Viktor Pelevin

Pelevin új regénye utópia!!!! Vagy majdnem az - ki-ki eldöntheti, mennyire tetszik neki ez az új világ, amelyet virtuális valóságban élő agyak irányítanak. Szeretnénk-e (majdnem) örök életet élni egy üvegben? Szeretnénk-e megtudni, hogy mindaz, amit átélünk, illúzió, és titokzatos felsőbb lények szabnak gátat minden gondolatunknak? S miközben ezen - meg a létezés végső kérdésein tűnődhetünk a regény hőseivel együtt -, a távoli jövőben játszódó fantáziáról egyre inkább azt érezhetjük, hogy ez is, mint minden igazán jó sci-fi, a mi korunk bajaival, a mi félelmeinkkel szembesít bennünket. A TRANSZHUMANIZMUS RT. sok tekintetben Pelevin vámpírregényeinek, valamint a nagy sikerű iPhuck10-nek a folytatása s egyben a szerző új futurisztikus regényciklusának első kötete. „- Tehát mivé is lett az emberi civilizáció a történelem végén? Halhatatlan dunsztos elit a föld alatt, halandó kiszolgáló személyzet a felszínen, szélkerekek, lóvontatás és az oligarchiának dolgozó összes jószág chipezett agya... - foglalta össze vidoran a kócs.” 

Titulný hrdina, Omon, je syn milicionára. Meno (a zároveň osudové predurčenie) mu tatko vybral so zreteľom na zabezpečenie perspektívnej kariéry: OMON je skratka pre policajný oddiel poverený zvláštnymi záležitosťami (otriad milicii osobogo naznačenija). Prezývku Ra podľa staroegyptského boha Slnka, ochrancu faraóna a záruky poriadku ríše, ktorého si sám „vyvolil“ v Ateistickej encyklopédii, dostal ako účastník vesmírnej misie. Románová novela, prvé rozsiahlejšie dielo Viktora Pelevina, publikované začiatkom 90. rokov, približuje osudy chlapca, ktorý sníva o letoch do kozmu, a ako mladík sa stane jedným z účastníkov cesty na Mesiac. Ako však u Pelevina býva zvykom, v skutočnosti je všetko inak, pretože realita v dielach tohto autora býva veľmi krehká a spochybniteľná. Príbeh presvedčivo sprítomňuje myslenie, cítenie a konanie mladíka v súkolesí manipulatívnych praktík moci. Viktor Pelevin vkročil pred takmer tridsiatimi rokmi prevrátením ,,mýtu sovietskeho kozmonauta" naruby do tematiky, ku ktorej sa neskôr mnohokrát vrátil vo svojich nasledujúcich románoch s intenzitou a presvedčivosťou, ktorá akiste osloví čitateľov i dnes.

Milyen lehetőségei maradnak az önmegvalósításra egy harmincadik életévéhez szőke szépségnek napjaink férfiak uralta világában? Ezzel a dilemmával szembesül A Legyőzhetetlen Nap tudatos és progresszív hősnője, Szása, aki a harmadik x-et betöltve elhatározza, hogy nagyszabású utazásra indul - Moszkvától Isztambulon át egészen Kubáig és Thaiföldig vezető identitáskeresése idővel pedig az emberi létezés értelme és eredete utáni veszélyes kutatásba torkollik. Egyre szürreálisabb kalandjai során Szása mellé rejtélyes jótevőket, korporatív anarchistákat, nekroempatikus történészeket és transzgender buddhistákat sodor a sors. Különös rituálék, varázserejű maszkok és az ókori Rómában játszódó álmok révén mind mélyebb beavatást nyer a történelmet mozgató ősi misztériumba, melynek középpontjában az "életnek" nevezett illúziót generáló "Legyőzhetetlen Nap" projektor áll. A kiválasztottak az isteni szerkezet segítségével újrateremthetik, de akár el is pusztíthatják a valóságot, így Szása végül egy minden korábbinál nehezebb választás elé kerül: megérdemel-e megannyi sebből vérző világunk még egy esélyt?

