Naozaj sa svet ženie do záhuby? Je myšlienka pokroku dávno prekonaná? V tejto výborne napísanej správe o stave ľudstva v treťom miléniu nás kognitívny psychológ a známy intelektuál Steven Pinker nabáda, aby sme ani na okamih nepodľahli hrôzostrašným novinovým titulkom a proroctvám o konci sveta, ktoré odkrývajú naše najhoršie stránky a brnkajú na naše nižšie pudy. Namiesto toho sa pozrime na fakty. Pinker nám predkladá sedemdesiatpäť dych berúcich grafov a na ich základe dokazuje, že dĺžka života, zdravie, prosperita, bezpečnosť, mier, vzdelanie a pocit šťastia sú na vzostupe nielen v západnej Európe, ale v celosvetovom meradle. Tento pokrok nie je výsledkom pôsobenia záhadných vesmírnych síl. Je darom osvietenstva, čiže presvedčenia, že vedomosti dokážu zabezpečiť rozkvet ľudstva.
Ani zďaleka pritom nejde o naivné rojčenie. Na vlastné oči vidíme, že plody osvietenstva fungujú aj dnes. Treba ich však brániť, a to oveľa úpornejšie než kedykoľvek predtým. Osvietenstvo pláva proti prúdu ľudskej povahy, ktorá má sklon vytvárať kmeňové spoločenstvá, autoritatívne režimy, vedie k démonizovaniu a k viere v čary. Demagógovia všetkých krajín sa snažia naplno využiť práve ľudskú povahu. Proti osvietenstvu vedú zákopovú vojnu aj mnohí intelektuáli, politici či veriaci, ktorí tvrdia, že západnej civilizácii hrozí bezprostredný zánik. Výsledkom je zhubný fatalizmus a úsilie zničiť neoceniteľné inštitúcie liberálnej demokracie a globálnej spolupráce.
Pinker si všíma predovšetkým zdroje súčasného cynizmu a zastrašovania. Sú všetci ľudia od prírody iracionálni? Potrebujeme náboženstvo, aby sme vysvetlili morálku? Zostali sme po období modernizmu osamotení a podliehame samovražedným myšlienkam? Naozaj žijeme v "post-pravdivej" dobe? V "ére teroru"? A všetko sa skončí apokalyptickou jadrovou vojnou, nedostatkom a vyčerpaním zdrojov, nezvratnou zmenou klímy a nadvládou umelej inteligencie?
Intelektuálne podkutá a elegantne napísaná kniha Buď svetlo je obhajobou rozumu, vedy a humanizmu. Ideálov, ktoré musíme brániť, aby sme mohli zabezpečiť pokrok, napredovať a vyvíjať sa k dokonalejšiemu stavu spoločnosti.

"...valószínűleg most éljük az emberiség történetének legbékésebb napjait."
Ember embernek farkasa, a világ napról napra rosszabb hely, sorozatosak a bűncselekmények, háborúk zajlanak, szinte folyamatos a terrorizmus - ez a hírolvasó mindennapi tapasztalata. Steven Pinker a korábbi műveiben kifejtett eredményeire alapozva az erőszak és az erőszakmentesség pszichológiáját járja körül, és arra az eredményre jut, hogy az évszázadok során az erőszak - az általános közhangulat ellenére - valójában csökkenő tendenciát mutat. Ahogy lassanként megértjük az erőszak visszaszorulását, más színben tűnik fel előttünk a világ: a múlt már kevésbé látszik ártatlannak, és a jelen kevésbé sötétnek. Pinker a felvilágosodás védelmére kel, miközben sorra dönti le az erőszak természetével kapcsolatos mítoszokat. A 2011-ben megjelent könyv azóta is óriási hatással van az olvasókra.
Megdöbbentően jó könyv. - NICHOLAS D. KRISTOF, THE NEW YORK TIMES
Ha megértjük ezt a korokon átívelő jelenséget, folytathatjuk a békéhez vezető utat. - MARK ZUCKERBERG
Az egyik legfontosabb könyv, amit valaha olvastam. - BILL GATES
A felvilágosodás legnagyobb gondolkodóinak műveihez mérhető alkotás. (...) Az angyalok nyelvén szól hozzánk. - THE ECONOMIST

