu pozmeniť budúce udalosti vsunutím nového vynálezu do dôb minulých. Štvrtá časť je prienikom a previazaním celku a zavŕšenie autorskej výpovede, ktorá je pokusom vysvetliť situáciu v Rusku ako zákulisný boj vyšších mocností. Odhaľovanie skrytej symboliky na ruskej i medzinárodnej politickej úrovni, finančné vzťahy aj okultné významy sú lahôdkou pre čitateľa, ktorý si zvykol hľadať Pelevinove skryté súvislosti a významy. Tento hybridný román odhaľuje zákulisné tajomstvo a vysvetľuje hlavné globálne politické a ekonomické problémy, rovnako ako aj ich kultúrne a antropologické väzby, pomocou jednoduchej a zrozumiteľnej symboliky.

Děj románu Viktora Pelevina SNUFF (2011) se odehrává v postkapitalistickém světe kolem vzájemných vztahu dvou zemí – Urkajiny, kterou obývají „orkové“, a gigantické umělé koule, která se nad ní vznáší, jmenuje se Byzantium (Big Byz) a je osídlena „lidmi“. Urkajina je technologicky zaostalá země, jejíž obyvatelstvo v běžném styku mluví „hornoruštinou“ (i když oficiálním jazykem je hornostředoruština), kdežto Byzantium je technicky vyspělá „demokratura“, v níž se mluví církevní angličtinou, hodně podobnou běžné angličtině. Byzantium má ovšem problém v podobě nedostatku životního prostoru a také zákonu o „věku souladu“, které zakazují sexuální kontakty lidem ve věku pod 46 let. Mnozí obyvatelé Byzantia proto žijí s různě dokonalými roboty, nahrazujícími lidského partnera. Román obsahuje spoustu narážek na současné sociální a politické poměry v Rusku na Západě a jejich vzájemné vztahy, to vše ve vypjaté satirickém duchu.

Esli chisla i tcifry praviat nashei zhizniu, sovsem ne obiazatelno ona stanovitsia matematicheskii tochnoi i poniatnoi. Geroi "Chisel" - biznesmen eltcinskoi epokhi Stepan - vsiu zhizn boialsia chisla 43 i doverial chislu 34. Odno velo k gorestiam i poteriam, vtoroe - k udacham i uspekhu. I dazhe film pro trekh tankistov i sobaku on poliubil imenno za to, chto tankistov bylo tri, a sobaka byla chetvertoi! No istinnaia svoboda - v irratcionalnosti, gde net ni troiki, ni chetverki, a est tolko malenkaia pokhodnaia sumka, zagranpasport s otkrytoi vizoi, serdtce v grudi i pachka dollarov v karmane.

Jeden z najlepších súčasných ruských autorov Viktor Pelevin (Vydavateľstvo Spolku slovenských spisovateľov vydalo aj jeho výber poviedok pod názvom Relics, 2006) skĺbil v románe S.N.U.F.F. jedinečnú spoločenskú satiru a trefnú fikciu súčasného rozloženia geopolitických síl. Reaguje na vnútorný nepokoj uvažujúceho človeka dnešnej doby a majstrovsky inteligentne a otvorene zostavuje mozaiku spoločenských manipulácií, ich následkov a deformácií v celom spektre prejavov. Preto tento fiktívny tragicko-karikaturistický obraz spoločnosti budúceho tisícročia považuje kritika za najsmelšie z autorových diel. Mechanizmy mediálneho zotročenia, ktoré prerástli až v náboženský obrad, a ten v stereotyp, kedy aj pornografia a smrť začínajú diváka nudiť, možno vnímať ako expresívne varovanie ľudstvu uviaznutému v slepej uličke, kde "už nepotrebujeme hrozno", ale "posielame po fľaše do pivnice". Dejom sa prepletá pútavá línia lásky, sú doň vsadené poetické pasáže a zručne sformulované odkazy. Tento inteligentný knižný titul výrazne obohatí slovenský knižný trh o špičkové literárne dielo, ktoré precvičí intelekt čitateľa. Preto sa knihu oplatí čítať vnímavo a dolúšťovať fragmenty mozaiky ako pri poézii.

Viktor Pelevin első nagy világsikere volt Az agyag géppuska, akkor, 1996-ban az orosz Playboy nemes egyszerűséggel az utóbbi évtizedek legjobb orosz regényének nevezte, maga a szerző pedig rejtélyesen azt mondta művéről: "Ez az első olyan regény a világirodalomban, melynek cselekménye az abszolút ürességben játszódik." Nos, ha "ürességben" - avagy "pusztaságban", a Pjotr Puszta nevű főhős üres tudatában -, akkor ez szerfölött színes és izgalmas űr: tele a várva-váratlanul összeomlott Szovjetunió romjainak különös hangulatával, az orosz történelem átkozott kérdéseivel, az orosz kultúra emlékeivel, számítógépes korunk újfajta gondolkodásával, vallás- és mítosztöredékekkel s nem utolsósorban remek történetekkel. Pjotr Puszta egy elmegyógyintézet lakója valamikor a kilencvenes években, ám egyúttal a tizenhetes forradalom utáni években, a polgárháborús Oroszországban él, éspedig mint Csapajev híres komisszárja, Petyka. A két valóságszint a regényben egyenlő mértékben valós (vagy virtuális): hol a polgárháború katonái közt vagyunk, ahol Csapajev és Petyka mély filozófiai beszélgetéseket folytat (a regénybeli vörös hadvezér ugyanis egyúttal a világ lényegét tisztán átlátó buddhista gondolkodó is), hol az elmegyógyintézeti ápoltak között. S megismerjük rémséges - vagy épp rémesen szép - álmaikat: a Maria nevű szappanopera-hősnő és Arnold Schwarzenegger "alkímiai esküvőjéről", egy harakiri történetéről, néhány orosz újgazdag misztikus viszontagságairól... S mindeközben Pjotr éppúgy epedezik a gyönyörű géppuskás lány, Anka után, amennyire a világ - és az agyag géppuska - titkát szeretné végre megérteni...

