Anikó Polgár

V dejinách maďarského umeleckého prekladu zohrávajú preklady antických klasikov, najmä z latinčiny, kľúčovú rolu. Autorka monografie Ovidius redivivus sa v rámci antickej literatúry upriamila na maďarskú recepciu a preklady rímskej poézie, v prvom ra de Ovidia. Jej pracovná metóda má opisný (deskriptívny) charakter, v duchu tzv. manipulation studies: jej prvoradým cieľom je opis metód, na základe ktorých boli literárne diela počas literárnej histórie prepracované, a načrtnutie procesu dejín prekladu, ktoréh o jednotlivé zastávky reprezentujú kľúčové diela vybrané z dejín prekladu Ovidia. Monografia je rozdelená na dve časti: prvá časť sa venuje niektorým všeobecným otázkam dejín maďarského prekladu, druhá sa zasa venuje starším maďarským prekladom Ovidia (od počiatkov po koniec 18. storočia). Medzi všeobecnými otázkami dejín maďarské ho prekladu dostali významnú úlohu zmeny paradigmy umeleckého prekladu na konci 19. storočia a v 20. storočí, ako aj prekladateľské polemiky, v prvom rade polemika o Horatiovi, ktorú vyvolala zbierka Horatiových prekladov z roku 1961, pričom jej vply v je pri hodnotení antických umeleckých prekladov citeľný aj dnes.

A középkori latin költészet legjellegzetesebb, legszebb darabjainak gyűjteménye. Nemcsak himnuszokat és szekvenciákat, hanem a vallási élet hétköznapjait, a szerzetesi életvitelt, a középkori ember természetimádatát és a világban megtestesülő transzcendens harmóniát kifejező verseket is tartalmaz.

A gorgók nem tartoznak a mitológia közkedvelt lényei közé. Tekintetük dermesztő, már-már halálos, kígyóhajuk, éles nyelvük, rút ábrázatuk visszataszító. Eredetileg, mielőtt megsértették volna Pallasz Athénét, állítólag gyönyörű lányok voltak. Visszanyerhető-e az ősállapot? Átírható-e, fölülírható-e egy végzetes hiba? Visszafordítható-e a mitológiai gépezet? Segíthet-e ebben a makacs vagy éppen a torzító emlékezés? Polgár Anikó új verskötete költői tudatarcheológia: elsősorban a kulturális emlékezet személyessé tételével foglalkozik, az elemi létmegnyilvánulások mitikus háttérmozzanatait fürkészi. Az időtől nyomorgatott test bizonytalanságai és az időtlenségükben minduntalan megújuló mítoszok kerülnek termékeny ellentétbe, a hol historikussá, hol mitikussá váló női újrajátszás-történeteké a főszerep. A kisgyerek Pentheus-puzzle-lal játszik, mini Tróját épít, az érett nő saját vagy annak vélt szerepeit próbálgatja, az idős pedig az emlékezet és képzelet behatárolta labirintusban keresi egykori önmagát. Mitikus, mágikus és kézzel foghatóan, olykor szinte dermesztően konkrét költői anyag kivételes egysége ez a kötet.