Milyen lehetőségei maradnak az önmegvalósításra egy harmincadik életévéhez érkezett szőke szépségnek napjaink férfiak uralta világában? Ezzel a dilemmával szembesül A Legyőzhetetlen Nap tudatos és progresszív hősnője, Szása, aki a harmadik x-et betöltve elhatározza, hogy nagyszabású utazásra indul – Moszkvától Isztambulon át egészen Kubáig és Thaiföldig vezető identitáskeresése idővel az emberi létezés értelme és eredete utáni veszélyes kutatásba torkollik.  Egyre szürreálisabb kalandjai során Szása mellé rejtélyes jótevőket, korporatív anarchistákat, nekroempatikus történészeket és transzgender buddhistákat sodor a sors. Különös rituálék, varázserejű maszkok és az ókori Rómában játszódó álmok révén mind mélyebb beavatást nyer a történelmet mozgató ősi misztériumba, melynek középpontjában az „életnek” nevezett illúziót generáló „Legyőzhetetlen Nap” projektor áll. A kiválasztottak az isteni szerkezet segítségével újrateremthetik, de akár el is pusztíthatják a valóságot, így Szása végül egy minden korábbinál nehezebb választás elé kerül: megérdemel-e megannyi sebből vérző világunk még egy esélyt?  Viktor Pelevin legújabb, szokás szerint váratlan fordulatokkal és képtelen ötletekkel teli regényében ezúttal minden korábbinál hangsúlyosabb szerephez jutnak a női karakterek és sorsok. A Legyőzhetetlen Nap egy emlékezetes hősnő markáns nézőpontjából veszi szemügyre korunk aktuális szellemi divatjait és gyakran szélsőségekbe hajló politikai-emancipációs tendenciáit – miközben a szarkasztikus társadalomkritika és morbid humor mögül mindvégig kihallatszik a megkerülhetetlen kérdés: mi végre vagyunk ezen a Földön, melyet egyre inkább elpusztítani látszunk?

Hogyan kapcsolódik de Sade márki és a nácik okkult intézete a Notre-Dame groteszk vízköpőihez? Elérhető-e a halhatatlanság emberáldozatok révén? Pontosan mennyi disznó és légyölő galóca kellett az orosz forradalom kirobbantásához? Milyen vizelési szabályokat érdemes betartani egy zsúfolt börtönvagonban?  Megannyi ilyen izgalmas kérdést vet fel Viktor Pelevin legújabb, három magával ragadóan abszurd történetet felvonultató kötete, melyben négy orosz fiatal kaukázusi túrája baljós beavatási szertartásba torkollik; zsiványok és csicskák folytatnak kiélezett vitát a rabkultúra sajátos etikettjéről; egy szürreális fordulatokkal teli nyomozás pedig fényt derít a történelmet irányító háttérhatalmak ezoterikus praktikáira... És közben küszöbön áll a harmadik világháború, melyet tankok és atomfegyverek helyett taktikai mémekkel fognak megvívni a végleg önmagába zavarodott kollektív tudat harcmezején.  Pelevin a tőle megszokott féktelen fantáziával keveri az örökérvényű filozófiai dilemmákat és antik hagyományokat a közösségi médiák pillanatnyi trendjeivel és a burjánzó összeesküvés-elméletekkel, miközben ugyanolyan önfeledten parodizálja A Da Vinci kód-típusú krimik kliséit, mint a politikai korrektség és a különféle szexuális-kulturális emancipációs mozgalmak körül kialakult szélsőséges véleményeket. A Gyengéd Érintések Művészete képtelen ötletek és szarkasztikus humor mentén szembesít minket tragikomikus valóságunkkal az identitását egyre erőszakosabban kereső 21. században, ahol lassan már „nincs semmi különbség a kulturális folyamatok és a háborús műveletek között".