Öt ízig-vérig mai történet, s mindegyik - ahogy azt már megszokhattuk Pelevintől - bizarr ötletre épül, s miközben maró gúnnyal ábrázolja világunk válságát és káoszát, örök filozófiai kérdésekről is elmélkedik. A "Burning Bush művelet" az orosz titkosszolgálat hihetetlen akciójáról szól, melynek az a célja, hogy hamis Isten-hangot ültessenek be George W. Bush tudatába. Főhőse egy zseniális utánzóképességgel megáldott odesszai zsidó, akit kiképeznek rá, hogy a mennyei "igazságokat" közvetítse az Egyesült Államok elnökének, s így valójában Oroszországból irányítsák a döntéseit - s ehhez hősünknek előbb valóban látnia kell Istent, majd a pokol fenekét is... A második elbeszélés hősét a tálibokhoz építik be, hogy segítsen nekik az Amerika elleni háborúban. Az orosz ügynök újfajta fegyvert talál ki: a sivatag homokjára írja szavait, amelyek halálos fegyverként összezavarják a szupermodern amerikai robotrepülőgépek mesterséges intelligenciáját... Platón barlangja és a Wikileaks-botrány, a buddhizmus ősi tanításai és az angyalok mai divatja, high-tech, a modern háborúk eszközei, ősi és mai mítoszok elegye, a mesterséges intelligencia problémája és az örök kérdés, hogy van-e Isten, s ha igen, akkor miért ilyen világot teremtett... Szédítő, rabul ejtő, elgondolkodtató kaleidoszkóp Pelevin új könyve: az ő könyveit olvasva biztosan más szemmel fogjuk látni a világot - mert semmi sem az, aminek látszik...

Allegoricheskaja povest o poezde, kotoryj nesetsja v nikuda. Glavnyj geroj pytaetsja najti sposob pokinut etot poezd.

Glavnyi geroi rasskaza jivet v dvuh mirah. V odnom on kompyuterschik, slujaschii Gosplana, vo vtorom - samyi nastoyaschii Prints.

Svatá kniha vlkodlaka je nesmírně zábavný, svižně napsaný román, jehož bizarní zápletka a výstřední imaginace kupodivu zároveň vypovídají mnohé o krizi identity i hodnot, v níž se zmítá soudobé Rusko. Viktor Pelevin rafinovaně využívá všeobecně rozpoznatelných archetypů a popkulturních motivů k satirickému zobrazení postsovětské společnosti: hlavní hrdinka A Čůri, tisíce let stará žena-liška vtělená ve svůdnou nezletilou prostitutku, pomocí svého chvostu hypnotizuje své klienty...

Svatá kniha vlkodlaka je nesmírně zábavný, svižně napsaný román, jehož bizarní zápletka a výstřední imaginace kupodivu zároveň vypovídají mnohé o krizi identity i hodnot, v níž se zmítá soudobé Rusko. Viktor Pelevin rafinovaně využívá všeobecně rozpoznatelných archetypů a popkulturních motivů k satirickému zobrazení postsovětské společnosti: hlavní hrdinka A Čůri, tisíce let stará žena-liška vtělená ve svůdnou nezletilou prostitutku, pomocí svého chvostu hypnotizuje své klienty...

Különös hősök Pelevin könyvének szereplői. Nevezhetnénk őket börtönlakóknak vagy számkivetetteknek. Foglyai egy furcsa, titokzatos világnak. Még azt sem tudjuk, hogy ez a világ valós vagy virtuális. És abban sem vagyunk biztosak, hogy tényleg létezik, vagy csak az ő tudatukban van. A kékesen villódzó monitoron, és a net-en, amelyen egymással beszélgetnek. Emberi hang nem hallatszik közöttük, egyedül a chat egymás után sorjázó mondatai.

PocketBook

Poviedky tohto autora dýchajú súčasným Ruskom s jeho protikladmi. Sú fantastické a absurdné, tak ako samotná skutočnosť, ktorú obrazmi robia krajšou bez zjednodušenia. Pelevin triafa presne a tak, že bolí. Je to zďaleka najúspešnejší autor vážne ladenej, nekomerčnej literatúry v Rusku 90-tych rokov. Ako hovorí jeden z jeho vykladačov - "Pelevinove knižky čítajú i tí, čo si inak otvoria nanajvýš telefónny zoznam." Ľahkosť príbehu spája s hĺbkou postrehov, alúzie na klasiku s konceptualizmom 70 a 80-tych rokov dvadsiateho storočia, takže komótne tempo vám zrazu začne udierať do hláv v rytme bubnov rockovej hudby. Hrôzy režimu sú nasvietené cez mikrodetail a obnažené posunutím do existenciálnej polohy číreho prežitia. Účinok jeho próz kotví tiež v schopnosti byť moderný bez efektov znižujúcich zrozumiteľnosť textu. Prístupnosť textu však u Pelevina neznamená triviálnosť. Jeho texty vyzerajú ako ostrovy z klasikov, kde viac je zakryté pod hladinou než sa odokrýva, veď slovom treba šetriť a zahaliť ho cudnosťou, aby aspoň tu zachovaná bola, keď inde jej nieto. Pelevin vo svojich prózach vrství symboly dneška i včerajška a vytvára tak zákutia, ktoré sa len ťažko a nejasne interpretujú, ťažko sa o nich hovorí, pretože sa majú len a jedine čítať.