Kniha Jazykový instinkt oceňovaného experimentálního psychologa a kognitivního vědce Stevena Pinkera pojednává o tom, jakým způsobem si lidé osvojují rodný či další jazyk a co to vůbec znamená. Svůj postoj zakládá na popularizaci revolučních myšlenek amerického filozofa Noama Chomského týkajících se jazyka jako vrozené schopnosti mozku a rozvíjí je kontroverzní tezí, že my jako lidský druh vlastníme evoluční mentální modul pro tuto schopnost. Jazyk je vrozený instinkt a všechny jazyky na světě prokazují známky jediné univerzální gramatiky jediného jazyka mysli, neboli vrozené „mentálštiny“. Na té děti zakládají učení se rodnému jazyku, což Pinker vysvětluje mnoha příklady z výzkumů, kdy se děti projevují znalostmi jazyka, které se nemohly naučit pouhým poslechem dospělých. Navíc sděluje svůj názor ohledně role vrozenosti a kultury, co myslí pojmem „univerzální lidé“, rozebírá význam termínů „hloubkové“ a „povrchové struktury“, postuluje svůj názor na instituce zabývající se hlídáním stavu a čistoty jazyka a jazykové znalce, odpovídá na nářky o zkaženosti a úpadku jazyka a obhajuje slang poukazem na jeho bohatost a expresivnost.

Is modernity really failing? Or have we failed to appreciate progress and the ideals that make it possible?

If you follow the headlines, the world in the 21st century appears to be sinking into chaos, hatred, and irrationality. Yet Steven Pinker shows that this is an illusion - a symptom of historical amnesia and statistical fallacies. If you follow the trendlines rather than the headlines, you discover that our lives have become longer, healthier, safer, happier, more peaceful, more stimulating and more prosperous - not just in the West, but worldwide. Such progress is no accident: it's the gift of a coherent and inspiring value system that many of us embrace without even realizing it. These are the values of the Enlightenment: of reason, science, humanism and progress.

The challenges we face today are formidable, including inequality, climate change, Artificial Intelligence and nuclear weapons. But the way to deal with them is not to sink into despair or try to lurch back to a mythical idyllic past; it's to treat them as problems we can solve, as we have solved other problems in the past. In making the case for an Enlightenment newly recharged for the 21st century, Pinker shows how we can use our faculties of reason and sympathy to solve the problems that inevitably come with being products of evolution in an indifferent universe. We will never have a perfect world, but - defying the chorus of fatalism and reaction - we can continue to make it a better one.

Tényleg darabokra hullik a világ? A haladás eszméje idejétmúlt? A harmadik évezred emberi állapotának ebben az elegáns körüljárásában a kogníciókutató és közéleti értelmiségi Steven Pinker arra biztat bennünket, hogy szemléljük kissé távolabbról a véres főcímeket és a romlásról szóló próféciákat, mert ezek csak a pszichológiai hajlamainkra játszanak rá. Ehelyett nézzük inkább az adatokat: hetvenöt meggyőző grafikon segítségével Pinker megmutatja, hogy az élet, az egészség, a jólét, a biztonság, a béke, a tudás és a boldogság terén is egyre jobb a helyzet, és nemcsak Nyugaton, hanem világszerte. Ez a haladás nem valamilyen kozmikus erő eredménye. A felvilágosodásnak köszönhetjük: a meggyőződésnek, hogy az értelem és a tudomány előmozdítja az emberiség felvirágzását.

Recently many people have assumed that we are blank slates shaped by our environment. But this denies the heart of our being: human nature. Violence is not just a product of society; male and female minds are different; the genes we give our children shape them more than our parenting practices. To acknowledge our innate abilities, Pinker shows, is not to condone inequality, but to understand the very foundations of humanity.