Viktor Pelevin je jeden s najvýznamnejších a najvýraznejších súčasných ruských spisovateľov, držiteľ literárnych cien Apolóna Grigorjeva a Richarda Schönfelda. Každý z jeho románov je jedinečnou a originálnou výpoveďou doby, podanou majstrom pera a symboliky. Román Generácia P, ktorý sa pred necelými dvoma desaťročiami stal kultovým v prostredí mladej generácie, je zasvätený javu, ktorý sprevádza náš každodenný život, reklame. Mnohí ju bezhlavo odháňajú ako otravnú muchu, považujúc ju za niečo neseriózne. No či reklamné slogany nevošli do nášho jazyka? Či reklamné klipy nevplývajú na naše vedomie? Hrdina románu Vavilen Tatarskij sa domnieva, že pozná skutočnú cenu reklamy veď práve on ju vytvára. No ani v najstrašnejšom sne nemôže predvídať skutočnú silu džina, ktorého vypustil z fľaše. Knihe nechýba sarkazmus a karikatúrnosť, s pomocou ktorého je načrtnutý obraz ruskej reality 90-tych rokov. Čitateľovi sa chce miestami z duše smiať, pretože je smiešny, aj zo srdca si poplakať, pretože je pravdivý. Kniha je v istom zmysle učebnicou marketingu, z iného hľadiska balamutí myseľ, sprostredkováva exkurziu do histórie a poskytuje informáciu o mravoch a obyčajach Rusov z 90-tych rokov. Nechýba trocha politiky ani prímes ezoteriky. Dielo je cynické, brutálne, originálne, takým býval Pelevin predovšetkým vo svojich prvých románoch. Základná podstata knihy spočíva vo výsmechu zo vzniknutej spoločenskej situácie, privádzajúc ju do absurda. No pritom ostáva v čitateľovi pocit, že tomto absurdum je plne reálne.

„A boldogságot nem lehet pénzért megvásárolni", tartja a mondás, de vannak, akik szerint megfelelő összegért cserébe valójában bármi megszerezhető - különösen Oroszországban. Így gondolja az oligarchák aranyéletébe belefásult Fjodor Szemjonovics is, és befizet egy speciális startup-szolgáltatásra, amely a lelki harmónia azonnali elérését kínálja. A projekt azonban túlságosan is jól sikerül: Fjodor véletlenül betekintést nyer az üdvözülés titkos szféráiba, ezért kénytelen egy bizarr rehabilitációs kúrán is részt venni, hogy visszanyerje a heveny megvilágosodás hatására megingott egykori „én"-jét, mielőtt személyiségét (és ezáltal kétes eredetű magánvagyonát) elveszítve végleg elmerülne a nirvánában.  Mindeközben Fjodor egykori osztálytársa és szerelme, Tánya is elindul az önmegvalósítás rögös útján. Egy titkos feminista csoport, a fallogocentrikus világrend ellen ezoterikus hadviselést folytató Új Vadásznők tagja lesz, és megtanulja fegyverként használni mindaddig elnyomott nőiességét.  És egyre csak közeleg Tánya és Fjodor újbóli találkozása - a „mágikus feminizmus" és az „újorosz individualizmus" végső összecsapása...  Viktor Pelevin továbbra sem fogyott ki a rá jellemző abszurd történetekből és eszement ötletekből, amelyek világszerte népszerűvé tették az olvasók körében. A Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre szürreális-parodisztikus látlelet napjainkról: az újfeudalista elit szinte már felfoghatatlan gazdagságáról, a divat-buddhizmusról, a MeToo-mozgalomról és az új matriarchátusról, amely lassan, de biztosan felváltja a férfiuralmat a világban...

