Hargitai Péter

Peter Hargitai's Barbarian Phantasy explores how extraordinary prophecy can lurk behind ordinary events, in historical times, in the banal, in the bathetic, in illness, in illusion and disillusion. The story traces Attila Nagy's incredible journey from his old world to the new, from revolutionary Hungary to the United States, from childhood to manhood, from student to husband and father, and, in one amazing quantum leap, from the weakest of men to the strongest. Attila forges his new yet ancient identity out of art and science in his desire to transform himself and his young American wife into imperishable beings. The struggle for rebirth parallels in a remarkable way the struggle of a new and diverse nation for spiritual renaissance and spiritual healing.

The narrative revolves around a Hungarian refugee who arrives in America after the 1956 Hungarian Revolution. Young Attila struggles to make sense of life as an adolescent, but also within his family who are neither Hungarian nor American, but who seem to live in a separatist community of Hungarian-Americans bottled up in a historical and political time warp. Caught between two worlds, his past and his present, Attila's conflict comes to a head when he falls in love with the "wrong" girl. His deep love for Lyudmila pits him against everything his family believes in, his religion, and the call to arms in an unjust war. And the final pages of the novel reveal secrets that explain much of what Attila was really fighting against - and what he was fighting for. This remarkable book keeps the reader fascinated until the very end.

They call me Cheetah because of my speed. Yesterday I was a fourteen-year-old schoolgirl with dreams of making the Olympics one day. Today I killed a man. I wasn't born a killer. I had a loving mother and father. It all started in front of the Radio Building in Budapest, on October 23, 1956. Now I have no mother and no father. Now the closest thing to my heart is the submachine gun slung around my neck. I am the daughter of the Revolution now.

In Book One of Peter Hargitai’s American Hungarian Trilogy, a fourteen-year-old girl called Cheetah fights on the streets of Budapest during the 1956 Hungarian uprising in which her mother is killed and where she kills in turn, loses her father, her dear friends, and is forced to escape the country; in short, history stampedes through her young life forever altering its course. Book Two’s (Attila & Lyudmila) main character is a young Hungarian refugee in America, who is not an orphan (in the strict sense), still he is closely related to Cheetah, since he, too, lived through the revolution as a child, and he is faced with trying to adapt to his new life. His task is not easy: the ‘60s put him to the test in every sense of that volatile period, especially when he falls in love with an American girl to the intense displeasure of both their families. The ensuing conflict forces the young man to take stock of himself as he struggles with the seemingly unanswerable questions of his hyphenated identity. 

Hargitai Péter Barbár fantáziája azt kutatja, miként rejtőzhet a legkülönlegesebb prófécia a legközönségesebb események mögött, történelmi időkben, lapos hétköznapokban, szánalmas vergődésben, betegségben, káprázatban és kijózanító csalódásban. Nagy Attila hihetetlen útja az Óvilágból az Újvilágba, a forradalmi Magyarországról az Egyesült Államokba, a gyermektől a felnőtthöz, a diáktól a férjhez és apához vezet, de az utazás egyben hatalmas ugrás is, amely minőségi változást eredményez: a gyönge, esendő Attila erős férfivá érik. Attól a rendkívüli vágytól sarkallva, hogy önmagát és ifjú amerikai feleségét múlhatatlan lénnyé alakítsa át, a művészet és a tudomány eszközeivel végül megalkotja új, mégis ősi identitását. Küzdelmes újjászületése figyelemre méltó módon képez párhuzamot azzal a küzdelemmel, amelyet egy új és sokszínű nemzet folytat a spirituális újjászületésért és gyógyulásért.

Barna Izabellának hívnak, de a becenevem Gepárd, mert szélsebesen futok. Tegnap még tizennégy éves diáklány voltam, aki arról álmodik, hogy egy nap olimpikon lesz. Ma embert öltem. Nem születtem gyilkosnak. Anyám, apám nagyon szeretett. 1956. október 23-án, a Rádió­nál kezdődött. Már nincs anyám, sem apám. A nyakamban lógó géppisztoly áll a legközelebb a szívemhez. Most már a Forradalom lánya vagyok. Október 23 az a nap ami örökre megőrződik a szabad emberek emlékezetében. Ez a regény Budapest 'gyermekeinek' állít emléket, akik bátran felvették a harcot a szovjet túlerővel, és unokáinknak is szól, hogy soha ne felejtsék el.

Hargitai Péter Amerikai magyar trilógiájának első könyvében egy tizennégy éves lány harcol a budapesti utcán 1956-ban, embert öl, elveszíti apját-anyját, legkedvesebb barátait, végül menekülni kényszerül az országból. Egyszóval: a történelem átgázol az életén, amely sosem lesz többé olyan, mint volt. A második könyv (Millie) hőse egy serdülő magyar fiú Amerikában, aki ugyan nem (minden értelemben) árva, mégis közeli rokona a forradalom lányának,hiszen ő is ’56 után, gyerekfejjel hagyta el az országot, és próbál több-kevesebb sikerrel beilleszkedni. Nincs könnyű dolga: a hatvanas évek minden értelemben próbára teszik, különösen, amikor beleszeret egy amerikai lányba, és ez mindkettőjük családjának heves nemtetszésével találkozik. A helyzet emellett valósággal kikényszeríti a szembenézést: a fiatalember identitásának szinte megválaszolhatatlan kérdéseivel birkózik. A meghasonlottság mellé újabb konfliktusok, kérdések – szerelem, életcél, elhivatottság, küldetés, betegség, születés és halál – társulnak a nagyobb ívű Barbár fantázia, a harmadik könyv lapjain. A történet az ötvenes évek Magyarországán kezdődik, és a nyolcvanas évek közepe táján, Amerikában ér véget, miközben az emigráció tájai egy űrbéli vízióban tágulnak egyetemes metaforává. Nagy Attila önmagán túllépve kísérletezik valahol a művészet és a tudomány fantasztikus határvidékén, ahol feloldódnak a műfajok, egybeér történelem és jelen, csodafegyverré változik az ősi képlet. Gyógy- és ajzószerek, belülről feszítő kételyek, félelmek szárnyán utazva ragadja magával az olvasót is. Hargitai világa egyszerre eredeti és ismerős, egyedülállóan magyar, és egyedülállóan amerikai – de leginkább emberi, és minden fantasztikumával együtt is megindítóan hiteles.