Samuel Pisar

Amikor a nácik a lengyelországi Bialystokból elhurcolják a zsidókat, a 13 éves Samuel Pisar édesanyjának az az ötlete támad, hogy hosszúnadrágot ad a fiára, akit így a munkaképes férfiak közé osztanak be. Ha a szokásos rövidnadrágban marad, őt is elgázosítják Treblinkában, mint anyját és kishúgát. A majdaneki táborban Samuelben működni kezd a túlélési ösztön, és fanatikus elszántsággal sikerül életben maradnia Auschwitzban és Dachauban. Amikor a tábort felszabadítják az amerikaiak, két megmenekült barátjával együtt Bajorországban élvezik az életet és a merész feketézéssel előteremtett jómódot. Nagynénje Párizsba viszi Samuelt, majd Ausztráliába kerül, ahol ugyanazzal a fanatikus elszántsággal veti magát a tanulásba, és elkezdődik elképesztő sikerekben gazdag életpályája. Harvardi diplomájával az ENSZ-főtitkár kabinetjében dolgozik, majd Kennedy elnök munkatársává válik. Később sikeres nemzetközi ügyvédként hollywoodi filmsztárok, cégbirodalmak, kormányok tanácsadója, nemzetközi konferenciák szónoka. Sokáig úgy gondolta, hogy nem szabad feltépni a múlt sebeit. Azt látva azonban, hogy a világ új katasztrófák felé rohan, tudatosult benne, hogy emlékeztetnie kell arra, amit saját szemével - gyerekszemmel - látott: miként omlott össze egy kegyetlenséget, szenvedést és tragédiát maga után hagyó, önhitt világ. 1979-ben írta meg ezt a világsikert aratott könyvet, amelynek az első harmada ér véget a felszabaduláskor, a következő kétharmad annak története, hogyan tudta felépíteni magát sikeres világpolgárrá.