Van úgy, hogy a politika erősebb a poétikánál - erre a keserű belátásra jut a Generation P főszereplője, Babilen Tatarszkij, aki eredetileg költőnek készült, ám a Szovjetunió összeomlása ráébresztette, hogy Oroszországban valójában nincsen semmiféle „örökkévalóság", amire épkézláb lírát építeni lehetne. Kiábrándult hősünk ezért jobb híján a marketingipar zsoldjába áll, hogy a Nyugatról beözönlő árucikkek szlogenjeit az orosz néplélekhez igazítsa. Tatarszkij a Jelcin-éra zűrzavaros viszonyai közepette igyekszik megtalálni útját a reklámipar csúcsára, hogy maga is azon újorosz démiurgoszok egyikévé váljon, akik jó pénzért napról napra átformálják az egyszerű tévénézők tudatát...

Viktor Pelevin legújabb regényével a nem túl távoli jövőbe tekint: az iPhuck10 groteszk víziójában a darabokra szakadt néhai Egyesült Államokat már hatalmas fal választja el Mexikótól, Oroszország felett válogatott génekből kitenyésztett klón-cár uralkodik, a volt szovjet tagországok alkotta EU pedig jó pénzért bérbe adja légterét egymást rakétázó szomszédai számára. A XXI. század második felére nemcsak a politikai, de a nemi élet is radikálisan megváltozott; globális járványok következtében a szexualitás - különféle high-tech segédeszközök közvetítésével - immáron a virtuális terekben zajlik, bármiféle tabuk nélkül; Hitler németjuhásza pedig Angela Merkel alakjában is reinkarnálódhat egy erotikus iFilmben. Ebben a szürreális világban végzi munkáját a regény főhőse, Porfirij Petrovics rendőrségi-irodalmi algoritmus, aki a XXI. század elején alkotott rejtélyes (és értékes) műalkotások nyomába ered. Kalandjait ezzel párhuzamosan detektívregény formájában rögzíti - ám mint azt hamarosan megtapasztalja, a szépírói tevékenység még egy számítógépes program esetében is könnyen „életveszélyes" vállalkozássá fajulhat... Pelevin, mint már megszoktuk tőle, a jövőről ír, de a mi korunk legizgalmasabb kérdéseivel foglalkozik (mesterséges intelligencia, új világrend, politikai korrektség stb.), és teszi ezt a korábbi kultregényeit (Az agyag géppuska, Generation P, A metamor szent könyve) jellemző utánozhatatlan fantáziával és humorral.

Mióta csak az eszét tudta, Omon Krivomazov mindig is a magasba vágyott.  Már kisgyerekként megszédítik a háborús filmekben látott vadászpilóták kalandjai, ikaroszi ambíciói pedig előbb a légierő oktatóiskolájába repítik, majd beválogatják egy Holdra készülő, szigorúan titkos szovjet expedícióba - a nemes cél egy rádióbója telepítése az égitest sötét oldalán, ami a kommunizmus hívószavaival töltené ki a világűr csendjét.  Az egyetlen, ám annál nagyobb probléma, hogy a hidegháborús űrversenyben jelentősen lemaradt (de önmagát még mindig kozmikus nagyhatalomnak képzelő és láttatni igyekvő) Szovjetunió nem rendelkezik a vállalkozás biztonságos végrehajtásához szükséges technológiával. A heroikus küldetés ezért voltaképpen öngyilkos misszió, ami végül ahhoz a felismeréshez vezeti el hősünket, hogy Szovjet-Oroszországban semmi sem az, aminek látszik...  Pelevin első regénye, amellyel nyomban óriási olvasó- és rajongótábort szerzett magának, remek humorú, váratlan fordulatokkal teli sci-fi paródiaként ugyanúgy olvasható, mint negatív utópiával határos korrajzként egy Szovjetuniónak nevezett kollektív illúzió összeomlásáról. Mindenekelőtt azonban feledhetetlen történet a teremtő fantázia erejéről, amely nemcsak az egyén szabadságát válthatja valóra, de könnyen össznemzeti téveszmékbe is torkollhat.

