Judit Pihurik

Száz szó/kifejezés a világháborús hétköznapok szótárából: Appelplatz, atombomba, Auschwitz-jegyzőkönyv, árja-párja, Árpád-vonal, áruhiány, Bakahumor, bárisnya, behívó, beszállásolás, bevagonírozás, bérleti jog, bombatölcsér, bunker, CiklonB, csajka, "Csak keresztényeket szolgálunk ki!", csodafegyver, "csuklóztat", Davajgitár, Don-kanyar, Elhurcolás, enigma, erődítmény, erőltetett menet, evakuálás, Fegyveres semlegesség, fejadag, frontharcos, frontzóna, furcsa háború, Gázálarc-gyakorlat, gettósítás, gyorshadtest, Hadipengő, hadifogoly, hadirokkant, hadisegély, halálkaraván, hamisgulyás, hátország-parancsnokság, Hitler-szalonna, honosság-igazolás, hontalan, igazoltatás, iparigazolvány, jegyrendszer, Kamerád, kápó, kenyérjegy, keretlegény, kiigénylés, kikeresztelkedés, kiürítés, kollaboráns, Levente, mozgósítás, munkaszolgálat, Nyílt város, országos jármű, óvóhely, "őrségváltás", Partizán, partraszállás, pártszolgálatos, pótkávé, propagandaminiszter, Razzia, rámpa, rekvirálás, repesz, rugalmas elszakadás, SAS-behívó, sárga csillag, Schutzpass, stróman, stuka, Sztálin orgona, szőnyegbombázás, szükségkórház, szűrőtábor, Tábori posta, tengelyhatalmak, totális háború, új európai rend, Védett házak, védlevél, végső megoldás, villámháború, visszacsatolás, Zabrálás, zárótűz, zuhanóbombázás, zsidóbérenc, zsidótlanítás. "Háborús hétköznapok a hátországban és a hadszíntéren, 1939-1945 címmel rendezett konferenciát a Magyar Történelmi Társulat 2013 októberében Szegeden. A kötet e társulati vándorgyűlés előadásainak - a prezentáció időkorlátai miatt - utólag bővített, többségében tanulmánnyá szerkesztett változatait adja közre. (...)" (részlet az Előszóból)

A mű Magyarország második világháborús történetének sajátos feldolgozása: szubjektív források – naplók, visszaemlékezések – alapján azt kísérli meg bemutatni, hogyan élték meg az 1942-ben a keleti hadszíntérre vezényelt magyar katonák ezt a történelmi kataklizmát. Az általuk ránk hagyományozott kéziratok kutatásának célja ezúttal nem a harci cselekmények bemutatása. Szerzőik hétköznapi emberek, akik a fronton rendkívüli körülmények közé kerültek, ahol az állandó életveszély mindennapi élménnyé vált, és a legegyszerűbb hétköznapi cselekvések is különleges dimenziót kaptak. Nem annyira alakítói, mint inkább szemlélői, átélői és elszenvedői voltak az eseményeknek. Naplóik, emlékirataik “történelem alulnézetből” helyzetleírások arról, hogyan éreztek, gondolkodtak, milyen erkölcsi, politikai, nemzeti értékrendhez igazodtak egy adott időszakban, mennyiben próbálták – vagy nem – összhangba hozni a kor eszméit saját élettapasztalataikkal, neveltetésükkel. A fennmaradt források leginkább társadalomtörténeti szempontból értékesek, mert a pusztulás és az esetleges életben maradás legközvetlenebb egyedi sorsdokumentumai a Don-kanyarban elszenvedett tragédiának.A kötet Pihurik Judit 2007-ben megjelent, azonos című könyvének második, javított kiadása.