Ide o nový román Viktora Pelevina, jedného z najvýraznejších súčasných autorov, držiteľa viacerých literárnych cien. Pelevinove romány nesú posolstvo a vedia si ich vychutnať nároční čitatelia, a ani Mafusailova lampa netvorí výnimku. Román zachytáva v štyroch rôznorodých častiach osudy niekoľkých generácií šľachtického rodu Možajských. Autor členil text do štyroch častí, pričom každá je napísaná iným literárnym štýlom zodpovedajúcemu dobe, ktorú zachytáva. Pelevin zabudoval do príbehu i cestovanie časom a snahu pozmeniť budúce udalosti vsunutím nového vynálezu do dôb minulých. Štvrtá časť je prienikom a previazaním celku a zavŕšenie autorskej výpovede, ktorá je pokusom vysvetliť situáciu v Rusku ako zákulisný boj vyšších mocností. Odhaľovanie skrytej symboliky na ruskej i medzinárodnej politickej úrovni, finančné vzťahy aj okultné významy sú lahôdkou pre čitateľa, ktorý si zvykol hľadať Pelevinove skryté súvislosti a významy. Tento hybridný román odhaľuje zákulisné tajomstvo a vysvetľuje hlavné globálne politické a ekonomické problémy, rovnako ako aj ich kultúrne a antropologické väzby, pomocou jednoduchej a zrozumiteľnej symboliky.

Román T bezpochyby zaujme nielen milovníkov Pelevinovej tvorby, ale všetkých náročnejších čitateľov – predovšetkým ctiteľov diela Leva Nikolajeviča Tolstého, od osoby ktorého sa román odvíja. Uskutočňuje sa to bizarným, dnešnou dobou poznačeným spôsobom, kedy sa tvorba podriaďuje komerčnosti, rýchlosti, na diele pracujú niekoľkí autori a stráca sa identita spisovateľa-tvorcu. Vnímavejší čitateľ sa nebude nudiť ani sekundu. Sleduje totiž lúštenie záhady modernej románovej postavy – tajomného T., obratného bojovníka, schopného jediným úderom preraziť dosku stola či stenu. T. sa za kulisami prítomnosti (akčnými scénami) usiluje nájsť vzdialené spomienky. Chce zistiť, prečo putuje do legendárnej Optinskej pustovne a kým vlastne naozaj je. Cesta k identite je však neľahká. T. totiž vystupuje v role postavy (marketingovo plánovaného) bestselleru písaného na objednávku striedavo piatimi autormi, „literárnymi negrami“ kabalistu Ariela. Bojuje s podvedomím manipulátorov o svoje ja, aby sa opäť stal tvorcom, L. N. Tolstým. Námet poskytol Pelevinovi široký priestor pre iróniu voči populárnej literatúre. Okrem napínavého lúštenia záhady identity grófa T. tak čitateľ sleduje neprestajný boj o literárny štýl a so štýlmi. Štýl je totiž dušou tvorcu, ktorý zápasí o bytie, aby aspoň v kútiku súkromia vedel povedať, kedy je prinajmenšom trocha sám sebou a smie sa brať vážne. Tak či onak, hra sa zabíja a obnovuje vlastnými zbraňami a známy autor opäť kladie prenikavé otázky a odpovedá na ne sotva vytušiteľnými odpoveďami.

Děj románu Viktora Pelevina SNUFF (2011) se odehrává v postkapitalistickém světě kolem vzájemných vztahů dvou zemí – Urkajiny, kterou obývají „orkové“, a gigantické umělé koule, která se nad ní vznáší, jmenuje se Byzantium (Big Byz) a je osídlena „lidmi“. Urkajina je technologicky zaostalá země, jejíž obyvatelstvo v běžném styku mluví „hornoruštinou“ (i když oficiálním jazykem je hornostředoruština), kdežto Byzantium je technicky vyspělá „demokratura“, v níž se mluví církevní angličtinou, hodně podobnou běžné angličtině. Byzantium má ovšem problém v podobě nedostatku životního prostoru a také zákonů o „věku souladu“, které zakazují sexuální kontakty lidem ve věku pod 46 let. Mnozí obyvatelé Byzantia proto žijí s různě dokonalými roboty, nahrazujícími lidského partnera. Román obsahuje spoustu narážek na současné sociální a politické poměry v Rusku a na Západě a jejich vzájemné vztahy, to vše ve vypjatě satirickém duchu.

Jeden z najlepších súčasných ruských autorov Viktor Pelevin (Vydavateľstvo Spolku slovenských spisovateľov vydalo aj jeho výber poviedok pod názvom Relics, 2006) skĺbil v románe S.N.U.F.F. jedinečnú spoločenskú satiru a trefnú fikciu súčasného rozloženia geopolitických síl. Reaguje na vnútorný nepokoj uvažujúceho človeka dnešnej doby a majstrovsky inteligentne a otvorene zostavuje mozaiku spoločenských manipulácií, ich následkov a deformácií v celom spektre prejavov. Preto tento fiktívny tragicko-karikaturistický obraz spoločnosti budúceho tisícročia považuje kritika za najsmelšie z autorových diel. Mechanizmy mediálneho zotročenia, ktoré prerástli až v náboženský obrad, a ten v stereotyp, kedy aj pornografia a smrť začínajú diváka nudiť, možno vnímať ako expresívne varovanie ľudstvu uviaznutému v slepej uličke, kde "už nepotrebujeme hrozno", ale "posielame po fľaše do pivnice". Dejom sa prepletá pútavá línia lásky, sú doň vsadené poetické pasáže a zručne sformulované odkazy. Tento inteligentný knižný titul výrazne obohatí slovenský knižný trh o špičkové literárne dielo, ktoré precvičí intelekt čitateľa. Preto sa knihu oplatí čítať vnímavo a dolúšťovať fragmenty mozaiky ako pri poézii.

Poviedky tohto autora dýchajú súčasným Ruskom s jeho protikladmi. Sú fantastické a absurdné, tak ako samotná skutočnosť, ktorú obrazmi robia krajšou bez zjednodušenia. Pelevin triafa presne a tak, že bolí. Je to zďaleka najúspešnejší autor vážne ladenej, nekomerčnej literatúry v Rusku 90-tych rokov. Ako hovorí jeden z jeho vykladačov - "Pelevinove knižky čítajú i tí, čo si inak otvoria nanajvýš telefónny zoznam." Ľahkosť príbehu spája s hĺbkou postrehov, alúzie na klasiku s konceptualizmom 70 a 80-tych rokov dvadsiateho storočia, takže komótne tempo vám zrazu začne udierať do hláv v rytme bubnov rockovej hudby. Hrôzy režimu sú nasvietené cez mikrodetail a obnažené posunutím do existenciálnej polohy číreho prežitia. Účinok jeho próz kotví tiež v schopnosti byť moderný bez efektov znižujúcich zrozumiteľnosť textu. Prístupnosť textu však u Pelevina neznamená triviálnosť. Jeho texty vyzerajú ako ostrovy z klasikov, kde viac je zakryté pod hladinou než sa odokrýva, veď slovom treba šetriť a zahaliť ho cudnosťou, aby aspoň tu zachovaná bola, keď inde jej nieto. Pelevin vo svojich prózach vrství symboly dneška i včerajška a vytvára tak zákutia, ktoré sa len ťažko a nejasne interpretujú, ťažko sa o nich hovorí, pretože sa majú len a jedine čítať.

Helma hrôzy od Viktora Pelevina je prerozprávaním mýtu o Minotaurovi formou internetového chatu. Jednotliví účastníci chatu sa nachádzajú každý vo svojej uzavretej miestnosti, v ktorej sa ocitli nevysvetliteľným spôsobom...